Gumiipari Hirlap, 1934 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1934-08-10 / 1. szám

GUMIIPARI HIRLAl A műanyag Ipar Irta : Dr. Balló Rudolf, az ISOLA MŰVEK R. T. igazgatója. A legidősebb és legmaibb ipar a műanyagok ipara. Amikor a kőkorszak embere, legféltettebb kin­csének, tűznek védelmében az agyagos föld szintjét kimélyítette, nedvesen kisimította és a mélyedésben égő tűztől kőkeményre égetett és a talajt többi részé­től elvált kérget kiemelte: a műanyag ipar első ter­mékét tartotta kezében. Hogy ennekutána lassanként már tudatosan gyúrta vizzel képlékennyé az agyagot, majd óvato­san kiszárítva tűzben kiégette, az fejlődés és az ipar kialakítása volt. Éppen úgy a fejlődés és kialakulás az agyagipar tökéletesedése a mai finomultságig és más anyagok, mint például az üveg anyagának fel­ismerése és annak célszerű feldolgozása. A műanyagok iparának e két legősibb, kitökéle­tesedett fejlettségében ma is virágzó ága, szembeöt­lően kihangsúlyozza a műanyagipar lényegét és­ jel­lemzőit. És ez az, hogy a műanyagipar nem fogadja el késznek, legjobbnak a természettől kapott anya­gokat, nem elégszik meg azok minőségének esetle­ges javításával, hanem új, addig nem ismert összeté­telű anyagokat teremt, miknek sajátságai jobban, leg­­jobban felelnek meg a kivánt célnak és ez új anyagok kívánta különleges munkaeljárásait is kialakítja. A műanyagok tehát nem holmi gyöngébb, ol­csóbb anyagok, természet anyagait utánozni akaró pótanyagok, hanem nemes, különleges, más anyagok­kal egy nevezőre nem hozható nagyértékű készítmé­nyek. E megállapítások meghatározzák ezen iparok szerepét az emberiség kultúrájának fejlődésében. A kultúra egyik legnagyobb célja lehetőleg függetlení­teni az embert a természettől. Függetleníteni az ég­hajlat viszontagságaitól, az évszakok, az éj­ nappal változásaitól, bármely irányú távolságoktól, a testi és lelki szükségleteinek kielégítését a természet nyers­anyagforrásainak szeszélyeitől. Mindezt azért, hogy ne az ember legyen a természet rabja, hanem a ter­mészet szolgálja őt, magasrendű, mindenek javát szolgáló ideáljai megvalósításában. Az emberi kultúra csak akkor kezdett fejlődni, amikor megtanultuk, hogy rezet és az ónt csak az igen kevés és ritkán található szin fémrögökből sze­rezhetünk, hanem bizonyos földek (ércek) kiolvasz­tásával, amikor megtaláltuk a módját annak, hogy a lakás ablakait ne homályos állati vagy növényi hár­tyákkal, hanem az Isten áldotta fényt áteresztő üveg­gel láthassa el, ne csak néhány kiválasztott, hanem a legszegényebb mindenki is ; amikor a ruha már nem csak a hidegtől, széltől, esőtől és hótól testet védő burkolat, hanem a higiénia és esztétika kívánalmait kielégítő, testi és lelki jólérzést nyújtó viseleté vált, amikor városok és országok útját már nem a ten­gelyt fogó sár, vagy tüdőt ölő por borítja, hanem a mindig tiszta, mindig sima és könnyen járható bur­kolat és amikor az ezerféle módon előállított anyag, műanyag áll szolgálatára. . . Tudatos, lázas munkával kutatják a laboratóriu­mokban az újabb és újabb műanyagokat, odaadó, gondos munkával dolgoznak a termelő gyárak a már kialakult és bevezetett anyagokkal. És az ősi mű­anyagipar talán sohasem volt fiatalabb, nagyobb jö­vőjű mint ma, amikor számtalan, magas igényt kielé­gítenie és még több szükséglet kielégítésének mód­ját megtalálni. A műanyagok iparát tehát jellemzi, hogy saját céljaira készített, különleges anyagokat dolgoz fel szemben a többi iparral, amelyek a természetadta nyersanyagokat a maguk mivoltában változatlanul, vagy némileg előkészített, tisztított, de eredeti vegyi összetételükben használja, mint pl. a kőfaragó, asz­talos és egyéb fafeldolgozó­, a textil és a többi sok más ily feldolgozó ipar. A műanyagipar tehát lényegében vegyi ipar, mert munkaanyagait chemiai, néha igen bonyolódott és kényes folyamatok révén nyeri. Azonban két te­kintetben eltér a tiszta vegyi ipartól. Az egyik, hogy amíg a tiszta vegyi ipar termékei egyrészt erős che­miai aktivitásuknál fogva további elváltozások szen­vedői és okozói, vagy gátlói és éppen e célból gyár­tatnak, mint a savak, lúgok, gyógyszerek, stb. még a közömbös készítmények is az olajtól a cipőkrémig, addig a műanyagok akkor felelnek meg az eszményi követelményeknek, ha végállapotukban sem nem okoznak, sem nem szenvednek semminemű elválto­zást, kezdve a műselyem harisnyától, a gummi autó­tömlőtől, a modern bútor veretekig vagy a dinamók, elekrómotorok szigeteléséig. A másik eltérés a tiszta vegyi ipartól az, hogy számos műveletnél sok a me­­chanikai és a gépészeti elem. A fentebbi körülírásokból megállapíthatjuk, hogy mily nagy jelentőségű a műanyagipar, mily sok ipar tartozik hozzája. Mindazon iparok amelyek saját cél­jaikra vegyi változások segítségével előállított kü­lönleges anyagokat használnak, ide tartoznak. Mű­anyagipar tulajdonképen a kerámia, az üvegipar, a cementipar, a kohászat és még sok más ipar, de ezen iparok kiforrott munkaeljárásaikkal önálló külön, kü­lön nagy iparrá fejlődtek. Ezen idősebb nemzedék el­hagyta az anyafészket és ez úgy van jól, mert az új nemzedék még fejlődésben van és reá váró nagy és súlyos feladatok viselésére erősen fel kell készülnie, hozzá kell edződnie és minden gondoskodásra és vé­delemre szüksége van. A szűkebb értelemben vett műanyagipar köre is igen nagy. Nehéz volna felsorolni hiánytalanul az összes idetartozó iparokat. Nehéz, mert az erős fej­lődés, mint ezt a szabadalmak nagy száma is tanú­sítja, újabb és újabb anyagokkal, újabb és újabb gyártási eljárásokkal, kikészítési módokkal, felhasz­nálási lehetőségekkel lep meg. Nincs az iparnak ta­lán még egy területe, amelyen nagyobb vágy, erősebb törekvés a jó és a még jobb, a szép és a még szebb után, mint a műanyagokat előállító és felhasználó iparoknál. Ha nem is lehet célja e rövid írásnak, hogy rendszeres és teljes áttekintést adjon e területről, mégis szükséges, legalább egynéhányat megemlítse az ide tartozó iparoknak, hogy később következő megállapítások helyességét és szükségességét alátá­massza. Jelenleg azon iparokat tekintik leginkább idetar­­tozóknak, amelyek oly nem kristályosodó szénvegyü­leteket dolgoznak fel, amik szabályozható folyama­tokkal alaktalan lágy állapotukból, kemény vagy fél­kemény, többé kevésbé rugalmas vagy rideg, de alaktartó állapotba vihetők át. Ezen körülhatárolás

Next