Grafikai Szemle, 1928-1929 (25. évfolyam, 1-7. szám)
1928-10-01 / 1. szám
felé a Segélyző-Egyesület legutolsó küldöttközgyűlése tette, amikor a Szakkör megalakítására adott felhatalmazást a választmánynak. A Szakkör megalakításának azonban egyelőre itt nem részletezhető okok útját állták s így a Segélyző- Egyesület nem tehetett egyebet, mint lehetővé tette egy olyan szerv megalakulását, amely hivatva volt három esztendőre biztosítani a nyomdaipari továbbképzést. Ez a szerv volt a Szakoktatási Tanács, amelyben nemcsak munkások ültek, hanem a munkáltatók is kellő képviselethez jutottak. Ez a Tanács szervezte meg a Nyomdaipari Továbbképző Tanfolyamokat, amelyeknek költségeit felerészben a Segélyző Egyesület, felerészben pedig a Főnökegyesület bocsátotta rendelkezésre. E tanfolyamokkal kelt újból életre szakkulturális munkálkodásunk. Fölösleges volna itt újból vázolni e tanfolyamok három esztendejének eredményeit. Csupán annyit kell leszögeznünk, hogy a tanfolyamok, ellenére a tekintélyes anyagi áldozatoknak, mégsem nyújthatták azt a széleskörű szakmafejlesztést, amire a magyar nyomdaiparnak szüksége lett volna és amit mindnyájan áhítottunk. E tanfolyamok nevelő hatása elsősorban csak a tanfolyam hallgatóira terjedt ki és a nyomdászság széles rétegeibe csak nagyon lassan hatolhatott be. Ez a tudat csak erősítette a Szakkör föltámasztása iránti vágyat s a Szakkör eszméjét a három év elteltével annyira megérlelte, hogy az illetékes fórum az alapszabályok megtárgyalását is napirendre tűzhette. 1927 nyarán kezdtük tárgyalni az új Szakkör alapszabályait, de egynéhány kardinális pontra nézve a munkáltatókkal megegyezni nem tudván, a tárgyalásokat megszakítottuk. Azóta ez ügyben csak szűkebb körben folyt tovább az eszmecsere, anélkül, hogy ez a félbeszakadt tárgyalások folytatásához vezetett volna. Ez az egy esztendő azonban éppen elegendő volt arra, hogy a Szakkör megalakításának eszméjét végleg megérlelje. A Segélyző Egyesület által egyedül föntartott fővárosi és vidéki tanfolyamok hallgatói között föltartózhatatlanul hódított teret a Szakkör eszméje és általuk a nyomdászság szélesebb rétegeiben is mind sűrűbben hangzott föl az óhaj a szakkulturális munkálkodás egyesületi megszervezése iránt. Szakkört és Grafikai Szemlét! Szinte jelszóvá vált ez az óhaj, amelynek egyik része — a Szakkör megalakulása — a megvalósulás küszöbén áll, a másik része pedig — íme — már meg is valósult a Grafikai Szemle megindítása képében. Az a körülmény, hogy a Grafikai Szemle egyelőre mint magánvállalkozás indul meg, meg vagyunk róla győződve, semmit sem von le értékéből. Szaktársi intézmény tulajdona marad a lap továbbra is, jelenleg a Szakegyesületé, a Szakkör megalakulása után a Szakköré. A kiadói jog csak két esztendőre illeti meg a mostani szerkesztő-kiadót. Ezzel a számmal tehát a Grafikai Szemle huszonötödik évfolyamába lép, hogy folytassa nevelőmunkáját ott, ahol 1914 augusztusában megszakította. Ez a most kezdődő nevelőmunka azonban egészen más kell hogy legyen, mint amilyen volt a háború előtti. Technikai szempontból a program nemigen fog változni, mert a Grafikai Szemlét ezután is a gyakorlati élet szigorúan vett követelményeinek megfelelően kívánjuk szerkeszteni. Nemcsak új nyomdászgenerációt akarunk a nyomdaiparnak nevelni, hanem az elmúlt másfél évtized alatt az életbe kikerült ifjúságnak a hóna alá akarunk nyúlni, hogy fogyatékos kiképzését a gyakorlati élet kívánalmainak megfelelően kiegészíthesse. Más tekintetben pedig szolgálatába szegődik a Szakkör, a szaktanfolyamok eszméinek, propagálója lesz a hazai és külföldi szakkulturális egyesületekkel való együttműködés szükségességének. Elő akar mozdítani minden olyan akciót, amely a szakmafejlesztés kérdését általános vagy speciális hazai vonatkozásban előbbre viheti. Nem kell különösen hangsúlyozni, hogy a Grafikai Szemlét a szaktanfolyamokkal a legszorosabb kapcsolatba kívánjuk hozni. E tekintetben lapunk nem csupán a krónikás szerepét kívánja betölteni, hanem olyan szoros együttműködést kíván kifejteni a tanfolyamokkal, amely alkalmas lesz a hallgatók ambíciójának fölkeltésére, illetve állandósítására. Bizalommal vegyes reménykedéssel bocsátjuk útjára a Grafikai Szemle új folyamának ezt az első számát. Bízzunk abban, hogy becsületes és szakmaszeretettel átitatott terveinket a rendelkezésre álló anyagi keretek között eredményesen megvalósítjuk s reméljük, hogy e