Grafikai Szemle, 1911 (21. évfolyam, 1-10. szám)
1911-01-01 / 1. szám
GRAFIKAI SZEMÉI XXI. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1911 JANUÁR HÓ ELSŐ SZÁM Céljaink s feladataink a közel jövőben. Az érdeklődő szaktársak figyelmét nem kerülhette el az a tény, hogy az utóbbi időben a Szakkör sorsáról, működéséről és jövőjéről írásban és beszédekben sokkal többet foglalkozunk, mint ahogy ez a közelmúltban történt. Vajjon mi ennek az indító oka? Úgy a helyi, mint az országos szervező bizottság közelfekvő céljai sorába iktatta a Szakkör felvirágoztatását s a kör vezetősége szintén a legnagyobb kedvvel és ambícióval lát hozzá ezen cél eléréséhez. Mint ahogy azt a szaktársak maguk is tapasztalhatják, ma már alig tartanak az egyes nyomdák személyzetei értekezletet, ahol a Szakkör agitációja napirenden ne lenne. Az eddigi eredmények azonban semmiképpen sem mondhatók valami nagyon kecsegtetőknek. És ezen talán nem is lehet csodálkozni. A magyar nyomdászokban általában bizony nem volt valami túlságos mértékben kifejlődve a szakmai tudás iránti melegebb érdeklődés. Az utóbbi években még egyébként is minden erőt lekötött az anyagi érdekekért folyó küzdelem, a megélhetés súlyosan gyötrő gondja s ez felemésztette még azt a kevés érdeklődést is, amit a múltban a szaktársak a szakmai tudás iránt tanúsítottak. De amint az országos és helyi szervező bizottság tudatára jött, hogy ennek a csökönyös nemtörődömségnek véget kell vetni, épp úgy a szaktársak összességének is fel kell ismernie, hogy a szakmai képzettség nemcsak egyesek jobb boldogulásának, de a szervezetnek is egyik legfontosabb érdekei közé tartozik. Ezt különben a közelmúltban Peidl, Preusz és Szilágyi szaktársak a Typographiában és Grafikai Szemlében leközölt cikkeikben ki is fejtették és én csak kötelességet vélek teljesíteni, amikor ezen fejtegetéseket egy és más adattal kiegészítem. A szedőgépeknek meg nem akadályozható terjeszkedése nálunk szintén hozzá fog járulni a nyomdaiparban eddig dívó termelési mód jelentősebb átalakulásához. Ma a szaktársak jelentékenyebb része a kompreszmunkák előállításánál találja megélhetését. A gépek terjeszkedésével azonban ez a termelési ág mindinkább kisebb térre szorul, amennyiben a szaktársak egy része a gépszedésre kell hogy áttérjen, a másik része pedig kényszerítve lesz a komplikáltabb akcidens, táblázat és matematikai szedések elsajátítására. No már most erre a szaktársaknak nem is kis részét kell majd előkészíteni. A Szakkör tervei szerint még ez év őszén berendezkedik újból egy nagyobbszabású (évekre kiterjedő programmal) kísérleti, illetve továbbképző iskolára s ehhez az összes szaktárskörök már jó eleve meg is ígérték erkölcsi és szellemi hozzájárulásukat, de — úgy hiszem — más oldalról sikerül majd az anyagi támogatást is kieszközölni. A kísérleti, illetve továbbképző iskola feladata lesz azután a gyakorlati életnek megfelelő oktatást rendszeresíteni és teljes erővel azon munkálkodni, hogy ez a jövőben úgy a szaktársaknak, mint a szervezetnek egy nélkülözhetetlen szerve legyen. A Grafikai Szemlével szintén jelentős változások történtek. Ezzel a számmal, mint azt a szaktársak maguk is láthatják, új útra tértünk. BÚCSÚSZÓ A VOLT SZERKESZTŐKHÖZ! Amidőn lapunk szerkesztését — a választmány bizalmából — átveszem, kötelességemnek tartom, hogy Tanay József és Novák László szaktársaknak, mint volt szerkesztőknek ez után is megköszönjem a hosszú éveken át lelkesedéssel és ügybuzgósággal végzett úttörő szakirodalmi munkálkodásukat. Megilletődve olvastam egyszerű búcsúsoraikat és elmerengtem azon, hogy mily jelentős szerkesztői tevékenység zárókövét képezi e búcsúszó, melyből azonban nem olvashatjuk ki, hogy ezzel szakirodalmi tevékenységüket is befejezni szándékoznak. Nagy szó az: húsz esztendőt folytonos szakirodalmi tevékenységben eltölteni. A lap volt szerkesztőinek működése annál nagyobb méltánylást érdemel, minél behatóbban vizsgálgatjuk, hogy milyen körülmények között teljesítették eme széleskörű szaktudást, irodalmi képességet igénylő szép, nemes — de töviseket is termő — hivatásukat. A magyar szakirodalom fejlesztésében az úttörők munkáját végezték s eme munkálkodásukban — sajnos — nagyon kevesen voltak segítőtársaik és nagyrészt a saját szellemi termelőképességükre voltak ráutalva. A magyar nyomdászságnak el kell ismerni, hogy feladatukat — a viszonyokhoz képest — sikerrel oldották meg. Most, hogy visszavonulnak, meghatottan búcsúzok elődeimtől s megköszönve eddigi önzetlen tevékenykedésüket, azon reményemnek adok kifejezést, hogy a magyar szakirodalmat továbbra is támogatják. SZAKKÖRI HÍREK. A Linotype soröntőgép elméleti és gyakorlati ismertetése. A Szakkör által rendezett szedőgépek ismertetése ciklusán január hó 18-án és 19-én szabad előadásban, valamint január hó 22-én A Nap-nyomda üzemében gyakorlatilag bemutatta Littauer Lipót szaktárs, ki mint gépszedő e szakmában egyike azoknak, kik Budapesten a Linotypet bevezették és hozzáértésével a szakköri tagoknak behatóan megmagyarázta a Linotype működését és mint tényt állíthatjuk, hogy a Szakkör e fára-