Férfiszabók Közlönye, 1934 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1934. január / 1. szám

1. szám veszi ipart a kereskedők és kontárok prédájára. Legyen az iparosságban több gerinc, s legyünk büszkék arra, hogy iparosok vagyunk. Szerettem volna az egységet iparunk­ban megteremteni, azonban őszintén kell kijelentenem, hogy ez kizárólag hatalmi kérdés miatt nem sikerült lét­rehoznom. Pedig erre szükség volna, mert ez is egyik mentő eszköze lehet iparunknak. Rosszallom, hogy egyesek a köz által elért eredményeket má­goknak vindikálják, mert az ered­ményt nem szabad senkinek kisajá­títani. Kérem a mélyen tisztelt elölj­árósá­­got, hogy a szeretetház fenntartásának nagy munkájában segédkezet nyújtson Hogy a szeretetház céljául ily megfe­lelő, s minden tekintetben alkalmas alelnök szavaival a mult évben meg-­­történtekre vet visszapillantást. Min­den felszólaló — mondotta Kövér Jó­zsef alelnök — az egységet és békét emlegeti. A hosszú tanácskozások so­rán azonban azt kellett megállapíta­nom, hogy ma egységet teremteni nem lehet. Mert ha azt kívánják, hogy egyik szervezet a másiknak behódol­jon az nem jelentheti az egységet. For­rong az egész világ, a pénz ördöge zülleszti le az emberiség erkölcseit, tönkre megy az ipar, elpusztul a ke­reskedelem. Szabad-e tehát tétlenül néznünk, hogy iparunk még jobban széttagolódik. Ha már az egységet a kívánt formában elérni képtelenek va­gyunk, legalább a gazdasági egységet kellene létrehozni. Szomorú példákat láttam napról-napra miként hullanak el a legképzettebb kartársak. Nem azért mintha a szabóiparnak nem vol­na munkaalkalma, hanem azon egy­szerű oknál fogva, mert iparunk munkaalkalmát a nagytőke, a meg­szervezett közüzemek viszik el. Szo­morú év volt az 1933. év, de még szo­morúbb lesz az új esztendő, amelyet objektumot találtunk, abban igen nagy része van Zamecsnik József kartár­sunknak és Kiss László főjegyzőnek, m­iért is itt nekik e helyen is köszö­netet kell mondani. Az elnökség büsz­ke lehet az elért eredményekre, s ezért a babért mégis az elöljáróság­nak kell hogy átadja, örülök annak, hogy az elöljáróság üdvözlésünkre ily nagy számmal jött össze s ezért köszö­netet mondok. Ma nincs és így nem is tekinthetek kisiparost, vagy nagyipa­rost, ma csak iparos van. Ma mindenki egyformán kicsi, ma mindenki egyfor­­mán gyenge, nemcsak nekem, hanem minden egyes vezetőnek a feladata az lehet, hogy a gyengét támogassa. Ké­rem a Mindenhatót, hogy az elöljáró­ságra Isten áldását árassza. Az elnök köszönő szavai után most ünneplünk, ha a gazdasági egysé­get nem teremtjük meg. A szeretetház megvásárlása csak a gomb a ruhához, mert a ruha jelenti a fenntartást. A szeretetház fenntartá­sával az ipartestület nagy gondot vett a nyakába. Ezt a nehéz problémát pe­dig csak jószívvel, áldozatkészséggel oldjuk meg. Az újév küszöbén arra kéri az egyes szabóipari szervezetek vezetőségét, hogy mint testvér testvér mellett kéz a kézben igyekezzenek együttmunkál­­kodni. Ha egyesek ebben gátat vetné­nek, úgy azokat félre kell állítani, mert a szabóipar egysége ezt igy kí­vánja, s ha kell áldozatok árán is az egységet meg kell teremteni. Ak­kor lesz igazán boldog az 1934-es új esztendő, ha ebben a szellemben az egységnek még áldozatok áráni meg­teremtésével is elmondhatjuk, hogy a szabóipar a Krisztusi Ige »Egy akól, egy pásztor« beteljesedik. Erre adjon minekünk is, valamint az elöljáróság minden egyes tagjának az Úristen erőt, egészséget és kitartást. Utánna akkor viszont az is ki kell emelnem, hogy az elmúlt évben történtek oly kormányintézkedések is, melyek a kis­ipar érdekében állottak, így meg kell említenem, hogy ha a közüzemi kér­dés nyugvópontra még nem is jutott, de azzal hogy a közüzemek egész sorát szüntették meg, reményünk lehet arra is, hogy a közüzem, mint ily fogalom, egy-két éven belül csak rossz em­lék marad. A személyi hitelek megoldása is jó mederben van, mert a fedezetnélküli kisipari hitelek folyósításának meg­kezdése feltétlenül azt jelenti, hogy ha hitelt igénybevevők kötelezettségü­ket becsülettel állják, úgy a kormány ezt a hitelakciót a jövőben kiszélesíti. A közszállítási szabályrendelet ter­vezet, melyből rövidesen törvény lesz, szintén hatalmas lépésekkel viszi előre a kisiparosság érdekeit s újabb mun­­kaalmat juttat számunkra. Mindezeket az eredményeket azon­ban csak azért értük el, mert a kéz­­művesipar érdekképviseletei eredmé­nyesen dolgoztak. Ha nem volnának ipartestületek s az ipartestületek ve­zetői nem harmóniában és békésen munkálkodnának össze, úgy mindeze­ket az eredményeket sem érhettük volna el. Az ipartestület elnökségének elöljáróságának minden egyes tagját kérem, hogy ezt a céltudatos mun­kát a jövőben sem tévesszék szem elől, s meglátják, hogy mához egy évre újabb eredményekkel számolhat­nak be. Az ipartestület minden egyes tagjára Isten áldását kéri. Végül az elnök, meghatott szavakkal köszönte meg Müller Antalnak értékes, tartal­mas fejtegetését, s megállapítja, hogy ezekhez az eredményekhez Müller An­talnak, mint az egyetlen iparosképvise­lőnek nehéz munkája is hozzáfűző­­dik. Nemcsak a férfiszabóiparosok, hanem az egész magyar kézmű­vesipari társadalom hálája kell, hogy övezze Müller Antalt, hogy ami­kor a hatalom polcára jutott, meg­maradt egyszerű kézművesiparosnak, ki minden kartársa baját, panaszát magáévá teszi és igyekszik ezt orvo­solni, örömére szolgál, de ugyan­­ugyanúgy díszére iparunknak, hogy a magyar parlamentben férfiszabóiparos hallatja szavát iparostársaiért, verek­szik eredményekért, igyekszik az igaz­ságtalanságokat megszüntetni. Müller Antal további munkálkodására Isten áldását kéri. Az elhangzott üdvözlés után az el­nökség és az elöljáróság a késő déli órákig még együtt maradt, barátságos beszélgetések során vitatták meg a szakma különböző problémáit, igye­keztek a feladatokra kiutat találni. Dievix írózsef ,Rác­ József alelnök szólalt fel .Az üdvözlő urak — kezdette Rácz József alelnök beszédét — egyöntetűen azt a megállapításokat tették, hogy az ipartestület elnöke és két alelnöke harmóniában dolgozik együtt. Ez való igazság, de nem is le­het másként, mert ha az elnökség nem volna egységes, akkor miként kíván­hatná az iparban magában az egysé­get. Jól tudjuk, hogy egyes urak maga­tartása miatt nem lehetett eddig az egységet létrehozni. Pedig ennek hiá­nyában használhatták ki a kereske­dők a munkára szoruló önálló kisipa­rosokat. Mint a kisiparosság vezére mély sajnálattal kell megállapítania, hogy a kisiparosság is teljesen le van zürtve, kéri tehát az elöljáróság mind i­den egyes igen tisztelt tagját, hogy az­­ ipar rendje, a megfelelő munkabérek és szilárd vállalkozási árak létreho­zása tekintetében mindent kövessenek el. A szeretetházra ez alkalommal is felhívja az ipartestület összes vezetői­nek a figyelmét mert úgy találja, hogy a szeretetház fenntartásának ne­héz munkájában minden egyes ipar­­testületi tagnak ki kell venni a részét. Talpra kell állítani az egész férfiszabó­­ipart, hogyha már létesítettük a szere­­tetházat fenn is tarthassuk. Az újév alkalmával elmondott felköszöntőket hálás szívvel köszöni meg és kívánja, hogy az elöljáróság jó munkájára az Isten áldása szálljon. A beszéd befe­jeztével Müller­ Antal országgyűlési képviselő, meleg szeretet­tel köszöntötte az elnökséget. Nagy örömmel jöttem ide — mondotta — mert mint iparosnak nekem is itt van az iparosok között a helyem. Mint politikus, mint oly iparos, ki a Cson­kaország vezetésében is részt kapott, állapítom meg, hogy az elmúlt 1933. év szomorú és nehéz volt. A tiszt­viselők fizetésének leszállítása magával hozta a munkaalkalmak megcsappa­nását — nyomort jelent. Am­íg egy­­oldalon a jövedelmek egyharmadra csökkentek s az adók a duplájára emeltettek, senkitől, még az iparostól sem lehet többet kívánni. Arra törek­szem mint politikus, hogy a ma még jobban teherbírókat kell az adókkal solytatni és a kisegzisztenciákat men­tesíteni. Helytelen politika, hogy a kisembereket ICO—200 pengő adó­hátralékkal tönkreteszik, ugyanakkor pedig egyeseket, kik 100.000 pengős adóhátralékkal dicsekedhetnek — nem bántják. Mint nagy elfoglaltságú ember, ha csak időm van, mégis részt veszek az ipartestület munkájában, s mint ilyen gratulálok az elnökségnek az eddig elért fényes eredményeiért. Szóváteszem az ipartestületi szék működését is és kijelenthetem, hogy annak munkájára mindenütt felfigyel­met, s mint ilyen határozottan az élen halad. Ha a tárgyilagos igazságot nézem. FÉRFISZABÓK KÖZLÖNYE Bélésáru szakü­zlet Budán A férfiszabóságnál használt összes szabókellékek nagy raktára. Olcsóbb mint bárhol ROSNER LÁSZLÓ II., Zsigmond­ u. 3. (Pálffy térnél) 3 Saját érdeke, hogy műtöméseit Csak a legjobb kezekre bízza apoccini^ speciál-műtömő műhely ál­lovallig legtökéletesebb különle­ges művészi műszövései a legjobban elismertek Szivarzseb szövés 4 P-től, a többi műtömési munkálatoknál is hasonló minimális árak. „DRESSING'1 speciálműtömő műhely VIII.,Baross-u. 41. sz. üzlet a Baross-utcai oldalon a h­at milen is Józsefvárosi Vásáriszabók asztaltár­sasága 33 gyermeket ruházott fel A Józsefvárosi Vásáriszabók Asztaltársasága jótékonykodásáról mindég híres volt. Ebben az év­ben azonban különösen beigazolta szociális érzésekre valló gondol­kodását. Azok az iparosok, kik ta­lán a legnehezebb gazdasági hely­zetben élnek és akiknek száma alig százra tehető, a karácsonyi ünnepek alkalmával 33 szegény­­sorsban lévő és nyomorral küz­­ködő gyermeket ruháztak fel. Ez a felruházás a szó szoros értel­mében tekintendő, mert a gyer­mekek sapkát, egy teljes rend ru­hát, télikabátot, cipőt, harisnyát és kesztyűt kaptak. Az Asztaltársaság ezen nemes és valóban a szeretet ünnepét szimbolizáló cselekedeté­ért nemcsak a felruházott gyerme­kek, azok szüleinek, hanem Bu­dapest összes férfiszabóiparosságá­nak és ipartestületünknek is kö­szönetét kell, hogy kiérdemelje. Múlt év december 23-án ünne­pélyes keretek között történt a fel­ruházás, melyen ipartestületünk képviseletében Rácz József alel­nök, Kiss László főjegyző jelen­tek meg, az Egyesült Szabóiparo­sok Köre nevében pedig Schlesin­­ger Sándor társelnök és Nagy Sándor titkár vettek részt. Az ünnepélyt társasvacsora kö­vette, melyen Stern Mór elnök méltatta az est jelentőségét s kérte az Asztaltársaság tagjait, hogy to­vábbra is tartsanak ki eddigi cél­kitűzéseik mellett. Utána Singer­mann Jenő másodikos polgárista, Singermann Nándor háznagy fia, valamint Knopp Ibolyka negye­dikes elemista szívből jövő és szív­hez szóló felköszöntőkben adtak hálát felruházóiknak. A két gyer­mek szavai és szeretettől átfűtött gondolatai a hallgatóságban mély benyomást keltettek s nemcsak a hölgyek, hanem a sok sorscsapás­pásban már megedzett szívü fér­fiak szeme is a meghatódottságtól volt könnyes. Rácz József ipartestületi alel­nök az ipartestület üdvözletét és köszönetét tolmácsolta, biztosítván az Asztaltársaságot, hogy ipartes­­tületünk mindenben támogatja. Különösen kiemelte az Asztaltár­saság szociális gondolkodását, mely abban nyilvánult meg, hogy a mostoha időjárás viszontagságai ellen 33 gyönge, törékeny ember­­palántát öltöztetett fel tetőtől tal­pig. Köszöntötte továbbá a hölgye­ket is, kérvén őket, hogy férjeik közéleti munkáját támogassák és segítsék elő. Schlesinger Sán­dor az Egyesült Szabóiparosok Körének társelnöke mélyen szántó és gyönyörűen felépített szavai után még Kiss László ipartestü­leti főjegyző szólalt fel, majd S­i­n­­germann Jenő háznagy nyúj­totta át Stern Mórnak, az Asztal- Válfófonálók Seidínia 1000 yard Seidinette 500 yard Fonanteixite Rt. IX. ker. Thaly Kálmán­ utca 39. szám. Stella 1000 yard Telefon: 423-70

Next