Festék közlöny, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
FESTÉK KÖZLÖNY A nagykereskedelem helyzete Írta: Práger Károly Ha minden vonatkozásban érdemileg is alapos ismertetőt kellene adnom az elmúlt esztendei vegyi- és festéknagykereskedelmi helyzetéről, úgy talán nem is vállalkoznék annak megírására, mert mások illetékesek arra, hogy egy ilyen nagy horderejű és tulajdonképen az egész gazdasági életet magában foglaló kérdést megtárgyaljanak. De emelett az egyébként jeles újság a „Festék Közlöny” terjedelme sem lenne alkalmas arra, hogy alapos bírálat tárgyává tegyük benne szakmánk nagykereskedelmi helyzetét, mert ebben az esetben — szerény nézetem szerint — megjelenő példányszámaiban egy esztendeig csak ezt a kérdést tárgyalhatná. Ebben az esetben t i. nem lehetne szigorúan csakis a festék- és vegyinagykereskedelemről tárgyalnunk, hiszen a legtermészetesebb, hogy — ha egy-egy szakmában erős fellendülés van, rendszerint magával viszi a többi szakmákat is. Ebben az esetben pedig a festék- és vegyiszakma alapos bírálata nemcsak az egész kereskedelmet, de az egész gazdasági életet kellene, hogy tárgyalja. Éppen ezért, hogy vállalt kötelezettségemnek eleget tegyek, csupán a szakmát érintő legszűkebb keretek között akarok maradni, de még így is kénytelen vagyok ezen túlmenő kérdésekkel is foglalkozni. A festék- és vegyinagykereskedelem helyzete — szigorúan a szakma szemüvegén át nézve — az 1937. esztendőben rendkívül érdekes képet mutat. Érdekes pedig azért, mert ugyanakkor, amikor a nagykereskedelem látszólag jobb eredményt produkált, a kiskereskedőkkel és gyárakkal, tehát fogyasztói kapcsolataival, ugyanakkor meglehetősen terhes jelenségek mutatkoztak és mutatkoznak, — a nagykereskedelem áruforrásai részéről. És itt kapcsolódik ebbe a kérdésbe az általános gazdasági, sőt mondhatnám világgazdasági helyzet. Azt hiszem, hogy az 1937. esztendő első felében, sőt a második felének jó részében is a logikusan és reálisan gondolkodóknak el kellett, hogy ismerjék, hogy forgalom szempontjából elérték azt az eredményt, amire számítottak és ami tulajdonképen ki is elégíti őket. Itt azonban egy optikai csalódásra kell, hogy rámutassak. Ha tényként elismerjük azt, hogy a vegyi és festékkereskedelemnek az 1937. esztendős forgalma nagyobb volt az elmúlt esztendőkénél, úgy ez nem jelenti azt, hogy a nagyobb forgalom nagyobb hasznot is hozott. Sőt a nagyobb forgalom egyáltalában nem igazolja még azt sem, hogy a tényleges áruforgalom viszonyítva az elmúlt esztendőkéhez nagyobb volt. . Az optikai csalódás tehát abban áll, hogy általában az árak emelkedése a kereskedelem könyveiben összegszerűségben egy nagyobb forgalmat mutat, árumenynyiségi forgalom szempontjából azonban nem igen lehet beszélni nagyobb forgalomról, sőt a legérdekesebb ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy ennél a látszólag nagyobb értékforgalom mellett a haszonkulcs lemorzsolódott. Minden áremelkedési tendenciának megvan a reakciója. Ez óramű pontossággal jelentkezett is és ősz óta érezhetően befolyásolta a szakmát. Nem vigasz, hogy az áremelkedési tendenciával bizonyos fokú többlethaszonhoz és látszólagos vagyonszaporulathoz jutott. A gazdasági életben megnyilvánuló szigorú törvényszerűség, — miként a legmagasabb tengeri hullámhegyet mindig hullámvölgy követi — ugyanígy kb. az év közepéig tartó emelkedő irányzatot előbb egy pangás, azután pedig árlemrozsolódás váltotta fel. Fentebb megállapítottuk azt, hogy dacára a nagyobb értékforgalomnak az eredmény nem volt arányban ezzel a forgalommal. A haszonkulcsnak erős lecsökkenését egyrészt a kereskedelem egymás közti erős és egész határozottan állíthatom —, hogy indokolatlan versenye okozta. Ez a pont egymaga is alkalmas lenne, hogy hosszú oldalakon át megfelelő erős kritikában részesüljön. Vállalkoznék is erre, ha nem lenne üres szalmacséplés. Elsősorban tehát az indokolatlan verseny szorította le úgy a nagykereskedelem, mint a kiskereskedelem haszonkulcsát, de nem kis mértékben csökkentette a legális haszonlehetőséget a magyar vegyi és festék gyáripar egy részének ténykedése. Tudjuk, hogy a bankzárlat óta mind több vegyi- és festékcikket kezdtek Magyarországon gyártani. Bizonyos cikkek tekintetében ma már általában nem szorul behozatalra Magyarország. Amíg a bankzárlat előtti időkben a magyar vegyi- és festéknagykereskedelem az általa importált anyagokat, ha nem is fényes, de még mindig elfogadhatónak mondható haszonkulcs mellett helyezhettek el, tehát bizonyos állandó forgalomra és ennek megfelelő jövedelemre építhetett, addig ma már a gyárak egyes csoportjának üzletpolitikája majdnem lehetetlenné teszi a nagykereskedelem hivatott és korrekt bekapcsolódását a közvetítő forgalomba. Azelőtt a kiskereskedelem — eltekintve egyes cikkektől — általában a nagykereskedelemmel bonyolította le üzleti forgalmát. A fogyasztói vállalatok is legteljesebb megelégedésükre tartották fenn az öszszeköttetést a nagykereskedelemmel. Ezzel szemben mostanában egyes gyárak üzletpolitikája indokolatlanul igyekszik mellőzni a nagykereskedelmet, vagy a nagykereskedelem által jól megérdemelt hasznot a minimálisra csökkenteni. __________________________5