Fehérnemű Tisztitó Ipar, 1935 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-01 / 1. szám

2 Ipartársulatnak megszüntetése és az Ipar­­testületnek megalakítása. Ezt a munkát az Ipartársulat akkori elnöke dr. Hegedűs Bertalan készítette el. Ugyanakkor a vegy­tisztító iparosok a kelme és fonálfestőkhöz csatoltattak és ezekkel együtt a Budapesti Vegyes Ipartestületbe tömörültek­ Az 1925. évi április hó 5-én tartott ala­kuló közgyűlésen Dr. Hegedűs Bertalan bejelentette úgy a maga, mint az Ipartársu­lat egész tisztikarának lemondását, melyet a közgyűlés tudomásul vett. Boray Győző iparhatósági biztos elnöklete alatt mondta ki ezután az Ipartestület­ megalakulását és választotta meg első elnökéül egyhangúlag Sárik Lajost. Ugyancsak egyhangúlag vá­lasztotta meg két alelnökét, Kiss Sándort és Szentes Józsefet, pénztárnokká Szeleczky Andrást, számvizsgálókká Szedlák József, Szabó József és Szűcs György tagokat. Az 1925—1927, valamint az 1928 1930 évi ciklusokban, tehát hat éven át Sárik Lajos vezette, mint elnök az Ipartestüle­tet. 1931 -1933 évben Dobos József volt az Ipartestület elnöke, míg az 1934­ évben Szabó Rezső választatott az Ipartestület elnökévé. Az Ipartestület első elöljárósága a kö­vetkező tagokból alakult: Boócz András, Grünbaum I. Hermann, Haszilló István, Ragán F. Bernát, Jakab Antal, Sudár Jó­zsef, Németh András, Vajda Béla, Bors Imre, Glofák Ferenc, Händler J. Gyula, Navratil István, Menczer Gusztáv, Baum József, Boros Mór, Szabó Rezső, Weisz Andor, Mucsy József, Holzmann Henrik, Bajcsy László. Póttagok lettek: Reznicsek József, Szállás József, Nagy Gyula, Gold­stein Arnold, Piotrovszky Károly, Keresz­­tury László, Schlesinger Adolf. Az Ipartestült jegyzői tisztét 1925. április havában Csemiczky Dezső látta el, 1925. évi május, június hóban Braikoff Gusztáv, míg az ezt követő idő óta dr. Szőnyi Sándor az Ipartestület jegyzője. Az 1925. év az Ipartestület megalakulása, adminisztrációjának rendes alapokra való fektetése és a kezdet nehézségeinek leküz­désével telt el. Következő évben már rendes kerékvágásba jött az Ipartestület működése és megkezdte a küzdelmet elsősorban azok ellen, akik az ipar képesítéshez történt kötése ellenére enélkül akartak az iparban elhelyezkedni. A fehérnemű és vegytiszí­­tási munkák gyűjtésére jogosító iparigazol­ványok megszerzésével legalább százan ju­tottak a vállalási jog birtokába, míg az Ipartestületnek két évi szakadatlan ke­­­­mény munkája, a kérv­ények és előterjeszté­sek egész sorozata, a személyes eljárások és érvelések láncolatán keresztül sikerült kieszközölnie a 79.016/1928. számú K.­­M. rendelet kiadását, amely az ilyen ipariga­zolványok kiadását beszüntette-Később megkísérelte az Ipartestület, hogy a törvény, illetve a végrehajtására kiadott utasítás 50-ik paragrafusában ezen iparban a 20 éven felüli nők részére megállapított tanidő és segédi­dő tartama felemeltessék­­és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara teljes ülése ilyen értelmű javaslatot is ter­jesztett elő a kereskedelemügyi minisztéri­umnak. Az ügyben eddig a kereskedelem­ügyi miniszter még nem határozott-Éveken át folytatott küzdelmet az Ipar­­testület azért, hogy az ipart sújtó, arány­talanul magas balesetbiztosítási díjak csök­kentését érje el és ezért a veszélyességi arányszám leszállítása iránt tett előterjesz­tést. Minthogy a veszélyességi táblázatok 4 -5 évenként állapíttatnak meg újból, a Testület mindaddig, míg a régi veszélyes­ségi táblázat érvénye fennálott nem érhetett el eredményt, ennek lejártát azonban fel­használta arra, hogy újból rámutasson az általunk sérelmezett aránytalanságra és ez a törekvése olyan eredménnyel járt, amelyet méltán könyvelhet el sikerei közé. Az új táblázatban tervezett 37-es veszé­lyességi arányszám helyett 22-es veszélyes­ségi arányszámot sikerült elérnie, ami je­lentős anyagi különbözetet jelentett és jelent ma is az üzemmel rendelkező iparosoknak. A forgalmi adó bevezetése alkalmával az Ipartestület volt az, amely a túlzott, megterhelések ellen igyekezett megvédeni tagjait és ugyancsak az Ipartestület volt az, amelynek nem kis szerepe volt a men­tesítésre vonatkozó rendelkezés kieszköz­lésében. Az irányárak megállapítása körül is je­lentős szerep jutott az Ipartestületnek. Min­den erejét latba vetette mindenkor, hogy tag­jait az árak oktalan, a munkamennyiséget nem befolyásoló lerombolásától megóvja és ettől visszatartsa, azonban az Ipartestület vezetőségének törvényes eszköz arra, hogy az árrombolásokat megakadályozza, nem áll rendelkezésére és felsőbb hatóságaival találná magát szemközt arra az esetre, ha a szabadverseny gátlását célzó intéz­kedéseket léptetne életbe. Ezek tudatában a törvényes keretek között mozogva igye­kezett a vezetőség a vállalási árak lemor­zsolódását meggátolni és csakis ennek az igyekezetnek köszönhető és tudható be, hogy az árak hanyatlása nem következett be oly gyorsasággal, amint az egyik-má­sik iparnál történt, hanem bizonyos lassú­sággal és a határidők kitolásával-Nagy erőfeszítéseket tett az Ipartestület vezetősége annak az érdekében, hogy az ipari munkáknak megbízások alapján való vállalása betiltassák. Amióta a fentebb jel­zett 1928. évi rendelkezés életbe lépett, é­­v­ente megújította az Ipartestület ezirányú mozgalmát, azonban sajnos nem vezetett a kellő eredményre. Maga az a körül­mény, hogy ebben a kérdésben nemcsak a fehérneműtisztítók, hanem a kelme és fonálfestők, vegytisztítók, a kalaposok, a­ kötszövők, mű és aranyhímzők, továbbá a gyáripar is évekelv­e van, már eleve ki­zárja azt, hogy ez a kérdés az Ipartestület tagjai között létesítendő megegyezéssel in­­téztessék el, a hatósági elintézést pedig gátolja már az is, hogy még az ugyanazon szakmabeliek sincsenek e kérdésben egy véleményen, a kérdésben érdekelt összes szakmabeliek pedig még kevésbbé. Az 1930. év folyamán e részben a Tes­tület vezetősége által megindított tárgya­lások az egyes szakmák részéről kedvező fogadtatásra találtak ugyan, és az­ Ipar­testület vezetősége ezt a hangulatot igye­kezni is fog kihasználni arra, hogy az il­letékes hatóságoknál a helyzet tarthatatlan­ságát újból előtárja és a sérelem orvoslását kérje. Annak­­ tudatában, hogy ezügyben­ az előző évben is tartott a Kereskedelmi és Iparkamara szakmaközi értekezletet, a­­m­ely éppen az eltérő vélemények követ­keztében nem hozta meg a várt eredményt, ennek kimenetele elé sem néz sok remény­nyel, kötelességének tartja azonban, hogy még a sorozatos sikertelenség ellenére is kitartson álláspontja mellett és újból kezdje a küzdelmet mindaddig, míg célját el nem éri. Nemcsak az előző években, de az 1934. év folyamán is megtette a vezetőség mind­azt az iparosok érdekében, amit megtennie módjában állott. Részt vett az átalános ipari­érdekeket tárgyaló minden ülésen és érte­kezleten, elsősorban pedig a szakmát érin­tő ügyek tágyalásaiban- Letárgyalta az elöl­járóság azokat a rendelettervezeteket, ame­lyeket az illetékes hatóságok­ hozzászólás végett az ipartestületnek megküldöttek és megokolt véleményt nyilvánított ezekre nézve. Ott, ahol módjában volt, egyes tagok érdekében is eljárt és igyekezett azoknak segítségére lenni. Megvizsgáltatott az elöljáróság minden olyan esetet, amikor jogosulatlan iparűzés jutott tudomására, ezeket az illetékes rend­­őri büntetőbíróságnál feljelentette és az e­­zekben hozott ítéletek tömege tanúsága a nagy munkának, amelyet ilyen ügyekben az Ipartestület kifejtett. Akadnak ugyan, akik a Testület ezirányban kifejtett munkáját az­zal a megjegyzéssel kicsinyük le, hogy ennek ellenére is álandóan vannak jogo­sulatlanul iparűzők, megállapítjuk azonban, hogy bűnözők az állam által fenntartott közbiztonsági szervek ellenére is vannak és lesznek, ezért azonban senki sem merné ál­lítani, hogy a rendőrség fölösleges vntéz - FE­HÉRN­EM­ETISZTÍT­Ó IPAR 1935. január hó. Megjelent! Megjelent ! FÜCHSL KÁROLY: A folttisztitás iskolája fehérnemű és vegytisztitók nélkülözhetetlen szakkönyve Ára 250 pengő Kapható a kiadónál Vészi-nyomda Bpes Podmaniczky u. 13. és a Fehérneműtiszti­tók Ipartestületében.

Next