Festék közlöny, 1934 (24. évfolyam, 1-13. szám)
1934-01-08 / 1. szám
Unabhängiges Fachblatt ( für die Farben-, Lack- ~hemikalien-, jj Parfümerie-, Öle- u. verwandte Branchen. Független szaklap a festék-, lakk-, vegyszer-, illatszerolaj- és rokonszakmák részére. Blöffölt alkonya Friss leveleket hullat az új kalendárium. Régi vágyakat temet, új reménységek parcelláit termékenyíti. Ilyenkor A BETŰ gőgös szolgái ünnepi alázattal gondolnak A BETŰ igaz barátaira, kik jelen esetben ipari és kereskedelmi foglalkozást űznek, a zsarnoki SZÁM rabszolgái, de azért kitüntető szeretettel karolták fel lapunk becsületes ügyét, elkísértek bennünket az újesztendő küszöbéig és remélhetőleg engedélyeznek számunkra ezúttal egy röpke alkalmat nyilvános bemutatkozásunk céljára. Kereskedő, gyáros, feldolgozó iparos, tisztviselő, utazó és ügynök, kisemberek, nagytőkések, felvevő állomásai vagytok a nagyadónak, a Sajtónak. Ti vagytok a publikum, ti vagytok a közvélemény, de sokszor magatok sem tudjátok, hogy az alaphangot újságok hasábjairól hallottátok először. Igaz, hogy a hivatásszerűen szerkesztett lap sokszor nyújtja az olvasók többségének hangulat-fotográfiáját és ilyenkor vállunkat veregetve állapítjátok meg, hogy ha tükre vagyunk a közfelfogásnak, tömegek akaratát tolmácsoljuk, szóval: jó portékát tartunk raktáron és figyelmesen szolgáljuk ki vevőinket. Az olvasók mindig megtalálták ebben a betűkereskedésben, amit kerestek, csak ennek köszönhetjük, hogy a szakma értékes rétege országszerte elismerte lapunk minőségét, sőt — akaratunk ellenére — önkéntelenül párhuzamot vont a Festék Közlöny bravúros teljesítménye és más nyomtatványok véleménytelen, sótlan, felesleges és léghuzatos lefetyelése között. És hiába tiltakoztunk volna az akaratlanul is sértő párhuzam ellen, az olvasókra erőszakolt sajtótermékek dilettantizmusával való összehasonlításból olyan fölényes diadallal kerültünk ki, mintha a Festék Közlönynek konkurrense is volna. Hamis látszat ez, mert lapunknak nincsen konkurrense, de nem is lehet, amíg tehetségmérés nélküli műkedvelők furakodhatnak a mi pályánkra. Kvalitásos tollforgatókat versenytársként becsülnénk, de olyan szaklapokat, melyeket stréberek szabadítottak a gazdasági élet nyakára, hogy végigházaljanak gyárat, boltot, műhelyt és „én is sajtó vagyok!” kiáltással erőszakosan kunyeráljanak előfizetést és hirdetést, ezeket az ágenseket nem tartjuk becsületes versenytársaknak, mert mi a BETŰ népszerűsítéséért dolgozunk, ők a betűt megutáltatják, mi a Betű harcosai, ők tolakodó vámszedői, mi az igaz szó mesterkovácsai vagyunk, ők a zavaros mondatszerkezetek dadozói. És most, amikor komoly tettek esztendeje pirkad, amikor a világ riadta., eszmél, blöffök kábulatából, amikor reálakarat veszi uralmába tévelygő milliók sorsát, ne feledje el egyetlen komoly ember sem, hogy a konjunktúrák ideje végleg lejárt, a természet törvényeivel szembehelyezkedni nem lehet, a selejtes portéka blöffjét falusi búcsúk részegei sem veszik már be, az egykori dikies, csak vakok szemével látszik karmesteri pálcának, tolakodó ügynök pedig csak hályogosok szemében „szerkesztő” úr. Gyárak, kereskedők, orvosok, ügyvédek és minden polgári foglalkozás művelői vegyétek végérvényesen tudomásul, hogy ebben az esztendőben újjáéled a megtiport erkölcs: kiirtják a strébereket, kiseprűzik a tolakodókat és nagy vígasság közepette eltemetjük a blöfföt, amely országok sorsát, társadalmak boldogulását, egyének prosperitását olyan súlyos mértékben befolyásolta, hogy már-már minden becsületes ember arra gondolt, hogy hol lehetne egy kasszát megfúrni, valami szélhámosságot elkövetni és a letűnt esztendő kedvelt slágere az a milliószor hallott sóhaj volt, hogy: „becsületesen már nem lehet megélni!” Dolgozó polgárok: ez csak szomorú látszat volt. Kaotikus konjunktúrák fekete délibábja. A pirkadó igazság jobb jövőt hoz, leoperálja a vaksik hályogját és a becsületes munka elfoglalja trónusát.* Az ipari világ kitüntető elismerése, az országos olvasótábor prompt akusztikája, bíztatása és bátorítása szab irányt erőnk számára és blöffök helyett ideszögezzük szakmai eredményeinket: a) a magunk akaratából hátat fordítottunk a Magyar Festékkereskedők Országos Egyesületének, mely 23 éve csak a kiskereskedők kisebbségét tudta tagként megnyerni; b) megmutattuk, hogy teljes publicitással csak egyesülettől független lap szolgálhatja a szakma érdekeit; c) továbbképző tanfolyamot alapítottunk a vegyészeti és festékszakma számára. Hol van a 23 éves egyesületecske aktivitása? d) mozgalmat indítottunk a kiskereskedők gazdasági érdekképviseletének megalakulása érdekében és felráztuk közönyükből azokat, kiket régi egyesületük elmulasztott beszervezni, e) megindítottuk a festékáruk szabványosítási mozgalmát, f) megteremtettük a szakma kéthetenként megjelenő lapját, g) volt, van és lesz véleményünk mindenről, ami a szakmában történik! Mindezt egyszóval: Munkának nevezik. Mi dolgoztunk. A szívvel-lélekkel végzett munka magasságából hirdetjük a becsület létjogát, a hozzáértés szükségességét, a blöffök végleges halálát. * Ne siránkozzunk hát, ne sóhajtozzunk, ez az év hozza a blöffök Mohácsát, ez az esztendő ássa meg az összes stréberek sírját, amelybe kedvenc paripáikkal — frázisaikkal — együtt beletemetjük őket, hogy sírdombjukra állíthassuk a Munka diadalmas trónját. Ezért dolgozunk és dolgozzatok valamennyien. Ezért találkozunk betűszerető olvasóinkkal ezentúl kéthetenként, no meg azért, hogy megháláljuk a Festék Közlöny becsületes munkájával szemben megnyilvánult áldozatkész szeretetet.