Festék közlöny, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

Unabhängiges Fachblatt für die Farben-, Lack-, Chemiollen-, Parfümerie-, Öle- u, verwandte Branchen 'f^ 7 Független szaklap festék-, lakk-, vegyszer-, illatszer-, olaj- és rokonszakmák részére. MEGHALT EGY ÜRES JELSZÓ... Nem érdemes elparentálni, nem érdemes róla írni, hiszen a témát elorozta előlünk a napisajtó, amely az éberantali álláspont dia­dala után hősiesen kiállt a placcra és ha­talmasakat rúgott a döglött lóba. Néhány szaklap kivételével megindult a felvilágosító munka, hogy a demagógia, bu­taság, vagy rövidlátás eszközeivel eltorzí­tott kereskedői közvéleményt átformáljuk. A közvélemény deformálását, majdnem mindenütt azok kezdték, akiket a többség passzivitása, a kispolgári közömbösségnek beteges mértéke, egyesületek élére engedett. Felpattantak a hordóra és rekedtre szóno­kolták magukat a képesítési fantazmagória érdekében. Van a butaságnak olyan mér­téke, amely az ilyen emberek jóhiszeműsé­gét bukás esetében alátámasztja. Van az el­nézésnek olyan kegyelmi fokozata, amely az ilyen fogalomzavarban szenvedő strébe­rek számára jóelőre büntetlenséget, sőt sok esetben még rokonszenvet is biztosít. „Sze­gényke, idealista volt, jót akart nekünk”. Ezzel végleg elintézettnek vehetjük a demagógokat, akik kereskedőtársaik fejét telebeszélték a képesítés egyedül üdvözítő boldogságával és végül megbontották az amúgy is széjjelhullott kévét. Akik saját értéktelenségük és üresfejűségük számára, szobrot akartak építeni a képesítés folytán pusztuló és megszületni képtelen kereskedő­társaink hulláinak helyén. A képesítés tévútra került, jóhiszemű vagy aljas szándékú élharcosainak pontosan olyan mély gödörben lenne a helyük, mint amilyen magas piedesztálra akartak kapasz­kodni arra a tébolyult esetre számítván, hogy lázálmaik testet öltenek. A kereskedők társadalmát frontokra bontó képesítés hullámai azonban még ak­kor sem ülnének el egyhamar, ha ezeket a „derék, harcos idealistákat” zsákbavarrottan beledobnák a vízbe. A képesítés nem halt meg, hiszen halvaszületett, de ennek dacára élt és él a lelkekben, mert a boltosok világá­ban túl sok a jaj, a kereskedők kórusban nyöszörögnek és a legnagyobb bajt abban látjuk, hogy a doktorok nem akarják észre­venni a kisemberek nagy bajait. Jön hát a kuruzsló az ő képesítési hókuszpókuszaival és a reményvesztett boltos józan judiciumát elblődíti. Mi, akik következetesen képviseltük a képesítés elleni tiszta álláspontot, most nem ülünk tort, nem rúgunk virtusosan a döglött ló falába, hanem azt állapítjuk meg, hogy a kereskedelem szervezete beteg s így nem is hozhatott világra egészséges gyermeket. Attól pedig, hogy a gyereket elföldelték még nem következik az, hogy a szülők egész­ségesek lesznek. A kereskedelem lázállapotán más orvos­sággal kell segíteni, még­pedig gyorsan, gyorsan. A kereskedelmi szakmák határrendezé­sét végre kell hajtani. Nem baj, ha elesik egy-egy cikk, ami megmarad az maradjon a festékesé, fűszeresé, vasasé, stb. Ne áll­jon lesben a tehetséges slájderozó, ne le­gyen a kiskereskedelmi egzisztencia a nagy­­vállalatok, tömegfiókos vezérek, áruházak, stb. martaléka. A gyáriparos gyártson, a kereskedő de­­kázzon és az üreszsebű vevő vásároljon. A fogyasztóképességet ne tegyük ki további fagykároknak. Helyezzük el a kormányha­talom üvegházába, ott talán megnő a bel­földi piac vérszegény felvevőképessége, mi­ként csodálatosan megnő, gyakran érdem­telenül hivatalhoz jutottak esze is. Ezer vérző pont, ezer kötést, tapaszt, orvosságot vár. Minden szakmának más a baja, más az igénye és más az egyénisége. Ezerféle bajt akartak itt a képesítés piru­lájával meggyógyítani, ahelyett, hogy egy Kereskedelmi Tanács alakulna, felerészben okos kisemberekből és alátámasztaná a mér­nökminiszter jószándékú alkotó vágyát, a kormány manden kétségen felülálló gondos­kodását és békeszeretetét. stp.

Next