Grafikai Szemle, 1895 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1895-01-20 / 1. szám

4 GRAFIKAI SZEMLE állítva, sokszor pedig ugyanegy könyvben különféle a beosztás és a czímek elrendezése is. Nem egyszer halljuk azt a soha el nem fogadható állítást, hogy a közönség nem ismer szabályt, csak azt nézi, hogy gyorsan és olcsón legyen kielégítve. Hát mi meg ezzel ellenkezőleg azt állítjuk, hogy sok esetben a szedőnek gyakorlatlansága és szakmája iránt való nemtörődömsége miatt jön elő az ilyen legtöbb hiba, a­ki természetesen tájékozatlansága miatt sok időt (értsd pénzt) veszítene ily módon el. Igaz, hogy a mai konkurrenc­ia sokszor még a legképzettebb szedőnek is lehetetlenné teszi, hogy egész tökéletes dolgot produkáljon, de az se tagad­ható, hogy ezért a körülményért az üzletet és mun­kást egyaránt hibáztathatjuk. A legtöbb nyomdában a tanonctot nem úgy nevelik, a­hogy kellene. Vagy olyan szedő mellé adják, a­ki őt nem képes oktatni, mert nincs oktató képessége meg ambícziója ahhoz, hogy a­mit tud, azt mással is megismertesse; vagy pedig maga is oly gyarló szakmájában, hogy bizony még ő is tanulásra szo­rulna. Sokan, a­kiknek van szakképzettségük, nem merik a tanonctet oktatni, mert attól félnek, hogy idővel a fiú riválisok lesz. Pedig ez oktalan félelem, mert a tanítvány mindig hálásan emlékszik az olyan tanítómesterre, a­kitől jót, szépet és hasznosat tanult s még akkor se nézi le azt, ha esetleg idővel szakképzettség tekintetében fölényben is érezné magát régi ispánjával szemben. Régi tanítómestereinknek soha se jutott eszükbe haragudni a­miatt, ha tanítványaik nagyobb karriert csináltak, mint ők, sőt örömtől sugározó arc­c­al mutattak rá egyik-másik jeles tanítványukra. Mert hiába, ilyen a természet rendje, a­melyen nem lehet változtatni. A fentiek illusztrálásaképen egy máskülönben elég jókiállítású könyvet veszünk elő, a­melyben azonban a szedésben találunk olyan hibákat, a­melyek az olvasó­nak is kellemetlenséget okoznak. A Falk Zsigmond dr. által írt Amerikai úti jegy­zetek ez a könyv, a­melyben a számok hol betűvel, hol meg számokkal vannak szedve. A­nélkül, hogy ezt, a máskép elég korrekt kiállítású művet bírálat alá vennék, csak általánosságban mondunk el egyet­­mást a folyószedés közt előjövő számokról. Régi szabály az, hogy a kisebb számegységeket, ha azok pláne a beszéd közben fordulnak elő és nem mint számadás, kimutatás stb. szerepelnek, betűvel szedjük. PL: »Ebben a kérdésben egy nézeten vagyunk« és nem 1 nézeten; vagy: »Ennek a házaspárnak hat eladóleánya van« és nem 6 eladóleánya. »A gyár, melyről fent szólottunk, tizenkét géppel dolgozik, stb. Az ilyen esetekben pedig, mint: először, huszadszor,­­ századszor, ezredszer stb. mindig betűvel kell szedni a számnevet és nem: 1-ször, 20-szor, 100-szor, 1000-szer stb. Azt különben már magával hozza a szedő intelli­­genc­iája is,­­ hogy ilyen esetben ne alkalmazkodjék szorosan a kézirathoz, mert írni lehet akár­hogy, a nyomdafesték azonban nagyon kirívóvá teszi az ilyen abszurdumokat. Az is nagyon helytelen, ha a matematikai jelek mellé betűvel szedjük a számot, vagy pedig ha olyan szavak elé, melyek magok is mint számok mondatnak ki, szóval írjuk ki a számnevet, mint pl. kilenc­-tíz millió korona; már itt csakugyan helyesebb így írni: 9—10 millió korona. Vagy milyen rosszul veszi az ki magát, ha így írjuk: a bank öt °/o-ot fizet. Vagy írjuk ki tehát a számot is betűvel: öt százalékot, vagy pedig számmal és jellel: 5°/o-ot. Nem szabad akkor se betűvel irni a számot, ha arra mint számra hivatkozunk, pl.: »a 2. és 3-dik oldalon«, nem pedig a második és harmadik oldalon; 7. §. és nem hetedik §. Igen sokszor előfordul, hogy valamely könyv év­számmal kezdődik. Ezt rendesen igy szedik: »1805. évben«, pedig igy a kezdésnél nem helyes azt szám­mal szedni, hanem mindig betűvel: Ezernyolczszáz­­kilenczvenötödik évben. Miért? Megmondjuk. Sokszor előfordul, hogy a könyv, lap, vagy akár­milyen más mű­viicziállal kezdődik, a mikor azután csakugyan nem marad más hátra, mint betűvel szedni a számot, de azonkívül is nagyon suta mindjárt számmal kezdeni a folyószedést. (Igaz, hogy ezt el is kerülhetjük, ha a szerző úr megengedi, hogy az első mondat szerkezetét megváltoztassuk. Még ez a leghelyesebb!) És nemcsak könyveknél, hanem műszedéseknél, árjegyzékeknél, értékpapíroknál és egyébfajta mun­káknál is találhatunk sok hibákra a számok helytelen alkalmazásánál, de ezekről most nem szólunk. Hogy mégis, így kisebb keretben felvetettük ezt a t­émát, azt azért tettük, hogy szaktársaink is foglalkozzanak a kérdéssel , vagy szakczikkekben, vagy pedig egy-egy felolvasás keretében mondják el e felől véleményeiket. Ma már a szakembernek nem szabad a »levegőbe dolgozni«, hanem konzekvensnek kell lennie önma­gához és a szedést, a­melyet kap,­­—­ legyen az könyv, újság, folyóirat vagy műszedés­t úgy kell elkészíteni, hogy abban ne legyenek technikai ellen­­mondások. A tördelő vagy munkakezelő pedig adjon a szedők­nek utasítást, hogyan szedjék az illető művet, viszont a szedő ne rösteljen egyet-mást megkérdezni attól, a­ki a munkát kezeli, mert ezzel nemcsak a felesleges korrektúrától szabadul meg, hanem preczizebb munkát is produkál. —r —­n. 4 A magyar nyomdaipar bajai és azok orvoslása. Reflexió Láng Józsefnek az Évkönyvben megjelent Magyar nyomda­ipar czímű czikkére. Láng József úr, szakavatottsággal és kellő előtanul­mányozással megírta a magyar vidéki nyomdák bajait; én pedig magamévá téve czikke végén közölt­em az indítványát, hogy a Grafikai Szemlét tekintsük hiva­talos lapnak és ott közöljük észrevételeinket: bátor­kodom közleményére visszatérni s az abban foglal­takra egyet-mást elmondani.

Next