Filmtechnika, 1932 (3. évfolyam, 1-15. szám)

1932-01-14 / 1. szám

HE TARTSUNK SZÜNETET! A mozi tökéletesebik, művészibbé, értékesebbé változik napról­­napra és mi, akik foglalkozunk vele, minden percünkben arra törekszünk, hogy a mozi külső megjelenését, a mozielőadásokat, minél érdekesebbé, pompásabbá, tökéletesebbé, a közönséget ki­elégítőbbé emeljük. A magyar mozielőadásoknak még mindig van azonban egy olyan szépséghibájuk, amely a külföldön már nem érezhető, de amely két­ségtelenül az előadás szépségét és zavartalanságát akadályozza és csökkenti. Ma, amikor irodalmi műalkotásokat dolgoz fel a filmművészet slágerekké, igen sokszor bántó és a hangulatból teljességgel kizökkentő dolog, ha egyszerre megjelenik a vásznon a „vége az első résznek“ felirat és világosság derül a nézőtérre. Az amerikaiak és az európai filmgyárosok ma csekély kivétellel úgy készítik a filmeket, hogy zenében, táncban, párbeszédben, minden tekintetben logikus egymásutánját adják a jeleneteknek. Egybe­kapcsolódik harmonikusan az egész alkotás és ezt egy erőszako­san beleillesztett szünet darabokra tépi. Se harmónia, se hangu­lat, se érdekesség nem nyer ezzel a szünettel, amelyet a külföl­dön mind kevesebb mozi ismer. Az előadások hosszabbak külföl­dön, mint nálunk és az első rész híradókból és egyéb aprósá­gokból áll, de a közönséget, amely belemelegedett a mesébe, amely beleringatta magát a hangulatba, nem tépi ki a rideg valóság levegőjébe a film meseországából a tíz perc szünet, job­ban mondva a büffés kedvéért. A MOZIÉLlír Illáét ■ III. ÉVFOLYAM SZERKESZTI ! 1932JANUÁR 14 1. SZÁM SZÉKELY SÁNDOR Filmtechnika 3

Next