Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1957 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1. szám

fiz erdészeti és faipari igazgatók, főmérnökök és munkástanács elnökök értekezlete Az októberi események óta az Or­szágos Erdészeti Főigazgatóság most hívta először össze a felügyelete alá tartozó valamennyi szerv igazgató­ját, főmérnökét és munkástanácsai­nak képviselőit, hogy közös problé­máikat megvitassák. Egyúttal ez volt az első alkalom arra, hogy a főigaz­gatóság új vezetői közvetlenül irányt mutassanak a további munkához az erdészet és a faipar egész szervezete számára. Az értekezletet Balassa Gyula mi­niszterhelyettes, az OEF vezetője nyitotta meg. Bevezetőleg beszámolt arról, hogy az 1956. december 24-i minisztertanácsi határozat megerősí­tette az OKF önálló főhatósági szer­vezetét s a határozat értelmében a mindenkori földművelésügyi minisz­ter közvetlen felügyelete alatt foly­tatja munkáját. Kiemelte, hogy mi­lyen komoly feladatok várnak a ve­zetésre, ki kell dolgozni olyan ár, bér, premizálási, nyilvántartási, könyvelési és tervezési rendszert, amely a termelést a leggazdaságo­­sabbá és legáttekinthetőbbé teszi s amely nem utolsó sorban, min­den dolgozó érdekét összehangolja a termelés érdekével. Majd a mun­kástanácsok feladataival foglalkozott és többek között a következőket mondotta: — Feladataink megoldásánál a munkástanácsok közreműködésére kívántunk támaszkodni. — Azokat a javaslatokat, amelye­ket a munkástanácsok vetettek fel, meggondolás és figyelmes vizsgálat alá kell vennünk és ha beilleszthe­tők abba a keretbe, amelyet népgaz­daságunk ránk kiszab, idejében meg is fogjuk valósítani. Ugyancsak fog­lalkozunk mindazokkal a szervezeti kívánságokkal is, amelyeket egyes fűrészipari vállalatok vagy erdőgaz­daságok munkástanácsai indítványoz­tak. — A kormányzat a termelés terén — az OEF által megállapított kere­ten belül — messzemenően önállósá­got biztosít a munkástanácsok szá­mára. Kijelentem, hogy ezt az ön­állóságot semmivel sem kívánjuk korlátozni, sőt arra törekszünk, hogy a munkástanácsokat e feladatok he­lyes és népgazdaságunk érdekében való ellátásában minden rendelke­zésünkre álló erővel támogassuk és a jelenlegi nehézségeken átsegítsük. Már most kijelentem azonban, hogy nem fogadhatók el azok a helytelen és teljesen hibás törekvések, amelyek néhány munkástanács részéről ab­ban nyilvánultak meg, hogy a fel­adatok megállapításának a fokát is maguknak kívánják fenntartani. Ez a kívánság amellett, hogy ellenkezik a fennálló rendeletekkel, népgazda­­ságilag is veszélyes és ezért megen­gedhetetlen. Foglalkozott a vezetés feladatával az egyes erdőgazdaságoknál és fa­ipari vállalatoknál, valamint a szak­emberek megbecsülésének kérdésé­vel. Majd így folytatta: — Elismeréssel emlékezem meg legtöbb gazdaságunk és vállalatunk munkástanácsának és vezetőségének arról az erőfeszítéséről, hogy az el­múlt súlyos időben a munkát — a lehetőséghez képest — azonnal meg­kezdték és folyamatosságát biztosí­tották. Így a termelésben aránylago­­san csak minimális kiesést szenved­tünk. Külön köszönetet nyilvání­tom azon vállalatok és gazdaságok dolgozóinak, ahol igazi szocialista segítőkészségüknek adták tanújelét, amikor élelmiszerrel, tüzelő- és építő­anyaggal támogatták egymást, hogy a termelő munkát biztosíthassák. A termelésnek ilyen szellemben történő Ezután Bobok László főigazgató a következőikben foglalta össze a leg­fontosabb kérdésekben az OEF állás­pontját:­­• Népgazdaságunknak 1957. évre jóváhagyott terve, valamint költség­­vetése nincs. Erről az erdőgazdasá­gokat, még 1956. decemberében ér­tesítette a főigazgatóság azzal, hogy a termelési munkát az 1956. októbe­rében jóváhagyott termelési számok figyelembevételével kell elvégezni és a termelési feladatok csökkenté­sénél csak a közbirtokossági erdők­ből kitermelésre tervezett faanyagot vegyék figyelembe. Ebben az idő­szakban nem lehetett figyelembe venni még azokat az egyes helyeken jelentkező nagymértékű fa-eltulajdo­nításokat, amelyek esetleg a terme­lés mennyiségét egyes erdőgazdasá­goknál 1957-ben befolyásolnák. A főigazgatóság rendeletében kitért arra, hogy az eltulajdonításokból előálló termeléskiesésre, illetve vá­gáscserékre esetenként ad választ az egyes erdőgazdaságoknak. A főigaz­gatóság álláspontja az, hogy a nép­­gazdasági érdekek szem előtt tartá­sával messzemenően lehetővé teszi, hogy a nagy veszteséget ért erdő­­gazdaságoknál a termelés megfelelő mértékben csökkenjen.­­ Az erdőgazdaságok termelésük­nek mintegy 20%-át a fűrész- és le­mezipari vállalatok részeire adják át. Fontos érdek, hogy az átadandó anyag az üzemek kívánságának meg­felelő időpontban érkezzen be. A fűrész- és lemezipari vállalatoknál január 1-én mintegy 89 000 m3 fa­— Ha valamikor, akkor most alap­vetően szükséges az erdőgazdaságok és faipari vállalatok kooperációja. Ezt felső irányítással megszervezni nem lehet és ezért szükséges, hogy 1957-ben alapvetően a vállalatok igé­nyeinek megfelelően történjék az megindítása, folyamatossága, fejlesz­tésének biztosítása azt is jelenti, hogy dolgozóink hitet tettek népi demokráciánk, a szocializmus ügye mellett. — Végül kérem dolgozótársaimat ■— fejezte be Balassa elvtárs —, hogy legyünk bizalommal egymás iránt, hiszen feladatunk, célunk kö­zös és a kölcsönös bizalom a siker egyik fontos tényezője. Ha nehéz és helyileg megoldhatatlan problémáik vannak, forduljanak hozzánk, mert minden méltányos kívánság teljesí­tésében vagy támogatásában kész­séggel állunk rendelkezésükre. Köz­ponti irányító és felügyeletet gya­korló munkánkon kívül ugyanis ezt is elsőrendű feladatunknak tekintjük, anyag tárolt, ez majdnem kivétel nélkül 1956. tavaszán került kiter­melésre. Ismereteink szerint még feb. 45—50 000 m3 régi kitermelésű fa­anyag van az erdőgazdaságoknál. Ez azt jelenti, hogy a fűrész- és lemez­ipari vállalatok minőség tekinteté­ben igen nehéz helyzetbe kerültek. aminek elsődleges oka a IV. negyed­évi termelési kiesés. E helyzetből kö­vetkezik, hogy az erdőgazdaságok véghasználati termelésüket, amely­ben elsősorban a fűrész- és lemez­ipari vállalatok részeire szállítandó anyagot termelik, oly ütemben ké­szítsék csak elő a termelésre, ahogy a faanyagot a fűrész- és lemezipari vállalatok fogadni tudják.­­ A helyzet súlyosságára jellem­ző, hogy a rönkbefogadási képesség a vállalatoknál mintegy 90 000 m3 abban az esetben, ha a rönkanyagot megfelelő magasságú máglyákban elhelyezték. Erre az elmúlt évben le­hetőség már csak azért sem nyílt, mert az erdőgazdaságok nagymér­tékű többletrönkszállítást végeztek.­­ Az ipar most gyakorlatilag egy teljes negyedévi készlettel rendelke­zik és ha erre a faanyagra még rendszertelenül leszállításra kerül az erdőgazdaságoknál kintlévő régi termelésű, majd erre a friss terme­lésű rön­kanyag, népgazdaságunkat igen nagymértékű anyagi romlás éri. Nem vettem itt számításba azo­kat a megnövekedett költségtöbble­teket, amelyek a vállalatoknál ke­letkeznek abból, hogy a rönkanya­got messze a rönkterektől kénytele­nek a vagonokból kirakni és tárolni. erdőgazdaságok rönktermelése és szállítása. A főigazgatóság a legsú­lyosabb felelősségrevonással fog élni azon gazdaságokkal és vállalatokkal szemben, amelyek az anyag meg­óvása érdekében nem teszik meg a szükséges intézkedéseket. Termelési és tervezési problémák 1957-ben Soha nem volt a kooperációnak nagyobb jelentősége, mint most .

Next