Ganz közlemények, 1929 (1-2. szám)
1929-06-01 / 1. szám
EGYIPTOMI SZIVATTYÚTELEPEK Is Hazánk gazdasági életének legsúlyosabb beteg*sége kereskedelmi mérlegünk passzivitásának év* rőbévre való növekedése. A behozatal minden irányban való megszorításával nem lehet a pasz* szívumot kiküszöbölni, mert oly nagy összegről van szó, hogy ez az általános kultúrnívó nagy* mértékű leszállításával járna és az egész gazdasági helyzetre is bénítólag hatna. Kereskedelmi mérlegünk javulását csakis az export fokozásától remélhetjük. Hogy milyen nehézségekkel kell azonban az exportnak a barátságtalan államok*tól körülvett csonkaországban megküzdenie, azt legjobban bizonyítják mezőgazdasági terményeink értékesítésének nehézségei, holott a mezőgazdaság termelési tényezői még a csonka országban is adva vannak. Még nagyobb nehézségekkel kell az iparnak küzdenie, mely az elcsatolt területekkel nyersanyagforrásai legnagyobb részét is elvesztette és a világpiacon oly államok versenyével áll szemben, melyeknek elsőrendűen felszerelt gyárai a nyersanyagforrások mellett vannak, ezen felül e gyárak exportjuk fejlesztésében még a legmesszebbmenő állami támogatásban is részesülnek. Éppen ezért sorozatos és tömeggyártás terén rendkívül nehéz, sőt sokszor lehetetlen is a verseny a külföldi különlegesen berendezett gyárakkal szemben. Oly különleges nagy műszaki problémák keresztülvitelénél azonban, ahol nem a nyersanyag* kérdés játssza a főszerepet, hanem a műszaki megoldás, vagyis a mérnökök szellemi munkája, ott képesek vagyunk a versenyt felvenni és az anyagi hátrányokat a jobb műszaki megoldásokkal ellensúlyozhatjuk. Ilyen téren alkalmunk nyílik mérnökeink szellemi munká* ját exportálni, amire a legszebb példa az a három nagy szivattyútelep, mely alsó Egyiptom hatalmas öntözési és lecsapolási munkáinak első fejezetét képezi és amely gépészeti berendezésé* nek szállításával az egyiptomi kormány a Ganz- műveket bízta meg. Természetesen az ilyen nagy külföldi munkánál, ahol mint pályázó a földkerekségnek jóformán valamennyi nagyobb gyára szerepel, az árak anynyira nyomottak, hogy az iparvállalatoknak csak a legszűkebb értelemben vett készkiadásaik (nyersanyag, munkabér stb.) térülnek meg és erre csak akkor képesek, ha ezalatt a rezsijüket más, belföldi munkákból tudják fedezni, vagyis az export lehetőségének egyik alapfeltétele, hogy az iparvállalatok a belföldről is kellőképen foglalkoztatva legyenek. Ezért nemzetgazdasági szempontból nagy jelentőséggel bír, hogy azok a vállalatok, melyek az exporttevékenységhez szükséges anyagi és szellemi erőkkel el vannak látva, a belföldi fogyasztásba is annyira be legyenek vonva, hogy ezáltal a kereskedelmi mérleg szempontjából oly fontos exporttevékenységük alapját képező anyagi és szellemi tőkét fenntarthassák. Hogy milyen jelentősége van azonban a termelési költségek csak részbeni megtérülése esetén is az exportnak, azt megítélhetjük abból, hogy oly munkák, mint pl. az előbb említett három egyiptomi szivattyútelep, rendelési összege 4—5 millió pengő, melyből csak egy kis rész esik a nyersanyagra; tehát ha az iparvállalatnak ebből haszna nincs is, sok száz munkásnak évekre való munkaalkalmat jelent. Mielőtt a szivattyútelepek ismertetésére áttérnénk, néhány szóval vázolnunk kell Egyiptom vízgazdálkodási viszonyait. Egyiptom termőföldjét a Nílus partjain el*húzódó földsáv és a deltájának környéke képezi, melyeket a Nílus áradásai öntöznek és terméke nyítenek meg hordalékukkal. A Nílus*folyó ere* dete a trópusok alatt lévén, a rövid ideig tartó, de igen erős esőzések következtében ezek az árhullámok hirtelen jönnek és rövid ideig nagy víztömegeket hoznak. Az első lépés az árhullám szabályozására a Nílus gátjainak kiépítése volt, amelyek között a leghatalmasabb a híres assuani gát, azonkívül még két kisebb gát és a folyó deltájánál az ú. n. ,,Delta*barrage“, mely utóbbi alsó