Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1992 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
Az előkészítés és megalapozás után a kibontakozás éve lehet 1992 erdőgazdálkodásunk és fahasznosításunk számára Az új esztendő küszöbén a szakterületen dolgozók boldogulására, elhivatottságának és szakmai hitének erősödésére, eredményeinek hosszú távon történő megtartására és fejlesztésére vonatkozóan szól az őszinte jókívánság, amelyet ezúton szeretnék külön kifejezni. Az előkészítéssel, megalapozással, valamint gyors beavatkozással járó küzdelmes, de nem látványos munkában gazdag volt az 1991-es esztendő. Kemény és céltudatos tevékenységre van szükség 1992-ben azért is, hogy erdeink állapotában a kedvező folyamatok legyenek a meghatározók, megfeleljünk a demokráciában jelentkező elvárásoknak és a gazdálkodói eredmények a befektetett teljesítmények szerint alakuljanak. Az 1991-es esztendő már az a teljes év, amikor a politikai és gazdasági rendszerváltozás jogi alapjai kialakultak. A múltban évről évre halmozódó rendezetlen termelési, kereskedelmi, gazdálkodási, pénzügyi és foglalkoztatási problémák könyörtelenül a felszínre kerültek. Az óhajtott gazdasági rendszerváltozással járó tulajdonrendezés, az új vállalkozások jogi és finanszírozási elismerése, kibontakozása mind-mind együttesen kezelendő problémaként jelentkezett, illetve jelentkezik. Erdőtulajdonlás Az erdőállomány tulajdonlás- és kezelői viszonyaiban jelentős változások indultak és további változások várhatók. A legutóbbi, 1990. évi adatok alapján az ország erdőterülete 1,68 millió ha, amely 18%-os erdősültséget jelent. Élőfakészletünk 288 millió m3, az éves számított növedék 11 millió m3 körül alakul. Jelenleg még az erdőterületek 62%-án 21 állami erdőgazdaság, 31 %-án közel 1350 termelőszövetkezet, szakszövetkezet és erdőbirtokosság, 7%án pedig 240 állami gazdaság és egyéb állami, illetve önkormányzati szerv gazdálkodik. A tulajdoni változásoknál alapelvként kívánjuk érvényesíteni, hogy az állami erdő állami tulajdonban maradjon. Az erdőtulajdonlást érintő, már érvényesülő kárpótlási törvény, az önkormányzatok vagyonára vonatkozó törvény, valamint az elfogadott átmeneti és végleges szövetkezeti törvény alapján az erdőtulajdoni szerkezet alapvetően megváltozik. Kialakulnak az új, Alkotmányhoz igazodó tulajdoni szektorok: állami, magán és társas magán, szövetkezeti, birtokossági, önkormányzati formák. Ez a tulajdonosi változás azt eredményezheti, hogy a jelenlegi erdővagyonon 35—40% magán- és szövetkezeti erdőtulajdon-részarány alakuljon ki. A racionális földhasználathoz kapcsolódó szektorsemleges finanszírozású erdőtelepítési program megadja annak a lehetőségét, hogy a magán- és szövetkezeti erdőtulajdon részaránya tovább növekedjék, ami egyben a teljes hazai erdővagyon gyarapodását is jelenti. Szükséges azzal is számolni, hogy az állami erdők számottevő csökkenése nélkül elindul egy korlátozott és törvényileg szabályozott erdőforgalom, ennek nyomán kibontakozhat a kívánatos és ugyanakkor reális erdővagyonértékelés. Mindez egyben objektív vonzerőt jelent az erdőtelepítésre befektetők vállalkozási szándékának kielégítésére. Kívánatossá válhat az erdő a vagyonmegőrzésben és vagyonfelhalmozásban a különféle befektetők és alapok számára. Erdőgazdálkodás A fatermesztési cél teljesítése mellett az erdőgazdálkodásban megjelenő felelős szakmai munka súlya tovább növekszik azzal is, hogy az erdő környezet- és természetvédelmi, szociális és üdülési funkciója a társadalom elvárásaival arányosan tovább bővül. A központi feladat azonban a jól kiegyensúlyozott gazdálkodás (likviditás, fizetőképesség) marad. Ennek érdekében szükséges erdőfelújítási feladatainkat maradéktalanul ellátni, hogy az elmúlt években gyarapodó felújítási kötelezettség alá vont terület végre csökkenő irányzatot mutasson. Két területen szükséges az eredményesség javítása érdekében előrelépni a gazdálkodói gondosság mellett: — a vadgazdálkodás, vadászat, vadsűrűség; — az erdőfelújítási munkák finanszírozása (Erdőfenntartási Alap) terén. A vadgazdálkodás, vadászat, vadsűrűség kérdését alapvetően a jövőbe mutató módon a vadászati joggyakorlat és a hatósági munka korszerűsítése oldhatja meg. Az egységes élőhelygazdálkodást, szabályozott módon, maga a földtulajdonos tudja megoldani. Az Erdőfenntartási Alapban jelentkeznek azok a pénzügyi problémák, amelyek a múltból eredeztethetők egyrészt azzal, hogy erdőfelújításon kívüli feladatok finanszírozására is jelentős kifizetések történtek. Másrészt a befizetési kötelezettségeket a likviditási gondokkal küszködő gazdálkodók nem teljesítik és ez nem ad lehetőséget a szövetkezeti körben végzett munkák finanszírozására. Végleges rendezést a behajtás magasabb jogszabályi érvényesítése, új alapműködés szabályozása és a privatizációs bevételekből történő részleges alapfeltöltés adhat. Erdőtelepítési feladatainkat és lehetőségeinket egyrészt az állami támogatás, más- .