A Munkaadó, 1932 (19. évfolyam, 1-51. szám)
1932-01-05 / 1. szám
4. oldal -------------k Ü UMI» Kt« N£S)®R·II¥ffA ¥S* Üzletbarátainak Boldog Újévet kíván Újesztendőre Régi, szép szokás az, hogy az egymással összeköttetésben álló emberek évfordulókor mindenféle jót kívánnak egymásnak a következendő újesztendőre. Ez a jótkívánás talán sohasem jött őszintébben az ajkakra, mint az idei évfordulókor és talán sohasem buggyant ki nehezebben, mint az idén. A legtöbb ember szinte vizsgálta annak az embertársának az arcát, akihez jókívánságával közeledett, hogy vájjon nem veszi-e ezt a formaszerű kívánságot rossznéven az, akihez juttatta. Hiszen körülnézve magunk körül, olyan kevés biztatót látunk, amely feljogosítana bennlünket annak a komoly hivésére, hogy csakugyan van jogunk bízni egy jövendő, a mainál jobb új esztendőben. Másrészről azonban mindenki előtt úgyszólván elképzelhetetlen, hogy a mai viszonyokhoz képest a jövő esztendő valamelyes javulást ne hozzon. Ugyanezek a kétségek, amelyek az egyes embereket gyötrik, bántanak minket is, amikor megemlékezünk az évfordulóról. Vájjon elhiszik-e nekünk kedves olvasóink, hogy komoly bizakodással ejtjük ki ezt a három szót: boldog újévet kívánunk. Pedig igaz szívvel és némi bizakodással kívánjuk minden olvasónknak, hogy a jövő 1932-es esztendő ránézve minél boldogabb legyen. Hiszen egyenesen kétségbe kellene esnünk, ha ez a tudat bennünk nem élne. A mai állapotok az építőipar terén annyira szomorúak, és vigasztalanok. Mivel azonban a helyzet csakugyan kivételes és az újesztendes üdvözletnekmásnak kell lennie, mint a normális időkben, megpróbáljuk jókívánságainak az újesztendő elején más módon kifejezést adni. Azt kívánjuk olvasóinknak, hogy legyen az 1932-es év boldog régi esztendő. Olyan év legyen, amineket a háború előtt, a régi időkben éltünk, amikor rájárt ugyan a szánk a panaszkodásra, de most utólag megállapíthatjuk, hogy ezek az esztendők megadták a dolgozni tudónak és dolgozni akarónak a megélhetést, sőt a boldogulás minden kilátását. Befejezzük ezért elmélkedésünket azzal a kívánsággal, hogy adjon az Isten olvasóinknak régi boldog újesztendőt. Előléptetések az Országos Magasépítési Igazgatóságnál. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter úr előterjesztésére az Országos Magasépítési Igazgatóság címén, rendszeresített műszaki személyzet létszámába tartozó Fiola Géza min. osztálytanácsosnak a miniszteri tanácsosi címet, Lukács Pál és Kulcsár Győző min. műszaki tanácsosoknak a miniszteri osztálytanácsosi címet és végül Majorossy Gyula min. főmérnöknek a miniszteri műszaki tanácsosi címet adományozta a Kormányzó úr Őfőméltósága. A MUNKAIADó Újévi üdvözlések az Ipartestületben Az újév napjának délelőttjén, mint évente rendszerint, az építőmesterek szép számmal gyűltek össze, hogy elnökük iránt érzett tiszteletüknek és megbecsülésüknek az évforduló alkalmából kifejezést adjanak és neki boldog újévet kívánjanak. Bagosi Pitcher István elnököt ezzel az alkalommal Bloch Leó ipartestületi alelnök a következő beszéddel üdvözölte: Miként a nagybeteg ágyánál a professzor néha nem tud egyebet csinálni, minthogy a betegséget megnevezi, de a betegen segíteni nem tud, ilyenféleképpen vannak ma a világ nagytudományú szakértői a súlyos gazdasági helyzettel szemben. Szinte egyetlen vigasztalásunk a „socies habutisse malorum”, sajnos annyi a tönkrement ember az építőmesterek között is, de büszkék lehetünk arra, hogy ez csak anyagilag értendő, az erkölcsi tőkénket megőriztük. Meg kell emlékeznem arról a mozgalomról is, amely az építőmesterek egy csoportjából indult ki és meg kell állapítanom, hogy ez nem a vezetőség ellen irányult, hanem csak az ifjúság érvényesülése akarna lenni s ezt a törekvést — ha kellő mederben marad — a vezetőség is támogathatja a lehetőséghez képest; de a politikát nem akarjuk beengedni az Ipartestület falai közé, mert ez csak robbantó hatással volna. Sohasem szabad vizsgálni, milyen képesítésű valaki közöttünk, a fő csak az, hogy százszázalékig építőmester legyen. Hozzád fordulunk, mint a alapszabályok hivatott őréhez, hogy ezt a kérdést oldjad meg úgy, hogy a becsületes és méltányolható törekvéseknek engedj utat az építőmesteri kar békéje, egyetértése és nagyságának emelése érdekében. Légy meggyőződve arról, hogy továbbra is azzal az igaz szeretettel és tisztelettel vagyunk irántad, amellyel eddig voltunk s kívánjuk, hogy élj tovább is megelégedetten és boldogan. A éljenzésbe fulladt beszédre Pucher István elnök következőképen válaszolt: Mély megindulással és hálás szavakkal fogadom ezt a megtisztelő szívélyes üdvözlést. Legyenek róla meggyőződve, hogy amilyen szeretettel adják nekem, én éppen úgy viszonzom azt önöknek. Kissé furcsa érzéssel jöttem ma ide, mert tudom, hogy a hozzám intézett beszédben az én kedves Bloch barátom érdemeimet mindig túl szokta értékelni, pedig én tudom, hogy ezeket én a mai, kényszeregyességes világban legfeljebb 40%-ig tudom beváltani. De nem az igyekezetemen, hanem csakis fogyatékos erőmön múlik, ha a mai, nehéz közgazdasági viszonyok között feladatommal nem tudok megküzdeni. Ha jól emlékszem, tavaly az újévi üdvözlésalkalmával ipartestületünket viharvert hajóhoz hasonlítottam. Megmaradok ennél a hasonlatnál ma is, nem is igen tudnék jobbat találni. Ha ezen a viharvert hajón én a kormányt esetleg nem is tudnám mindig a kellő biztossággal kezelni, szerencsémre és a hajó szerencséjére, ott van a hajó kiváló személyzete, amely mindig segítségemre van, így a hajó első tisztje, az én kedves Bloch barátom, az ő kiváló szakértelmével és buzgóságával és Sorg Antal barátom, továbbá nagy segítségemre van a főjegyző úr és a személyzet, akiknél valamennyiöknek segedelmével — remélem — sikerülni fog a láthatatlan zátonyok és robbanó aknák között a hajót úgy kormányoznom, hogy az biztos révbe juthasson. Ilyen robbanó aknához hasonlíthatnám talán azt a mozgalmat is, amely a legutóbbi rendkívüli közgyűlésre vezetett, de én meg vagyok róla győződve, hogy azok, akik ezt a robbanó aknát elhelyezték, nem is akartak ezzel robbantani, sőt talán nem is tudták, hogy az robbanó akna. Pedig bizony könnyen úgy alakulhatott volna, hogy ez valóban szétrobbanthatta volna az építőmesteri kar egységét, amit ma,ebben a nehéz világban mindenesetre el kell kerülnünk. Nagyon jól mondta Bloch barátom, hogy ne tegyünk különbséget az építőmesterek között a képesítések szerint, ne nézzük azt, hogy valaki mérnökkamarai tag-e, vagy nem kamarai tag, ha emellett az építőmesterek érdekeiért küzd és azokat mindig elsőnek tekinti, akkor adhatunk neki helyet a vezetőségben is. A fiatalság érvényesülése ellen nem lehet kifogásunk és e törekvéseknek most igyekszünk is elébe menni, mint ahogy egyébként már régebben is eléje mentünk volna, ha ezt ők lehetővé tették volna. Ami a jövőt illeti, hogy ezt még a nagytudású nemzetgazdák sem tudják megjósolni, ez nemcsak a tudományukon múlik, amikor vannak olyan nemzetek, még a nagy nemzetek között is, akik megakadályozzák a jövő jobb kialakulását. De némi reményt meríthetünk a legutóbbi bázeli konferencia engedékenyebb szelleméből, mint ezt Németországnak adott moratórium is mutatja. Én a jövőt illetőleg jósolni nem tudok, de hogy az nem fest valami nagyon rózsásan, az bizonyos, mertaz nem is várható, hogy ilyen nagy gazdasági bajok egyszerre, így a most következő év folyamán megszüntethetők legyenek. Egy másik szomorú tünet az, hogy a záloglevelekben a bizalom nagyon megrendült a záloglevélpiacot korlátozó intézkedések miatt, pedig tudjuk jól, hogy az építkezés csak akkor ölthet nagyobb arányokat, ha ezt ajelzálogüzlet is megengedi. Lehet, hogy a kamatláb vissza fog menni, aminek meg is kell történnie. Havel barátom beszélte el, hogy egy 500.000 pengős kölcsönt nálunk csak 10—15%-os kamatra adtak volna és ezért járásban próbálkoztak vele, de ott is csak ilyen magas kamatú ajánlatot kaptak azzal, hogy „mert ez Magyarország részére van.” Azt szoktuk hangoztatni, hogy az építkezés nem az állam feladata, hanem a magánosoké. Ez így is van, csak ma a magánosoknak, sajnos, nincs pénzük építkezésre, hitelt pedig nem kapnak. De azért csüggedni nem szabadt, hanem fel a fejjel! Egypár jó vezércikket olvastam, melyek bizakodással nézik a jövőt és látják már a hajnalpírt, lehet ugyan, hogy inkább csak biztatni akarnak. De a jelek valóban arra mutatnak, hogy a nemzetek mégiscsak meg fogják egymást végre érteni és belátással lesznek Magyarország iránt és méltányolni fogják a revízió kívánságát, melyhez utolsó leheletünkig ragaszkodnunk kell. Még egyszer nagyon köszönöm a bizalmukat és mindannyiuknak minden jót kívánok. Az elnöki megnyilatkozás nagy tetszést aratott és az egybegyült építőmesterek melegen kívántak az elnök után kartársaiknak is minél boldogabb újesztendőt.* A Budapesti Ácsmesterek Ipartestületének elöljárósága nagy számban kereste fel Czipauer László elnököt az újév alkalmából. Az elöljáróság nevében Wellisch Mór alelnök mondott üdvözlő beszédet, aki visszatekintett az elmúlt év nehéz küzdelmeire, s hogy az Ipartestület ezt a rendkívül súlyos esztendőt újabb adósságok csinálása nélkül tudta átélni, ez kizárólag az Ipartestület agilis elnökének köszönhető, aki a súlyos anyagi viszonyok ellenére is módot talált arra, hogy a Testület terhein könnyítsen s jelenleg olyan kilátásaink vannak, hogy a közeljövőben sikerülni fog az Ipartestületet teljesen tehermentesíteni. Köszönetét fejezte ki azért a fáradságos, odaadó és önzetlen ténykedésért, amelyet az Ipartestület ügyeinek vitelében az elmúlt esztendőben kifejtett és a tagtársaknak módot nyújtott arra, hogy panaszaikat és sérelmeiket az Ipartestületben előadhassák. Kéri az elnököt, hogy ügybuzgalmát a jövőben is lankadatlan erővel bocsássa az Ipartestület rendelkezésére. Egyben ígéretet tesz, hogy munkájában az elöljáróság minden egyes tagja tehetségéhez képest segítségére lesz, mert csak együttes munkálkodással lehet remélni, hogy az ácsmesteri társadalom szebb és boldogabb esztendőnek lesz osztályrészese. Czipauer László elnök elfogadva válaszolt a szeretettől és ragaszkodástól áthatott ünneplés hatása alatt. Elhárítja magától az elismerést, mert az Ipartestület érdekében végzett munkája a tisztségéből folyó feladata volt. Egyébként pedig minden ácsmesternek erkölcsi kötelessége, hogy a kar boldogulása érdekében minden tőle telhetőt elkövessen. Örömmel állapította meg, hogy a testületi életben az eltelt esztendő alatt örvendetes javulás állott be, amivel kitűzött céljainak egyikét: a kari szellem, az egymás megbecsülése és a kartársi szolidaritásnak a régi nívóra való fejlesztését látja megvalósulni. örömmel tölti el a kartársak ragaszkodása, ami reményt és bizalmat ad neki arra nézve, hogy az elkövetkezendő esztendő nehéz küzdelmeivel sikerül megbirkózni és az ácsmesteri karnak kivívni azt a pozíciót, amelyet méltán megérdemel. Bizton hiszi, hogy az újév meghozza a várva várt munkaalkalmakat. Kéri a tagokat, hogy támogatásukat ne vonják meg tőle a jövőbeni sem, hanem a múltban tanúsított kitartással és áldozatokkal igyekezzenek a testület ügyeit előbbre vinni, amikor is reméli, hogy fáradozásuk előbb-utóbb eredményre is fog vezetni. A tisztelgés után Czipauer László magyaros vendégszeretettel fogadta a küldöttség tagjait, akik elismeréssel adóztak a régi idők nagyasszonyát fölelevenítő háziasszonynak. A felszólalások folyamán Fridrich F. Géza főjegyző, a munkaadói szövetségek jelentőségét vázolta s annak a biztos tudatnak adott kifejezést, hogy az Ácsmesterek Szövetsége elnöksége új életet és erőt visz be a Szövetség életébe, s a Szövetség távollevő elnökét Tőke Györgyöt, valamint a jelenlévő alelnökét, Szívós Lászlót éltette. Szívós László a szövetség alelnöke ígértetet tett, hogy minden igyekezetével a Szövetség fölfrissítését fogja szolgálni, mert hamarosan elérkezhet az az idő, amikor a munka nyugodt és zavartalan folytatása érdekében szükség lesz a Szövetség működésére. Nyolcezer pengőt kap a főváros a Petőfi-téri házért. Az Erzsébet-híd pesti hídfője mellett már lebontott régi piarista ház szomszédos épületét, a Petőfi-tér 2. számú fővárosi épületet, szintén lebontásra ítélték. Az egyetlen szabályszerű ajánlattevő, Fóthi Vilmos volt törvényhatósági bizottsági tag, kapta a megbízatást a Petőfi téri épület lerombolására. Fóthi Vilmos nyolcezer pengőt ajánlott fel az épület bontásából származó anyagokért és természetesen magára vállalta a bontással járó költségeket is. A munkálatok befejezésére a főváros háromhavi határidőt engedélyezett, március végére tehát az Erzsébet-híd jobboldali pesti hídfője már teljesen szabad térség lesz. A főváros kertészeti hivatala azonban ennek ellenére sem kezdhet hozzá a tér rendezéséhez és parkírozásához, miután előbb el kell dönteni, melyik pontra kerül az Erzsébet királyné szobra. 1932 január 6. Múlt számunkhoz mellékelt befizetőlapon kérjük a hátralékos előfizetési díjakat beküldeni. Lejárt előfizetések megújítását is tisztelettel kéri a Kiadóhivatal. Magyar Kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak Igazgatóság, Bpest, X., Kőbányai út 21 Gyárak: Budapesten és Diósgyőrött Gyártmányok: 1-lesongömbvas, vasgerenda, és szögvasak, lemezek. Daruk, hidak és magasépítési vasszerkezetek. Acél- és vasöntvények. Öntöttvas-csövek. Jobbágy-féle folytonégő kályhák. Teherautomobilok, traktorok, öntözőkocsik. Úthengerlő és útgyalulógépek. Tűzálló (chamotte és dynas) téglák stb. stb. Vízvezetékberendezések központi fűtés, épület -bádogos munkák FARKAS SZOR VIII., Nap utca 10. sz. Tel.: 33-6-51.