A Munkaadó, 1931 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1931-01-05 / 1. szám

1931 január 1. A Mérnöki Kamara revízióját követelték az Országos Műszaki Egyesület jubiláns közgyűlésén Az Országos Műszaki Egyesület,­­mely a felső­ipariskolát végzett technikusok első érdekképvise­lete, harmincéves fennállásának jubileuma alkal­mából­ december 28-án emlékközgyűlést tartott. A gyűlés Kemény Lajos vegyészmérnök, gyáros, egyesületi elnök ellnöklésével, a tagok nagy érdek­lődése mellett folyt le. Kemény elnök megnyitójában egyebek között a következőket mondotta: Mára, ebbe a terembe adtak találkozót egymásnak azok a kartársak, akik közel félszázaddal ezelőtt kikerültek már a tech­nikai élet' 'legkülönbözőbb munkaterületeire és azok, akik csak mostanában hagyták el a diákasztalokat, azok, akik most harminc esztendeje megformuláz­­­ták­ a mi kari vonatkozású tennivalóinkat, találkoz­nak ma itt a fiatalokkal, akik az első pionírok csa­pásain járnak ugyan, de azoknál­, sajnos, kevesebb önbizalommal és kollektív érzékkel, őszintén óhaj­tom, hogy ez a találkozás minél bensőségesebb le­gyen, a fiatalos hév pezsdítse meg az ernyedezők vérkeringését és a sok vihart kiállótt idősebbek józan bölcsessége hozza egyensúlyba a háborgó akarásokat és terelje azokat a szisztematikus, ki­tartó munka medrébe. Az Egyesület 30 éves működését és a kari mozgalmakat Neufeld Annin gépészmérnök, hites szabadalmi ügyvivő, az Egyesület egyik alapítója és tb. elnöke ismertette. Meleg szavakkal emléke­zett meg az alapítás körülményeiről, arról a lelkes szervező munkáról, amelyben az első években rajta kívül Zyzda Albert és Andreides, majd Zachara Lajos kartársak és id. Gaál Károly, jelenlegi he­lyettes államtitkár, akkori felsőiparisko­lai tanár vettek részt. Röviddel a alakulás után 2000 tagja volt már az Egyesületnek, mely legelső mozgalmait a közalkalmazásban levő technikusok érdekében vezette. Igen jelentékenyen vett részt a munkában Jalsovitzky Géza kit tanácsos, akkori felsőipar­­isikolai tanár, aki a „gyakorlati mérnök” címet is bevezette a köztudatba. Majd részletesen ismer­tette az előadó a „műszaki”, később „mérnöki ka­­mara”-i törekvéseket és az Egyesületnek ezekkel a szándékokkal szemben indított mozgalmait. Ezeket a harcokat Zachara Lajos vállalati igazgató, aki akkor a Ganz-féle villamossági gyár főmérnöke volt, irányította és sikerült is ezeket a szélsőséges okleveles­ mérnöki támadásokat elhárítani egészen addig, amíg a háború utáni zűrzavarban azután minden józan ellenzés dacára is elfogadta a ala­gyar nemzetgyűlés a „Mérnöki­­Rendtartás” törvé­nyét. Bár ez a törvény lényegesen enyhébb az első szövegezéseknél, mégis súlyos sérelmet jelent ko­runk érdekeinek szempontjából. Részletesen kitért a törvény megalkotása óta eltelt hét esztendő alatti kamarai támadásokra és nagy elismeréssel emlé­kezett meg az építőmesterek érdekképviseleteinek páratlanul szívós ellenállásáról, amelyért minden kortárs köszönete jár.­­Befejezésül arra hívta fel a mai vezetőséget, hogy a jövőben is — az­ eddig kö­vetett módon — követelje a kamarai törvény reví­zióját és igyekezzék megoldani a címkérdést is. Utána Hinsenkamp Bernát, a kassai felső­­ipariskola nyug. főigazgatója, az Egyesület tb. el­nöke, a kari összefogás fontosságára hívta fel a figyelmet, majd a betegsége miatt távolmaradt Faller Mihály gépészmérnök, nyug. BSzKRT igaz­gatónak, az Egyesület társelnökének, a közgyűlés­hez intézett buzdító iratát olvasták fel. Ebből, ki kell emelnünk néhány kiválóan találó mondatot: „Minden józanul látó és ítélő embernek be kell lát­nia, hogy mindent megvonhatnak tőlünk, de a munkakészségünket és képességeinket nem és mi ezzel minden mesterségesen emelt akadályt előbb­­utóbb le fogunk dönteni. Amint ki nem hunyó pa­rázsként él minden magyar szívében a szándék az elrablott területek visszaszerzéséért, úgy éljen ben­nünk a technikai munkaszabadság megvédésének szándéka is. És amint arra, úgy ennek integritá­sára is kiáltsuk mindenki felé daccal: Nem, nem, soha!” Ezután Farkas Elek a Budapesti Építőmesterek, Kőművesmesterek és Építési Vállalkozók Szövetségé­nek igazgatója emelkedett szólásra és az építőmester­­ség nevében üdvözölte a­­jubiláns közgyűlést. Beszé­dében utalt arra, hogy a­ Mérnöki Kamara ellen meg­indult mozgalmijaikban jazz építőmesterek mindig­­elől­­jártak és a Műszaki Egyesülettel mindig karöltve küzdöttek. Nincs­ különbség mai két­ kar­ közt ,a tekintet­ben, hogy az igazságosság érdekében visszaszoríttatni igyekezzenek ,azokat a­ visszásságokat, amelyek a hely­telen kamarai törvényrendelet nyomán fakadtak. A közvéleményben mind jobban megerősödik­­az a tu­dat, hogy a Mérnöki Rendtartás sürgős revízióra szorul. Követelnünk­­kell ezt a halladéktalanu­l revíziót. Reméli, hogy az építőmesterek mindenkor maguk mellett fogják találni­­ ebben a törekvésükben az Országos Műszaki­­Egyesület tagjait. Felelevenítette ezután Farkas Elek légy érdekes háborús visszaemlékezését. A helytelen kamarai szel­lem védelmezői gyakran a hadi érdeket hangoztatják törekvéseik valódi céljának leplezésére. A háborúban, mikor sorozásra jelentkezett és egy­­pillantást vetet­tek Farkas iga­zgató behívólapjára, visszaadták a lapot azzal, hogy már idős, s nem sorozzák be. De egy pillanat múlva már utána kiáltott a sorozóbiztos, hogy mutassa csak még egyszer a lapját és látván, hogy építőmester, kijelentette: „Műszaki,­­alkalmas!” Ha tehát nem lett volna műszaki képzettsége, s nem kellett volna végigszenvednie négy esztendeig a há­borút és hadifogságot,­­mint ,,írvérnökhadnagynak’’ és ha nem vált volna íde kitűnően, az akarata ellenére rákényszerített „mérnöki” (cím mű h­ang­­viselése köz­ben, bizonyára nem történt volna smeg, hogy a mér­­nnökhadnagy mire hosszas szenvedések után hazakerült — már mérnök-százados volt. Akkoriban­­még senki­nek sem jutott eszébe, hogy a hazáért "vérzőket mér­nöki cím bitorlása címén perekkel üldözze. Beszéde­­végén­­:az Építőmesterek­­Szövetségének igazgatója kijelentette még, hogy "az építőmesterek minden erkölcsi erejükkel, mindenkor támogatni fog­ják a műszaki kar­­ jogos és igazságos törekvéseit, hiszen az építőmesterek, gépészek, vegyészek szakmai törekvései mindig párhuzamosa­k voltak.­­ A közgyűlés úgy Farkas igazgatót,­­ mint az ugyancsak az építőmesterek testületeinek képviseleté­ben, megjelent Melczer Károlyt lelkesen ünnepelte. Áron Dezső szabadalmi ügyvivő és­ Szendre­i Zsig­­mond vállalkozó felszólalásai­­ után az énekkar a Himnusz eléneklésével zárta le a szépsikerű ünnepi közgyűlést. Gr. A MUNKAADó Országos­­Építőmesteri Nagygyűlés 1932. évi január 15- 14-­15-én Az építőipar megint a legnagyobb válságba ju­tott. Nemcsak az elviselhetetlen gazdasági helyzet tesz lehetetlenné minden, építkezést­ és­­bénítja meg a szakmai munkásságot, hanem a súlyos adóterhek és nem legutolsó sorban a magas társadalombiztosító járulékok is hozzájárulnak ahhoz, hogy az építőipar­­ásság mind nagyo­bb nyomorba jusson.­­Betetőzi ezt a kilátástalan helyzetet az az állandó bizonytalanság, amelyet a­ Mérnöki Kamara felállítása­­és m­ai vezető­ségének tíz építőipar ellen irányuló politikája okozott. E kétségbeejtő helyzetben, munkáért és segítség­ért kiált az ország építőmesteri társadalma. Az építőmesterek testületei elhatározták, hogy e kérdések megbeszélésére és a hatóságok figyelmének e kérdések felé fordítására 1931 január 16-én és 15-én Budapes­ten, az Építőmesterek Székházában (IV., Irányi­ utca 17. SZ.) Országos Építőmesteri Nagygyűlést rendeznek, amelyre az ország minden építőmesterét, valamint a hatóságokat és a bennünket­­ támogató testületeket meghívják. A nagygyűlés előkészítésére­­a Budapesti Építő­mesterek Ipartestülete „Üzenetet” küldött szét a ma­gyarországi összes építőmesterekhez­ Az Üzenet elő­ször kitér arra az időszerűtlen törekvésre, hogy most, amikor erre az idő a legalkalmatlanabb, akarja meg­oldani a kereskedelmi minisztérium az építőiparok gyakorlására vonatkozó törvény, 47 év óta szendergő problémáját. A minisztérium által e tekintetben ki­dolgozott törvénytervezetnek a legnagyobb veszedelme az építőmesteri, sőt építészi karra a­­13.­­paragrafus, amely­­a jövő legmagasabb képzettségű építőmesterét rendeleti úton meg akarja fosztani rá magasabbrendű tulajdonképeni építőmesteri munkáktól és egyidejű­leg az építőiparra akarja rászabadítani­­ az egész mérnöki társadalmat, tárát nemcsak a kultúrmérnö­köket, de a­ bányász-, kohász-, erdész-, sőt­­a gépész- és vegyészmérnököket is. Még messzebb megy telhetetlen kívánalmaival a Mérnöki Kamara, amely a tervezettel kapcsolatban — megtagadva a tervezet kiadását követő­enkéten vallott nézeteit is — legutóbb hivatalosan egy egé­szen meglepő álláspontot foglalt el. Már volt alkal­munk bővebben ismertetni ezt a kamarai elgondolást, amelynek konklúziója röviden az, hogy az építő­mesteri jelenlegi képesítés eltörlendő, az Ipartestü­let feloszlatandó, , a kőművesmester hatásköre pedig kitágítandó. A mérnökség minden ága szakvizsga nélkül térhetne át a széleskörű működési területtel rendelkező városi kőművesmesteri iparra. Az építőipar, illetőleg ennek magasépítési része a háború után túlzottan elszaporodott építőiparosok meg­­növekedett létszáma következtében már amúgy is erősen küzd a megélhetésért. Ezt a területet a Mérnöki Ka­mara most mégis tengerrel kívánja elárasztani. Az építőiparnak a mérnökök által való elözönlése a ter­vező­­építész helyzetét is megrendíti, mert a mérnö­kökből lett­­ építőmesterek és városi kőművesmesterek tervezni is fognak. (A magánépítészek ezidőszerint is tapasztalhatják a városi és államépítészeti hivatalok mérnökei részéről, hogy ez mit jelent. Nyíltan kifeje­zett célja végül a Kamarának, hogy megszüntesse az építőmestereknek azt az intézményét — az Ipartestüle­tet —, amely az ő törekvéseit ezideig a köz érdekében többé-kevésbé sikeresen ellensúlyozta. Az Üzenet végül közli, hogy az építőipar bajai­nak megbeszélésére országos építőmesteri kongresszust rendez az építőmesterség, amelynek tárgysorozata: 1. Az építőipari törvénytervezet és ezzel kapcsola­tosan a Mérnöki Kamara javaslata és kőművesmesteri stb. érdekeltség kívánságai;­­2. A Mérnöki Rendtartásról szóló törvény re­víziója; 3. l az­­építőipar fellendítése és a házadómen­tesség; 4. ms a közmunkáknak középarányos rendszer alap­ján való kiadása; 5. az­­OTI-val­­kapcsolatos sérelmek. Ezúton­­ is felhívunk minden magyarországi építőmestert, hogy a nagygyűlésen feltétlenül jelen­jen meg és a maga részéről is kövessen el mindent, hogy az építőipar nagyarányú demonstrációja minél hatásosabb és sikeresebb legyen. Sz. E. B. cementipari gépek és termák teljes berendezések cementárugyárak és műkőgyárak részére; hídeső­­formák, cementlapprések. Építési felvonók, keverőgépek, útépítési gé­pek, betonutak, aszfaltutak és felületi kezeléssel készült utak részére Szántó és Beck mérnök gépgyárai Budapest, X., Gyömrői­ út 76/78. szám. — Telefon: J. 350-88, J. 390-34­­ 5. oldal. A JLutz-gyár igazgatójának 25 éves jubileuma. Hu­szonöt év kemény, de eredményes munkájára teszi fel a koronát az a jubileum, amelyhez 20 éves működésé­nek mai napján Lusztig Jenő,­­a Lutz Ede lakk- és fes­tékgyár közszeretetben álló igazgatója elérkezett. Hu­szonöt esztendő kemény munkája jelzi az utat, amelyet e jubileumig megtett. Fiatalon került már a vállalat élére, fiatalon bár, de nagy felkészültséggel. Tanulmá­nyait külföldön nyert tapasztalatokkal bővítette s az így nyert szaktudással foglalta el az akkor már nagy iparvállalat vezetését s hogy a vállalat fokozott fejlő­désében ma­ga festékszakma egyik vezetőcége, abban oroszlánrésze Lusztig Jenőnek van. S noha vállalata egyik legtekintélyesebb szerepét viszi a szakmában, ő maga dacára a felajánlott szakmai vezetőpozíciók­­nak, attól túlzott szerénységével minden alkalommal elzárkózik, pedig szaktudása, képzettsége őt ilyen ve­zetőszerep betöltésére mintegy predesztinálja. A szakma érdekében azonban több ízben fejtett ki köz­érdekű tevékenységet, azt többször igénybe is veszik, mert szavának határozott súlya van a szakmai kérdé­sekben. Vállalata már egész Európában elismert, jó­­hírnévnek örvend s elmondhatjuk minden túlzás nél­kül, hogy a gyár adminisztrációja mindenkor iskola­példája a pontos precizitással és gondossággal vezetett magyar iparvállalatnak. Tisztviselőgárdája, munka­­társai s munkásai rajongással szeretik és méltán, örömmel köszöntjük mi is Lusztig Jenő igazgatót a magyar iparnak elismert szaktudású, értékes repre­zentánsát. SZAB. „KÉR AMENT“ FALBURKOLÓLAPOK SZÍNBEN­ és KIVITELBEN A JELENKOR LEGHATÁSO­SABB FAL­BURKOLÓ ANYAGA. SOMOGYI BÉLA , BUDAPEST, VL. GR. ZICHY JENŐ UCCA 34. SZÁM Telefon 198­81

Next