Építőmesterek Lapja - A Munkaadó, 1938 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-06 / 1. szám

K&LYSÉGY£YÉS£!NK£r AZ AR£t4ES.KS&éSt KiAUZy&A-BORiTÉKÍ¥BS TEGYÜK. BOBtYÉKftt KAIMATÖ M­ARTB5Ta&.BTÖNKBGgl 1938 január 6. ÉPÍTŐMESTEREK LAPJA — A MUNKAADÓ Önhordó válaszfalak Bloch Leó előadása az Egyesületben Bloch Leó kartársunk tartott fenti címen e hó 4-én, kedden este igen ér­dekes és tanulságos előadást, amelyet alább közlünk: A kötésben való falazás a válaszfal­elemek (téglák, lapok) szilárd összetar­tását —­ egyébként szakszerű munkát és jó anyagot feltételezve — csak úgy biztosítja, ha a fal szilárd alapra, vagy hordképes szerkezetre van állítva, mert különben hajlítási igénybevétel folytán húzási erők lépnek fel, melyeket a fa­lazat felvenni nem képes. Ott tehát, ahol alap nincs, vagy a menyezetszerkezet a válaszfalsúlyra szá­mítva nem volt, a válaszfal súlyának a szerkezeti falakra, vagy pillérekre való áthordásáról kell gondoskodni, a vá­laszfal alátámasztása, vagy felfüggesz­tése által. Ezen a válaszfalon kívül fekvő két móddal szemben szerkezeti szempontból haladást képez az önhordó válaszfal, mely a statikai követelmények szem­­előtt­ tartásával úgy van alakítva, hogy — az alsó és felső menyezet megterhe­lése nélkül — teljes súlyát a szerkezeti falakra, vagy pillérekre közvetlenül adja át. Annak megvilágítására, hogy az eddig ismert és önhordófal (freitragende Scheidewand) neve alatt szereplő vá­laszfalak teljesen, részben, átmenetileg, vagy egyáltalán nem felelnek-e meg, ezen rendeltetésüknek a felsorolandó példákat a vasbetétek rendszere szerint 3 csoportba sorakoztatom. I. Válaszfalak, melyek függélyes vas­betétek vagy akasztókapcsok egy rend­szere által a felső menyezethez kapcso­lódnak, nem tekinthetők önhordófalak­nak, ha a kötésben falazásból adódó át­­hordással nem számolunk, mert ez a fa­lazatnak húzásra való igénybevételével jár. Ilyen például az Ausztriában 73.310. szám alatt szabadalmazott Schulze-féle válaszfal. II. A második csoportba tartoznak csak vízszintes, valamint vízszintes és függélyes betétekkel bíró válaszfalak. Ezeknél a vízszintes vasbetétek azok, melyeknek a fal egész felületén elosztott távolokban a falsúlynak a szerkezeti falra v. pillérre való áthordása a ren­deltetésük. Ezek mihelyst a falba tetsző­leges nyílásokat törnek és az azokon keresztülhaladó vízszintes vasbetéteket elvágják, felmondják a szolgálatot és be­áll az alsó födém közvetlen megterhe­lése, vagy a bennük lévő függélyes vas­betétek hatása alatt a felső menyezet igénybevétele. Az ilyen falak tehát, csak átmenetileg önhordók, akár páro­san csavartak a vízszintes betétek, vagy szimplák. Ilyen pl. a német szabadalmi hivatal 272 977. számú iratában leírt, a „Gesellschaft für neue Bauweisen m. b. H. in Kiel“ számára engedélyezett pá­ronként csavart, kereszteződő betétes válaszfal, valamint a berlini Prüss Emil 4135. számú osztrák szabadalmában is­mertetett, abban önhordónak jelzett fal (freitragende Wand). III. A harmadik csoportba sorozott falaknál a függélyes vasbetétrendszeren kívül egy a menyezetbe ágyazott, a fő­falakba horgonyzott húzóval van alkal­mazva. Mihelyst átalakítások nyílástöré­seket tesznek szükségessé, a függélyes vasbetétek elvágása megszünteti a húzó­vassal való együttműködésüket és az ön­hordás csődöt mond. A tömörfál érin­tetlen vasalással hibátlan, egy egészet képező gerenda, melynek hordképessége a nyílástörések folytán megszűnvén a széthasított holtrészek az alsó és felső — azokra nem számított — menyezetet terhelik. Ezen csoportba tartozik Lüde­­mann Károly hamburg-eilbecki lakosnak 184.580. szám alatt Németországban sza­badalmazott válaszfal szerkezete. Át­alakításoknál való használhatósága ellen szól, hogy a húzóvasalásnak a menye­zetbe való rejtése, padlóbontással, a pil­lérekbe való horgonyzása kényes vésés­sel jár. Ezen három csoportban előadott hiá­nyosságok kiküszöbölésére az általam szabadalmaztatott önhordófalat szerke­zetileg két részre osztottam. A felső rész a válaszfal téglasoraiból képzett, azokba rejtett vasalással ellátott, a statika sza­bályai szerint számított gerenda, mey nem csupán a reáakasztott alsó rész holt falsúlyát, hanem a belékapcsolt falcso­portok, osztómenyezetek stb., reá átvitt egyéb terhelését a szerkezeti támaszpon­tokra szabadon áthordja és amellett a nyílások tetszésszerinti átalakítását és áthelyezését a felső hordképes gerenda­rész érintetlenségével, lehetővé teszi. Ezzel szemben, általánosságban az eddigi önhordófalak szerkesztői mindeddig arra törekedtek, hogy a válaszfal egész tes­tét egy gerendává képezzék ki, úgy hogy minden nyílástörés és áthelyezés magát a gerendát, tehát a szerkezetet veszé­lyezteti. Önhordó falamat Németországban is szabadalmaztattam (ahol pedig nagyon alaposan utánanéznek, amíg, különösen külföldinek, szabadalmat adnak. Szer­kesztő:­ mindezek alapján a német sza­badalom megállapította, hogy az eddig ismeretes önhordófalakkal szemben az általam szabadalmazottnál: 1. A válaszfalnak szerkezeti kettéosz­tása egy felső hordó gerendára és egy alsó, a felsőre felfüggesztett, általa hor­dott részre találmány jellegével bír, mely a biztosított önhordást teszi lehetővé. 2. A fal — önhordáson kívül — oly számítható teherbíró szerkezet, mely a belékapcsolt önhordó falcsoportokból, osz­­tómenyezetekből stb.-ből közvetve át­adott terheléseket is a szerkezeti támasz­pontokra szabadon áthordja, ami még önhordó válaszfalaknál is újdonság jelle­gével bír. 3. Teljes átalakítási szabadságot bizto­sít, amennyiben a hordképes felsőrész távol áll a fal alsó részében lejátszódó, zavartalan nyitásváltoztatásoktól, me­lyek így a gerendát nem is veszélyez­tethetik, de másrészt még lehetővé teszi, a falnak szakszerű, repedésmentes átto­­lását is. Mindez úgy időben, mint pénz­ben és a visszaállítás könnyűségében, gazdaságosságot, takarékosságot ered­ményez és az eddigi önhordófalakhoz ké­pest technikai haladást is jelent. Az 1. pontban jelzett felfüggesztés szerkezeti keresztülvitele annak szem­­előttartásával van szabadalmazva, hogy a függesztővasbetétek a válaszfalelemek MAGYAR ÉPÍTŐMESTEREK EGYESÜLETE. A legközelebbi taggyűlés folyó évi január hó­­1-én. Felhívjuk tagjaink figyelmét arra, hogy a légoltalmi intéz­kedésekkel kapcsolatos újabb építkezé­seknél igen súlyos alapozási problémák merültek fel abból kifolyólag, hogy az építővállalkozóknak nem volt előzetesen pontos tudomásuk az altalaj geológiai szerkezetéről és az előtörő talajvizekről. Minthogy ezen a téren az általános kötésben falazását ne zavarják. Hogy tehát az állóhézagba ágyazott függélyes vasbetét folytonossága a következő sor téglatestén meg ne szakadjon — és egy­úttal a téglakötés is megmaradjon — a válaszfalelem (tégla v. lap) oldalsíkjába horony van — akár gyártás, akár fara­gás útján — mélyesztve, miáltal felváltva az egyik, majd a másik oldalon a füg­gesztővasalásnak a válaszfal aljától a gerenda felső éléig való zavartalan ha­ladása, két-két alsó, illetve felső elosztó­vassal való összekötése és teherátadása van szakszerűen biztosítva. Ezen függé­lyes betétek egyúttal a válaszfalnak — oldalirányban támadó erők ellen is — szolgálnak merevítésül, amihez azonfelül hornyostéglák alkalmazása lényegesen hozzájárul. A 2. pontban kifejezett teherbíróképes­­ség alaprajzilag és megjelenésben a leg­változatosabb elrendezések szerkezeti megoldását teszi lehetővé így: kereszt­falak belekapcsolását, átszellőző osztó­­menyezettel, parkétpadló felett falkeresz­teződéseket, megtört alaprajzú falelren­dezéseket. Bemutatja a nagy fesztávok­nál a nagy terhelésnek megfelelő el­osztótartók alkalmazását, továbbá egy 6 szárnyú Halaman-ajtóval ellátott ilyen rendszerű falat és egy folyosó­rendszert kétféle önhordószerkezettel, 6 önhordófalból álló csoportot. A 3. pontban foglaltak illusztrálá­sára szolgál egy készrevakolt ilyen fal­nak eredeti helyzetéből 50 cm-rel történt áttolása, melynél előzőleg az ajtótok tervváltozás folytán vakolás előtt már át lett helyezve, é­s az egész fal elto­lása után még hajszálrepedések sem mu­tatkoztak. A munka végrehajtására nézve meg kell jegyeznünk, hogy a va­salás előzetes elkészítése után a­ fal alsó részét vegyeshabarcsban, rendes kötés­ben falazzuk, a gerendát bauxithabarcs­ban, ezzel kenjük be a függesztővasak hornyait is. Felfalazás után azonnal za­vartalan folytathatjuk és végezhetjük annak vakolását. tapasztalatok meglehetősen hiányosak, hézagpótlónak tartjuk Apor József oki. mérnök, építőmester tagtársunknak e témáról folyó hó 11-én, kedden, Egye­sületünkben, esti 7 órai kezdettel meg­tartandó: „Budapest altalaja, tekintettel a légvédelmi intézkedésekre“ című (ve­tített képes) ismertető előadását, melyre az összes kortársak figyelmét különösen felhívjuk. .. Az előadásra vendégeket is szívesen látunk. Előadás után társasvacsora az Egye­sületben. Étkezés étlap szerint vagy menü 1.40 pengő. -Ái&f Ti. '■ •n .—v '•_­FUIHEX a gyakorlatban kitünően bevált, legolcsóbb «ZaDadnimazoM Kernenntet speciális betonból ftps-A­PP'EITHIRTM », TÁTR4­0. 26. TEL. 292-037 I GRÜNWJH.O éS VÁRHELYI I Jtestö én mázoló i IX., AnfTyal-ntoa 10. ^ TpI.­ 136-933 [ ÉPÍTŐMESTEREK ORSZÁGOS EGYLETE Az Építőmesterek Országos Egylete értesíti tagjait, hogy a szokásos péntek esti összejöveteleit a Múzeum-körút 18 szám alatti helyiségében tartja, 6—8 óra között. 5. oldal. Tmdoloiilb­iztosítési rendeletek módosítása 7800/1937. M. E. szám alatt jelent meg a Budapesti Közlöny január 1-i első számában a magy. kir. minisztérium rendelete, amely a társadalombiztosí­tásra vonatkozó egyes rendeleteket mó­dosítja és egészíti ki. Ezek között a rendelkezések között több fontos, az építőipart igen közelről érdeklő is van. Rendezi az új rendelet a zenészek biz­tosítását. A községi bírák és tanács­beliek biztosítási kötelezettségét, a Kft­­ok ügyvezetőjének biztosítási kötelezett­ségét. Az ápolási költségek elszámolási ügyét, nemkülönben az intézeti orvosok szerződési és elbocsátási ügyét. Igen fontos reánk nézve a rendelet 8-ik paragrafusa, amelynek értelmében az építtető felelősségrevonása nemcsak akkor történhetik meg, ha már a vállal­kozó tartozásának behajtását az OTI minden módon eredménytelenül kísérelte meg, hanem az Intézet a vállalkozótól történő behajtás megkísérlése nélkül közvetlenül is megállapíthatja az épít­tető felelősségét, annak a hányadnak az erejéig, amelynek az építési vállalkozó intézeti folyószámlájára történő befize­tésen az építtetőt a felelősség alól men­tesítette volna, feltéve, hogy a vállal­kozó hitelt érdemlően igazolja, hogy az építtető a vállalati, illetőleg a kiviteli összegnek egy részét erre a célra vissza­tartotta. Ennek a rendelkezésnek az alapján azonban nem lehet az építtetőt magasabb összeg közvetlen befizetésére kötelezni, mint amennyit a fentebb em­lített jogszabályi rendelkezések értelmé­ben közvetlen befizetés célra visszatar­tott. Igen fontos és anyagi kihatásában egyelőre kiszámíthatatlan a rendelet 13. §-ának az intézkedése. Ennek értelmében kiterjesztik a balesetbiztosítási járulék­­fizetés alól mentesítés, illetve annak díj­fizetéssel pótlása jogát a maihoz képest. Míg ugyanis a díjfizetés kedvezménye mostanig csak azokat a munkaadókat illette meg, akik átlag 5 alkalmazottnál többet nem foglalkoztattak, addig az új rendelet értelmében azok a munkaadók, akik elemi erővel hajtott gépet, vagy gőzkazánt szá­mottevő termelési tényezőül nem használnak és 10-nél több munka­­vállalót rendszerint nem foglalkoz­tatnak, úgyszintén azok a munka­adók, akik elemi erővel hajtott gépet, vagy gőzkazánt számottevő termelési tényezőül használnak ugyan, de ötnél több munkavállalót rendszerint nem foglalkoztatnak, nem fizetnek járulékot, hanem díjfizetőkké válnak. A 13. §-nak ebben az első bekezdésé­ben foglalt rendelkezéseit az 1937. évi január 1-től kezdődő hatály­­lyal kell alkalmazni. Azok a munkaadók, akik ebben a bekez­désben foglalt rendelkezések alapján mentesülnek a baleseti biztosítási járu­lék fizetése alól, az 1937. évi január hó 1-ső napjától az 1937. évi december hó 26-ik napjáig járó baleseti biztosítási díjat az erről szóló fizetési meghagyás keltét magában foglaló hónapot követő hó utolsó napjáig egy összegben kötele­sek megfizetni. A rendelet 17. §-­a kimondja, hogy az öregségi, rokkantsági, özvegységi és ár­vasági biztosítás járuléktartalék alapjá­ból a betegségi biztosítás céljára az 1940-ik év végéig lehet kölcsönt adni. Végül a rendelet 22-ik paragrafusa ki­mondja, hogy a 3330/1935. M. E. számú rendelet rendelkezéseit a szabadkézből vállalatbaadás eseté­ben is értelem szerint alkalmazni kell. A belügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy az iparügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapíthassa meg azt az értékhatárt, amelyen alul a sza­badkézből váll­alatbaad­ásnál a társa­dalombiztosítási tartozások kimutatásá­tól, illetőleg a vállalati összeg egy részé­­nek a biztosító intézet javára szóló en­gedményezésétől el kell tekinteni. Ennek a rendeletnek a gyakorlati meg­­bírálásával még következő számainkban foglalkozni kívánunk. 10-15 drb. vas billenő kocsit 60 cm. nyomsávban megrvétetre leeres Hubertus Kőbánya és Útépítési rt. BERPECCN

Next