Filmtechnika, 1937 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
TELEVÍZIÓS FELVÉTEL A HUNNIÁBAN vettük, amint felelnek az üzenetekre. Itt kezdődtek a problémák. Mindenekelőtt építenünk kellett egy hangitól szigetelt házikót, amelybe egy hangos vetítőgépet helyeztünk el. A házikó célja, hogy a vetítőgép zaját ne halljuk a műteremben. A nád- és celotex falú házikóban elhelyezett vetítőgép adta le az első adóban játszódó képet és hangot. A vetítés homályos üvegre történt és pedig a díszleten kívül elhelyezett házikóból, hogy ezt a vetített képet a díszlet belsejében működő képfelvevő gép mint hátteret fényképezhesse. A hangot normál hangszórón közvetítettük. A vetítés tehát a normálistól nem volt eltérő, de csak látszólag. Az első próbavetítésnél kiderült ugyanis, hogy az operatőr, aki a felvevőgép objektívjén át nézte a vetítést, nem látott semmit a homályos üvegre vetített képből. Miért? Mert a vetítőgép ,,blendéje‘" éppen az objektív előtt volt, amikor a felvevőgép expozícióra volt beállítva. Tehát „szinkronba kellett hoznunk“ a vetítő- és felvevőgép takaróit. Egyszerre kellett indítanunk és azonnal egyidejűsítenünk a felvevő és leadógépet. (Hangvetítésről és az új hangfelvétel szinkronitásáról nem kellett külön gondoskodnunk, mert a hangfelvevőgép normál felvételeknél is előbb indul, mint a képfelvevő.) Másik akadály, amely a vetítésnél mutatkozott, a következő: a kép, amely a homályos üvegen látszott, tükörképe volt az eredeti jelenetnek, mert a vetítés — mint fentebb említettem — a homályos üveg mögül történt. Ennek a kérdésnek megtárgyalása után úgy döntöttünk, hogy meghagyjuk a tükörképes vetítést, mert televíziónál gyakorlat szerint megfordulhat ,a kép (tehát a rekonstrukciónál a jobb- és baloldal felcserélődhet.) Ha azonban a rendező ragaszkodott volna az eredeti képálláshoz, újabb nehézségekkel kellett volna megküzdenünk. Nevezetesen avval, hogy a filmet nem fűzhetjük a vetítőgépbe oly módon, hogy a fényérzékeny oldal kifelé nézzen, mert karcolódik, azonkívül ami a legfontosabb, a hangcsík átkerül a másik oldalra, ahol mint hang nem adható viszsza. Nehézségekbe ütközik az is, hogy a filmet fordítva kopiroztassuk, mert így kétszeres hangcsík-szélességet veszítenénk. Azonkívül a kopirozógépen az érzékeny réteg megfordítása is karcolásra és életlenségre vezet. Tehát ehhez külön trükk-kopkrozógép szükséges, amely prizmával fordítja meg a képet. A következő feladat megoldása az operatőrre jutott, akinek érzékeltetnie kellett azoknak a lámpáknak a jelenlétét, melyek a televíziós adásnál az adó Stúdióban a szereplőket világítják meg. Ugyanakkor azonban a felvevőgépnek látni kellett a homályos üvegre vetített képet is, mely megfelelő fényvibrálást okoz a szereplők arcán. Volt még egy feladatunk, ami a hangfelvételre vonatkozott. A Filmtechnika 5