Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1959 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
Dr. BALASSA GYULA miniszterhelyettes, az OKF vezetője : Eredményes esztendő it sikerek Az elmúlt év utolsó napjai és az új esztendő kezdete a számadás időszakát jelenti. Ilyenkor visszanézünk mit végeztünk egy esztendőben, mérlegre tesszük az elért eredményeket, a hibákat és ugyanakkor előre is nézünk: tervet készítünk az újabb esztendőre. Az erdőgazdaságoknál a gazdasági év már szeptember 30-ával lezárul és így most, a számadás időszakában még kedvezőbb helyzetben vagyunk, mert a végső adatok birtokában állapíthatjuk meg, hogy 1958 valóban eredményes esztendő volt az erdőgazdaságok területén. Az eddigi jelentések és az első háromnegyedévi teljesítmények azt mutatják, hogy a fürészes lemeziparban is jó munkát végeztek, de erről alkalmunk lesz majd bővebben beszélni az óév végén, december 31-én zárult vállalati mérlegek végleges adatainak birtokában. Az erdőgazdaságok jó munkáját legjobban jellemzi, hogy 26 millió forintos eredményjavulással zárták az 1957—58-as gazdasági évet, összesen 31,8 millió forint nyereséget mutattak ki. Az összefoglaló szám mögött természetesen vannak különbségek, vannak veszteséges erdőgazdaságok is, vannak ahol eredményromlás mutatkozott. Ezeknek a munkáját felülvizsgáljuk, hogy az eredményromlás okait feltárhassuk és kiküszöbölhessük. De mindent összevéve a számok mögött ott rejlik mérnökeink szakavatott munkája, az erdészek szívós törekvése, hogy minél jobban elsajátítsák és alkalmazzák az újabb munkamódszereket, a gépi technikát, az új szervezési formákat. A számok mögött éreznünk kell 11 ezer állandó munkás és csaknem 50 ezer időszaki erdőgazdasági munkás komoly erőfeszítését, hogy többet és jobbat adjanak a népgazdaságnak. Ott érezzük az adminisztráció legkülönbözőbb területén tevékenykedő erdészeti dolgozók munkáját, lelkiismeretességét, az irányítás és az ellenőrzés hatékonyságát. Persze mindez nem érvényesült minden erdőgazdaságnál, minden erdészetnél, valamenynyi erdészkerületben egyformán. Voltak kihagyások, lemaradások. De végül is 24 erdőgazdaság és 3 erdőgazdasági jellegű vállalatunk összesen 9,735 000 forint nyereségrészesedést tudott kifizetni. Valamivel több mint hat napi fizetést átlagosan. Ezen belül legszebb a pécsi erdőgazdaság eredménye: 1,5 millió forint nyereségrészesedést tudtak kifizetni. Különösen értékes a tatabányai erdőgazdaság 1 millió forint fölötti nyereségrészesedés kifizetése, minthogy ezt az erdőgazdaságot az előző gazdasági év súlyos eredményromlása miatt szanálni kellett. Soroljuk fel még az eredmények közt, hogy az eredményjavulást elért erdőgazdaságaink 5,334 000 forintot fordíthatnak vállalatfejlesztésre és 3,605 000 forintot juttathattak az igazgatói alapon keresztül dolgozóiknak. Hogyan értük el ezeket az eredményeket? Elsősorban a fakitermelés és az értékesítés munkájának gondos tervszerűségével, az erdőművelési feladatoknak az időjárási nehézségek ellenére nagyjából jó elvégzésével. Külön ki kell emelni, hogy az ipari fa kihozatalt az 1956—57-es 39,1 százalékról országosan 43,5 százalékra emelték. A pénzügyi eredmények szempontjából is nagy jelentőségű, hogy fokozva a kitermelt faanyag takarékos felhasználását erdőgazdaságaink fagyártmánytermelési tervüket 135 százalékra teljesítették. Mindezek az adatok feljogosítanak bennünket arra, hogy nyugodtan és bizakodva, további sikerek reményében nézzünk az új esztendő elé. Az elmúlt év novemberében tartott országos tanácskozás a hároméves terv további időszakára igen komoly és feszített terveket tűzött az erdőgazdasági dolgozók elé. Ezek közül csak néhányat emelünk ki. Az erdőgazdaságok iparifa-hányadát tovább kell fokozni. 1960-ig el kell érni az 51 százalékos arányt, elsősorban a bányafa-, a fagyártmánytermelés növelésével és a forgács- és farostlemezgyártás megindítása révén. Ezeknek az új lehetőségeknek maximális kihasználása biztosíthatja, hogy ezt a célkitűzésünket meg is valósítjuk. A másik fontos feladat, hogy az ország erdősültségét 1960-ig 13,9 százalékra emeljük, ehhez 50 000 hektár új erdősítést és fásítást végezzünk s ezen belül 23 000 hektár új nyárasit telepítsünk. Meg kell állapítanunk, hogy a hároméves terv első esztendejében a kitűzött nyárfásítás tervét erdőgazdaságaink összegezve nem tudták teljesíteni, ezen a téren tehát a most következő tavaszi fásítási időszakban az eddiginél is nagyobb eredményeket kell elérni. A gépesítést, a kitermelés anyagtakarékos megoldásait tovább kell fejlesztenünk, hogy biztosítsuk a megtermelt faanyag lehető leggazdaságosabb kihasználását és mindezek révén elérjük, hogy népgazdaságunkra súlyosan nehezedő fabehozatal terhét 1960-ig 8,5 százalékkal csökkentsük. Mindezt csak a vezetők és a dolgozók szoros összefogásával valósíthatjuk meg, hogy azt a megbecsülést, amit az erdőgazdálkodás számára a népgazdaságban kivívtunk, tovább növeljük. Köszönettel tartozunk mindenkinek, aki becsülettel részt vett az eddigi jó munkában és felhívok minden erdészeti dolgozót, hogy tudása, szakértelme, szorgalma legjavával járuljon hozzá, hogy az új esztendőben is hasonló, sőt az előzőnél is eredményesebb közös munkát végezhessünk. 3