A Fa, 1947 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1947-01-31 / 1-2. szám

Az új bérrendszer lényege, hogy a ■meggyökerezett hagyományon alapuló ré­szes­ termelést — bizonyos kivételektől el­tekintve — teljesen megszünteti és az egész erdőgazdálkodásban a pénzbeli el­számolást írja elő. Ez korszakos fordula­tot jelent erdőgazdasági szociálpoliti­kánkban. Megszünteti a középkorias jel­legű részfát és közelebb jut az általános munkabérrendszerhez. Ilyen évtizedes, sőt évszázadosnak mondható, a hűbéri gazdálkodásbani gyökerező szokás meg­szüntetése érthető módon kezdetben ren­geteg kifogással, ellenkezéssel, tiltako­zással járt együtt. De az ősz folyamán csaknem mindenhol teljes erővel megin­dult a munka s az erdei munkásság nagyban-egészben meg volt elégedve a kifizetésre kerülő bérekkel. Leginkább az egyes munkanemek bérének aránya kér­désében voltak kisebb-nagyobb panaszok. Az erdei munkásoknak csupán elenyé­szően kis része volt az, amely továbbra is ragaszkodni akart a részes kitermelés fenntartásaihoz és csak vontatottan kezdte meg a munkát. Ezek a szórványos esetek azonban a termelésnek alig 1­^-2­%-át érintették. Nagyobbrészt olyan vidékeken volt érezhető erősebb vonako­dás, ahol az elmúlt esztendő túlzott ré­szeskeresetei nyomán a munkakészség megcsappant. A felesben termelt és fe­les fuvarozással szerzett fa egyes helye­ken olyan nagy mennyiségű fához jut­tatta a lakosságot, hogy az erdei munká­sok keresetének kalória-értéke többszö­rösen meghaladta a legjobban fizetett ipari szakmunkások akkori bérét. Ezt a helyzetet már az igazságos béregyensúly érdekében sem lehetett tovább fenntar­tani. Megkönnyítette mindenesetre az átme­netet és számolt az erdőgazdasági mun­kálatok sajátos természetével az az in­tézkedés, hogy az ágfa és a tuskó, gyö­kérzet elszámolásánál ezután is engedé­lyezni lehetett a helyi szokásoknak meg­felelő fele.­., vagy más részes terme­lést is. Különös gonddal és a lehetőségek mér­legelésével történt a fuvarbérek megálla­pítása. Ez annál nehezebb feladat volt, mert a saját szekerével, lovaival fuva­rozó falusi ember keresetében nemcsak munkabér, hanem megfelelő arányban vállalkozói nyereség is van. A kiközelítés kisebb távolságokra még túlnyomórészt erdei munka jellegű. Nagyobb távolsá­goknál viszont, 5—6 tm-en felüli szállí­tásnál, már a fuvaros-vállalkozói elem lép előtérbe. A helyes fuvarbér-skálának arra is tekintettel kell lennie, hogy a normális fuvar milyen mennyiségű tűzi­fának, illetve rönknek a felterhelését jelenti és hogy naponta átlagosan hány fordulót tud a fuvaros teljesíteni. Ez minden­esetre erősen függ a helyi viszo­nyoktól és éppen ezen a téren kell majd megfelelő rugalmas mozgási lehetőséget biztosítani a jövő évi bérskálák kidolgo­zásánál. A jelenleg országosan rögzített fuvar­bérek az időjárási helyzet szerint is más és más erőfeszítéssel járó teljesítménye­ket díjaznak látszólag egyformán. Nagy különbséget jelent ugyanis, hogy milye­nek a talajviszonyok, a fuvarbérek vi­szont a fuvarosra legkedvezőbb körülmé­nyeik között is ugyanolyan magasak ma­radnak, mint nehezebb körülmények kö­zött. Kedvező hóviszonyok esetén például a kiközelítés szánnal történik és a fuvar­bérek nem változnak, holott a szállítás lényegesen könnyebb és gyorsabb. Azok a fuvarosgazdák tehát, akik állandóan részt vesznek az erdei munkákban, ha az egész termelési időszakban dolgoznak, feltétlenül megtalálják számításukat. Az új bérrendszer első esztendejének tanulságai természetesen majd az 1947— 48 -as idényre érvényes erdőgazdasági munka-, és fuvarbérek kidolgozásánál kell felhasználni. Elsősorban törekedni kell arra, hogy a munkabérek és a fu­var­bérek megfelelően simuljanak az egyes vidékek termelési és szállítási vi­szonyaihoz, legfőképen pedig a munkások átlagos teljesítőképességének különbsé­geihez. Más az alföldi és más az erdővi­­déki favágó munkások munka­üteme. Más napi ■normálteljesítményt­ lehet megkí­vánni a bükkös szálerdőkben, mást az öreg tölgyesekben és ismét egészen mást az akácosokban vagy nyárfaerdőkben. Ugyancsak más feladatok várnak­­"az er­dei fuvarosokra az Alföld síkterületein, mint a hegyvidéki lejtviszonyok mellett dolgozó erdei fuvarosoknál. Ezeknek a regionális különbségeknek a helyes érté­kelését a most folyó termelés ered­ményei alapján lehet majd kidolgozni és az ide­vonatkozó adatgyűjtés már kezdetét is vette. A pénz­bérekre felépített új erdőgaz­dasági munkabérrendszer azonban mos­tani, még teljesen ki nem csiszolódott alakjában is szervesen illeszkedik gazda­sági életünkbe. Alapja a faárak kalkulá­ciójának. Megállapíthatjuk, hogy­­meg­felelő arányban áll a mezőgazdasági és ipari munkáskeresetekkel. Ennek a kor­szerű bérrendszernek továbbfejlesztése, rugalmasabbá tétele az erdőgazdasági szociálpolitikánk egyik legfontosabb fel­adata. (ákos) | Vető Gyula | A magyar erdőgazdálkodásnak egyik legkitűnőbb vezető egyénisége távozott az élők sorából. Vető Gyula aki. erdőmér­­nök, miniszteri tanácsos, a Földmívelés­­ü­gyi Minisztérium erdőfenntartási ügy­osztályának vezetője 31 esztendős, for­­radhatatlan állami szolgálat után, életé­nek 58 esztendejébe­n elhunyt. Pályáját a Csíki Magánjavak kötelé­kében kezdte 1910-ben igen nehéz vi­szonyok között. Az itt szerzett közbir­­tokossági tapasztalatai az erdőigazga­­tási problémák valóságos művészévé avatták, így lehet csak megérteni, hogy fiatal erdőmérnök korától kezdve szépen ívelő pályafutásának minden állomásán mindenkor a legnehezebb feladatok, a legbonyolultabb államer­­dészeti kérdések nyugodtak a vállain. Később hosszabb ideig dolgozott a ka­posvári, majd a miskolci erdőigazga­tóságnál, 1937-ben pedig a szombat­helyi erdőigazgatósághoz kapott be­osztást. 1939-ben átvette ennek az erdő­igazgatóságnak vezetését is és innen rendelték be 1943-ban a Fölművelés­­ügyi Minisztérium erdészeti főosztá­lyára, hogy értékes tehetségét a köz­ponti szolgálatban érvényesítse. A legjobban minősített erdészeti tisztvi­selők közé tartozott, minden fizetési osztályba soronkívüli előléptetéssel ju­tott. Most pedig akkor ragadta el a halál a magyar erdésztársadalomból, amikor ez a hosszú, érdemdús pálya­futás végső megbecsülését elnyerhette volna. Egyéniségének varázsával pályatár­sai között csak szeretetet és baráti ra­gaszkodást szerzett. Szeretetreméltó be­avatkozásával mindenhol csakhamar sikerült elérnie, hogy ahol széthúzás volt, az elsimult, a kollégák őszinte együttműködésben hangolódtak ösz­­sze. A magyar erdőgazdálkodásnak volt szerelmese Vető Gyula. Távozása komoly vesztesége nemcsak az erdő­­mérnöki karnak, hanem az egész ma­gyar fatermelésnek is. Eladó egy 18 tollos Topban üzemké­pes gaterfűrész gép a tartozékaival együtt. Ár megtekintése után megegye­zés szerint. Cím a kiadóban. Mely országok postája néma hír­nöke a fának? A T. T. J. londoni hetilap felsorolja azoknak az országoknak levél­bélyegeit, melyek erdőt, fatermelést vagy egyéb fás vonatkozású képeket tüntetnek fel, így Ecuador és Norvégia favágót, Libanon és Nigéria cédrusfákat, Brit Guyana, Brit Honduras és Afrique Equatorial Française tutajozást és úsztatást, Burma pedig elefánttal való rönkszállítást ábrá­zoló bélyegeket hozott forgalomba. A MALLERD HÍREI A FŐVÁROSI TÜZELŐ­­ANYAGHIVATAL MUN­KÁJA. Budapest székesfőváros Tüzelőanyag Hivatala az SJM­S-es év­ben több mint 35.000 vagon tűzifa forgalmát ellenőrizte és bonyolította le. Nem kétséges, hogy mindaddig, amíg a tüzelőanyagelosztást akár jegyhez kötve, akár másképen sza­bályozni és kontingentálni kell, a Hiva­tal működésére szükség lesz. Egyébként a tűzifafelszállítás Buda­pestre folytonosan emelkedő irányzatot mutat. Az év első harmadában, január és május között 6224 vágón tűzifa érkezett a főváros területére. Ez más években­, egyetlen hónap felszállításá­nak felelt meg. A következő harmadévben,­ május­tól augusztusig 8­085 vagon volt a beér­kezés és az inflációs bajok miatt a nyári felszállítás is mélyen alatta maradt a békeévek átl­agának. A pénzpiaci nehéz­ségek befolyását mutatja, hogy míg az év első hét hónapjában a felszállítások átlagosan 1600 vago­n körül mozogtak havonta, addig augusztusban 3106 va­gonra ugrott fel a fel­érkező mennyiség. Az utolsó évnegyedben szeptembertől - decemberig már érvényesült a MAL­LERD tervszerű tűzifatermelő tevékeny­sége és ebben az időszakban 21.899­ va­gont tett ki a felhozatal. Ebből a felszál­lításból a magánvállalkozás is kivette a részét és az aránylag gyorsan lebonyo­lított termelésekből igen gyorsan jutta­tott kellő mennyiségeket a fővárosi la­kosság ellátása számára. A beérkezett mennyiségek szétosztása tekintetében az volt az irányadó szem­pont,­ hogy az intézmények és különböző beszerző csoportok ellátása mellett körül­belül ugyanolyan arányban jusson tűzifa a telepes-kereskedők és a kiskereskedői,k­i­a ludasaira is. A GYUFAGYÁRAK FA­ELLÁTÁSA. A hazai gyufaszükséglet biztosítása ma már megoldott problémának látszik. Az elmúlt hónapok, főleg az inflációs korszak gyufahiánya a­­múlté. A nyers­anyagellátás minden vonatkozásban biz­tosítva van és­ a fapiac tud gondoskodni arról is, hogy a­ gyuf­aszálak­hoz szüksé­ges kellő mennyiségű nyárfa­anyag áll­jon rendelkezésre. Értesülésünk szerint a MALLERD mintegy 90100 m3 gyufa­­gyártáshoz alkalmas friss nyárfaanyag -kitermelését vette tervbe. Kívánatos volna azonban, hogy a fakereskedelem is behatóbban foglalkozzék a gyufagyá­rak faellátása ügyével. Ma már a gyufa­gyáraink termelési kapacitás kihaszná­lása eléri a 75%-ot és termelésük további fokozása lehetővé tenné a nemzetközi megállapodásokban biztosított gyufael­adási terület teljes béli,beli színvonalú ellátásait. Központi felügyeleti tisztek a MALLERD-nél. Új, mozgékony szervet épített ki a MALLERD, hogy ezzel is gyorsabbá és egyszerűbbé tegye az üzem belső ügy­menetét, valmint a magángazdasági té­nyezőkkel folyó közvetlen érintkezést. E célból öt központi felügyeleti liszt működik, mindegyikének hatáskörébe két-két erdőigazgatóság területe tarto­zik. Harmath Ernő főerdőtanácsos a győri és szombathelyi erdőigazgatóság, Ki­rály Lajos az egri és miskolci, Lády Géza erdőtanácsos a szegedi és debre­ceni, Lászlóffy Ernő miniszteri tanácsos a budapesti és váci, Pártos Gyula fő­erdőtanácsos a kaposvári és pécsi er­­dőigazgatóság központi felügyeleti tisztségét látja el. A zalaegerszegi er­­dőigazgatóság közvetlenül Barlai Ervin ügyvezető-igazgató felügyelete alá tartozik. A központi felügyelők terme­lési és kereskedelmi vonatkozásban egyaránt a MÁLLERD Központi Igaz­gatóságának közvetlen képviselői. A tuskózás kivételes díjazása és a fatermelőmunkások kivételes köz­lekedési segélye. Ismeretes­, hogy az erdőgazdasági munkabéreket szabályozó rendelet a fe­lestermelést csak az egészen alsórendű választékoknál, az ágfánál és a tuskónál engedte meg. Minthogy azonban a tuskó kiszedése sokszor rendkívüli erőfeszítést igényel, a MALLERD a szociális szem­pontokra való tekintettel is felhatal­mazta központi felügyelőit, hogy ahol a tuskó kitermelése múltbeli állandó gya­korlat alapján felesnél nagyobb hányad kiadása mellett a­kár esetleg 100%-osan történt és ezt a helyi erdészeti szerv, községi elöljáróság, vagy végső esetben a Nemzeti Bizottság igazolja, ennek a nagyobb tuskórésznek a kiadását ese­tenként külön engedélyezhessék. Ugyancsak kivételesen engedélyezhet­nek az erdei munkások részére közleke­dési segélyt, ha a kitermelő munkás lakó­helye a munkahelytől legalább 5 km. tá­volságra fekszik és oda mindennap haza­jár, illetve munkáscsoportok időnként élelmiszerbeszerzés, tisztálkodás stb. cél­jából hazautaznak. Ennek a közlekedési segélynek az összege azonban az érdem­beli munkabér 5%-ánál magasabb nem lehet. A Belügyminiszter erélyes intéz­kedése az erdei lopások megaka­­dályozása érdekében. Múlt év év d­ecemb­er 30-án a belügy­miniszter 5­85.34­. —113-46. IV/1. szám alatt körrendeletet adott ki az ország va­lamennyi főkapitányságának és kapi­tányságának az erdei lopások megakadá­­­lyozása tárgyában. A rendelet hivatko­zik a MALLERD beadványára, amely­ben a megfelelő szállítási és származási igazolvány nélküli szállított és a rendőr­­kapitányság, mint rendőri büntetőbíró­ság által a kihágási eljárás során jogerős ítéltettel elkobzott tűzifa-mennyiség 21­%-át az elkobzást elrendelő rendőrha­tóság részére ellenérték nél­kül felaján­lotta. A belügyminiszter az ajánlatot el­fogadta és rendeletében úgy intézkedett, hogy az ilyen elkobzott fa 80%-át az il­letékes erdőgondnokság rendelkezésére bocsátják, a fennmaradó 20%-ot pedig az intézkedő rendőr hatáséig ők saját cél­jaikra igénybe vehessék. Ezzel az intézkedéssel a belügyminisz­ter komoly segítséget nyújtott az erdő­vagyon védelméhez. A MALLERD pedig a 20%-os prémium felajánlásával az el­járó rendőrhatóságok éberségét és buz­galmát kívánta továbbra is ösztönözni, hogy az immár tűrhetetlenné vált erdei lopások, valamint az erdei termékekkel űzött feketekereskedelem véget érjenek. GÁRDONYI IMRE fa- és furnérkereskedő Budapest, V., Budai-Nagy Antal­ u. 6. Áron alul nyírfavessző, bükk­ és kőris kerék­­talp, bük­kihasítv­ány, járomba és bükkrönk eladó. Ambrosz Mihály Porva, Veszprém m. Erdészeti világprogram F. A. O. (Élelmezési és Mezőgazda­­sági) konferencia második ülésszakáról kiadott jelentés rövid beszé­mosót közöl az az erdészetről is. Két jelentékeny indít­vány merült fel erdőgazdasági vonatko­zásban. Az első szerint a föld egyes, ösz­­szefüggő területeiről erdő- és faegyenleg­­-kimutatásokat kellene kidolgozni, melyek segítségével elkészíthető lesz az öt világ­részre szóló erdészeti program. A második egy kutatóbizottság alakí­tását indítványozza, melynek tagjai La­tin-Amerika erdőben gazdag országaiba utaznának annak érdekében, hogy az ál­talános nagy fahiány enyhítésére újon­nan feltárandó erdővidékek kapcsolódja­nak be a főanyag ellátásba. 200.000 m:s puhafa anyagot ajánlott f­i Svédorszá­g az 1948-as Olympiász fa­anyag-szükségletének fedezésére Angliá­nak — teljesen ingyen. Egyébként Németországban, jelenték­ey mennyiségű puhafa anyag behozatalára számít Anglia. Hat éves faipari gyakorlattal (jó bérelszámoló, gépíró) irodai tisztviselő elhelyezkedést keres. Koch György Bu­dapest, VII., Rottenbiller­ u. 1. IV. 31.

Next