Fonó-Szövő-Ipar, 1918 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1918-01-01 / 1. szám

V. évfolyam. Budapest, 1918. január 1. A MAGYAR TEXTILTECHNOLÓGUSOK KÖZLÖNYE ►-FM- ELŐFIZETÉSI ÁRA EGÉSZ ÉVRE.........................12.— K FÉL ÉVRE.................................. 6.— K NEGYED ÉVRE .................... 3 — K MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN FELELŐS SZERKESZTŐ dr. VARGA BÁLINT TANÁR SZERKESZTŐ PUSKÁS LAJOS MŰEGYETEMI ADJUNKTUS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ­ HIVATAL­­ BUDAPEST: I. KERÜLET.­­ MŰEGYETEM . A papirosszövetek használhatóságáról. írta : Bárány Béla máv. mérnök. A papirosszövet, mely azon a fejlettségi fokon, amelyre a szükségtől sarkalt technikus találékonyság, a szüntelen való kísérletezés és a kitartó munka tökéletesítették, mindannyiunk bámulatát elnyerte ugyan, de a bizalmatlanságot, amellyel azt min­denütt —­­még szakkörökben is — fogadták, még nem oszlathatta el. A fogyasztó közönség nagy többsége előtt csak most bukkant fel e cikk és természetes dolog, hogy az a különféle — sokszor igazán csekély értékű — hadipótanyagok körül szerzett tapasz­talatai alapján teljes bizalmatlansággal fogadta a „papirosból“ készült szöveteket. Még szakkörökben is csak kevesen tudtak e körülbelül 20—25 éves múlttal bíró, Németország­ban már békeidőben is sokféle felhasználásnak örvendő s a jutaáruknak komoly versenytársává lett áruról.* Nekünk, szakembereknek,kötelességünk a dolgok közelebbi megvizsgálása és biztos alapokon álló ítélettel annak megállapítása, mit is ér igazában a papirosszövet, amelytől természetesen nem kíván­hatjuk, hogy az eddig használatos, sokkal hosszabb elemi szálakból álló textilanyagainkhoz szokott igényeinket époly mértékben kielégítse, mint amazok. Azt hiszem, úgy fogunk a papirosszövet valódi értékéről és jelentőségéről legtárgyilagosabb módon véleményt alkothatni, ha összehasonlítjuk a bizo­nyos célokra azelőtt használt pamut-, len- stb. szövetek minőségét az azok pótlására ma rendel­kezésünkre álló papirosszövetek minőségével, és pedig azonos módon végzett kísérletek során megállapított számszerű adatok alapján. Egy szövet minőségének jellemzésére a követ­kező — rendszeres szövetvizsgálatban megállapít­ható — adatok szolgálnak: a) a szövetet alkotó fonalak anyaga; b) a szövet súlya; c) a szövet sűrűsége; d) a szövet kötése; e) a szövet tartós­sága;/) a szövet kikészítése. Azt hisszük, nem lesz felesleges, ha itt ez adatok megállapításának módját röviden ismertetjük. * A papirosfonal gyártását és felhasználását Bárány Béla ismertette közlönyünk 1915. évfolyama 7. és 8. számában és a Természettudományi Közlöny 635—636. (1915.) füzetében. A fonalak anyagának megállapítása a fonalak felbontása által szabaddá tett alkotó elemi szálaknak szabad szemmel való megtekintése, vagy pedig azok mikroszkópikus vizsgálata alapján történik. A szövet súlyának megállapítását mérlegeléssel végezzük. Itten — a kereskedelemben szokásos folyómétersúly helyett — a szövet négyzetméteré­nek súlyát szokás a jellemzésre felhasználni, mert a folyómétersúly a szövetek különböző szélessége esetén nem alkalmas az összehasonlításra. A szövet sűrűsége a fonalak beállításától és a fonalak vastagságától függ. A fonalak beállítását jellemezhetjük az 1 centiméter szélességre eső fonalak számával, amit természetesen külön kell megadni a lánc- és külön a vetülék-irányra. Ritka beállítású szöveteknél az 1 dm-re eső fonalak számát olvassuk meg és ennek tizedrészét tün­tetjük fel. A fonalak vastagságát pontosan meg­mérni nem igen lehet, azért helyesebb a lánc-, illetve a vetülék­fonalak finomsági számát adni. A fonal finomsági számát adja pedig a határozott, megállapodás szerinti súlyra eső fonalhossz. (Met­rikus rendszerben való megállapodás esetén az 1 gr-ra eső fonalhossz méterekben kifejezve. A csa­tolt táblázatban megadott fonalfinomsági számok mind metrikus számok.) A szövet kötésének ismerete is fontos dolog, mert az nemcsak a csinosságra, hanem a szövet merevségére, hajlékonyságára s még sok egyéb, annak főleg a kikészítésben való viselkedésére is befolyással bír. A szövet kötése alatt azt a szabály­­szerű rendszerességet értjük, amellyel a szövetet alkotó két fonalrendszer — a lánc és a vetülék — fonalai egymást keresztezik, miközben szövetté kötődnek. A kötés meghatározása végett a szövet egy darabkáját széntbontjuk, azaz a láncfonalak közül óvatosan kiduzgáljuk az egymás után követ­kező vetülékfonalakat s így megállapítjuk a ke­resztezések rendszerét. A szövet tartósságának megállapítása a fogyasztó szempontjából legfontosabb dolog. A tartósság megállapítására vizsgálandó szövetet szakítópróbá­nak vetjük alá. Rejtő tanár módszere szerint szer­kesztett, dinamométerrel ellátott szakítógépen vég­zett vizsgálatból megállapítható a szövet szakító ereje, nyúlása és az a munkamennyiség, mely a szövet teljes elszakításához szükséges. Amelyik szövet gépen való elszakítására több munka kell.

Next