Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1959 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Dr. BALASSA GYULA miniszterhelyettes, az OKF vezetője : Eredményes esztendő it sikerek Az elmúlt év utolsó napjai és az új esztendő kezdete a számadás időszakát jelenti. Ilyenkor vissza­nézünk mit végeztünk egy eszten­dőben, mérlegre tesszük az elért eredményeket, a hibákat és ugyan­akkor előre is nézünk: tervet ké­szítünk az újabb esztendőre. Az erdőgazdaságoknál a gazdasági év már szeptember 30-ával lezárul és így most, a számadás időszakában még kedvezőbb helyzetben va­gyunk, mert a végső adatok birto­kában állapíthatjuk meg, hogy 1958 valóban eredményes eszten­dő volt az erdőgazdaságok terüle­tén. Az eddigi jelentések és az első háromnegyedévi teljesítmé­nyek azt mutatják, hogy a fürész­es lemeziparban is jó munkát vé­geztek, de erről alkalmunk lesz majd bővebben beszélni az óév végén, december 31-én zárult vál­lalati mérlegek végleges adatainak birtokában. Az erdőgazdaságok jó munkáját legjobban jellemzi, hogy 26 millió forintos eredményjavulással zár­ták az 1957—58-as gazdasági évet, összesen 31,8 millió forint nyere­séget mutattak ki. Az összefoglaló szám mögött természetesen vannak különbségek, vannak veszteséges erdőgazdaságok is, vannak ahol eredményromlás mutatkozott. Ezeknek a munkáját felülvizsgál­juk, hogy az eredményromlás okait feltárhassuk és kiküszöböl­hessük. De mindent összevéve a számok mögött ott rejlik mérnökeink szak­avatott munkája, az erdészek szí­vós törekvése, hogy minél jobban elsajátítsák és alkalmazzák az újabb munkamódszereket, a gépi technikát, az új szervezési formá­kat. A számok mögött éreznünk kell 11 ezer állandó munkás és csaknem 50 ezer időszaki erdőgaz­dasági munkás komoly erőfeszíté­sét, hogy többet és jobbat adjanak a népgazdaságnak. Ott érezzük az adminisztráció legkülönbözőbb te­rületén tevékenykedő erdészeti dolgozók munkáját, lelkiismeretes­ségét, az irányítás és az ellenőrzés hatékonyságát. Persze mindez nem érvényesült minden erdőgazdaság­nál, minden erdészetnél, valameny­­nyi erdészkerületben egyformán. Voltak kihagyások, lemaradások. De végül is 24 erdőgazdaság és 3 erdőgazdasági jellegű vállalatunk összesen 9,735 000 forint nyereség­­részesedést tudott kifizetni. Vala­mivel több mint hat napi fizetést átlagosan. Ezen belül legszebb a pécsi erdőgazdaság eredménye: 1,5 millió forint nyereségrészesedést tudtak kifizetni. Különösen ér­tékes a tatabányai erdőgazdaság 1 millió forint fölötti nyereségré­szesedés kifizetése, minthogy ezt az erdőgazdaságot az előző gazdasági év súlyos eredményromlása miatt szanálni kellett. Soroljuk fel még az eredmények közt, hogy az eredményjavulást elért erdőgazdaságaink 5,334 000 forintot fordíthatnak vállalatfej­lesztésre és 3,605 000 forintot jut­tathattak az igazgatói alapon ke­resztül dolgozóiknak. Hogyan értük el ezeket az ered­ményeket? Elsősorban a fakiter­melés és az értékesítés munkájá­nak gondos tervszerűségével, az erdőművelési feladatoknak az idő­járási nehézségek ellenére nagy­jából jó elvégzésével. Külön ki kell emelni, hogy az ipari fa kihozatalt az 1956—57-es 39,1 százalékról or­szágosan 43,5 százalékra emelték. A pénzügyi eredmények szem­pontjából is nagy jelentőségű, hogy fokozva a kitermelt faanyag takarékos felhasználását erdőgaz­daságaink fagyártmánytermelési tervüket 135 százalékra teljesítet­ték. Mindezek az adatok feljogosíta­nak bennünket arra, hogy nyugod­tan és bizakodva, további sikerek reményében nézzünk az új eszten­dő elé. Az elmúlt év novemberé­ben tartott országos tanácskozás a hároméves terv további idősza­kára igen komoly és feszített ter­veket tűzött az erdőgazdasági dol­gozók elé. Ezek közül csak néhá­nyat emelünk ki. Az erdőgazdasá­gok iparifa-hányadát tovább kell fokozni. 1960-ig el kell érni az 51 százalékos arányt, elsősorban a bányafa-, a fagyártmánytermelés növelésével és a forgács- és fa­rostlemezgyártás megindítása ré­vén. Ezeknek az új lehetőségek­nek maximális kihasználása biz­tosíthatja, hogy ezt a célkitűzé­sünket meg is valósítjuk. A­ má­sik fontos feladat, hogy az ország erdősültségét 1960-ig 13,9 száza­lékra emeljük, ehhez 50 000 hek­tár új erdősítést és fásítást végez­zünk s ezen belül 23 000 hektár új nyárasit telepítsünk. Meg kell állapítanunk, hogy a hároméves terv első esztendejében a kitűzött nyárfásítás tervét erdőgazdasá­gaink összegezve nem tudták tel­jesíteni, ezen a téren tehát a most következő tavaszi fásítási időszakban az eddiginél is na­gyobb eredményeket kell elérni. A gépesítést, a kitermelés anyagta­karékos megoldásait tovább kell fejlesztenünk, hogy biztosítsuk a megtermelt faanyag lehető leg­gazdaságosabb kihasználását és mindezek révén elérjük, hogy nép­gazdaságunkra súlyosan nehezedő fabehozatal terhét 1960-ig 8,5 szá­zalékkal csökkentsük. Mindezt csak a vezetők és a dolgozók szoros összefogásával va­lósíthatjuk meg, hogy azt a meg­becsülést, amit az erdőgazdálko­dás számára a népgazdaságban ki­vívtunk, tovább növeljük. Köszö­nettel tartozunk mindenkinek, aki becsülettel részt vett az eddigi jó munkában és felhívok minden er­dészeti dolgozót, hogy tudása, szakértelme, szorgalma legjavával járuljon hozzá, hogy az új eszten­dőben is hasonló, sőt az előzőnél is eredményesebb közös munkát végezhessünk. 3

Next