Festék Ujság, 1936 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-31 / 1. szám
Nagy méltóság a Miniszter Úr! Alulírott MAGYAR FESTÉKKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETE, a hozzá csatlakozott, szintén alulírott érdekképviseletekkel együtt mély tisztelettel kérjük. Méltóztassék a szükséges lépéseket sürgősen megtenni aziránt, hogy a tisztességtelen versenyről szóló 1923 évi V. t. v. II. és III. fejezete törvényhozásilag kiegészíttessék a következőkkel: A törvény II. fejezete kiegészítendő a következőképen : Tisztességtelen versenyt követ el és a törvény III. fejezetében meghatározott kihágás miatt büntetendő az a kereskedő, aki kereskedelmi forgalom tárgyát képező árucikkeket, üzlete körében, vagy bár azon kívül, a vevőközönségnek, a kiskereskedelmi forgalomban, önköltségi áron alul ad el és ezáltal árrombolást okoz. Az önköltségi árat, az árucikknek, a feltétlenül felmerülő üzleti költségekkel és a kereskedői létfenntartáshoz nélkülözhetetlenül szükséges, legkisebb üzleti haszonnal megnagyobbított beszerzési ára képezi. A törvény III. fejezete kiegészítendő a következőkkel : Az árromboló kihágást követ el és 2004-ig terjedhető pénzbüntetéssel, ha pedig ily kihágás miatt már meg volt büntetve és büntetésének kiállása óta két év még nem telt el, 15 napig terjedhető elzárással és 1000 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A kérelem indokául előadjuk a következőket: A világháború okozta általános gazdasági helyzet és országunk megcsonkítottsága következtében az összes élethivatásul szolgáló pályákon, de különösen a kereskedelmi pályákon olyan túlzsúfoltság és ennek folyamányaként olyan kiélesedett verseny állott elő. Az indítvány: Festék iusÁgo a szabadkereskedelem és a szennyverseny Indítvány a tisztességtelen versenyről szóló törvényrendelet módosítására írta : Turcsik Ferenc, a MFOE ügyvezető elnöke Minden kereskedelmi érdektestület egységesen megegyezik abban, hogy az ország gazdasági élete a kereskedelem mozgási szabadsága nélkül nem indulhat el az egészséges fejődésnek azon az útján, amely újabb munkaalkalmat és kereseti lehetőségeket nyújtana annyi tétlenségre ítélt munkáskéznek és az alkotó agyvelőnek. De a most élő nemzedékek, melyek nagy világtörténelmi eseményeknek voltak és talán még lesznek is szenvedő részesei, a szabadkereskedelem elveiért csak mint eszményért küzdhetnek és harcolhatnak. De e gyönyörű eszmény maradéktalan megvalósításának talán sohasem voltak olyan nagy akadályai, talán sohasem gátolta annyi, rajtunk kívülálló ok a szabadkereskedelemnek a gyakorlati életbe való átvitelét, mint napjaink ezerféle korlátozóntézkedése. Hiszen az áruforgalom szabadságát, függetlenül a valutáris nehézségektől, az európai államok között 30 vámsorompó korlátozza, amelyeknek nemcsak az a céljuk, hogy az egyes országokat kereskedelmileg elválasszák és az egymásközötti forgalmat hatalmas vámokkal megnehezítsék, hanem az országok belföldi árutermelését, elosztását és fogyasztását az önellátásra szorítsák és a külföldi árubehozatalt a minimumra, illetve az elkerülhetetlenül szükséges nyersanyagokra és félgyártmányokra redukálják. És mindez nemzeti érdekből, a kényszerítő önvédelem egyenes követelményeinek indokolásával történik. Mi maradt meg hát a szabadkereskedelem roncsaiból, ha ezenfelül még figyelembe vesszük a világtrösztök és kartelek árdiktatúráját, amely minden ország termelésében oly fontos szerepet tölt be? A belföldi kiskereskedelem áruelosztó szerepe. S ma már ez az egyedül nyitvatartott szabad foglalkozású életpálya, ahol boldog-boldogtalan, de inkább a boldogtalanok ezreinek egymás ellen való áldatlan szennyversenyében és a korlátlan árrombolásban még a nagytőkével is versenyezve, igyekszik vevőket szerezni abban a reményben, hogy a lelki skrupulusokat is félretéve sikerül magának létet biztosítani. Kétségtelen, hogy a szabadságoknak ez az anarchisztikus, romboló túltengése semmiesetre sem teszi indokolttá a szabadkereskedelem elvének dogmatikus érintetlenségét. A szélsőségek elleni harc még akkor is jogos és szükséges, ha azok átmenetileg és látszólag a szabadkereskedelem magasztos eszménye ellen is fordul, mert a rendkívüli viszonyokkal szemben csak rendkívüli törvényes intézkedésekkel lehet védekezni, ha a fennálló ezirányú rendeletek nem elegendők arra, hogy meggátolják azokat az áldatlan tüneteket és rombolásokat, amelyeket végeredményében egy társadalmi osztály pusztulását idézik elő, akkor olyan rendeletre van szükség, mely a becsületben élni akaró és kötelességét tudó kiskereskedői társadalmat megmenti a végpusztulástól. A MAGYAR FESTÉKKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETE ezért az összes kereskedelmi érdekeltségekkel karöltve, indítványt szándékozik benyújtani a Kereskedelemügyi Miniszter úrhoz, a tisztességtelen versenyről szóló törvényrendelete módosítása iránt.