Gumiipari Hirlap, 1935 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-03 / 1. szám
2 Gumiipari hírlap él keztében kitűnő módon befolyásolta részben a lakkréteg felső felületének megfelelő módon való megszilárdulását, részben a lakk által duzzasztott gummirétegnek egy megfelelő flexibilis, részben a gummi, részben a lakk tulajdonságával bíró átmeneti réteg kiképzésére. A régi gummigyárakban ezen lakkozásnak készítése, de különösen a vonatkozó receptek hét pecsétes titkot képeztek. Mindazonáltal ismeretesek a régi stílű lakk-készítésnek alapelvei, melyek szerint megfelelő módon előkészített lenolaj kén jelenlétében egy folyékony félfaktisszá főzetik és ezen folyékony faktisz megfelelő oldószerekkel a felvitelhez alkalmas konzisztenciájúvá tétetik. Érdekes módon nagy szerepet játszott a régi ,,meleg lakk”-ban a valódi orosz terpentin. A régi lakkozott áru, melyet az oroszok által gyártott kiváló minőségű sárcipőkről orosz lakkoknak, vagy orosz módra lakkozott áruknak neveztek, a gyakorlatban jól beváltak és úgy látszik, a lassú előállítási folyamat következtében, különösen a lakk elöregedése és törékennyé válása csak hosszú idő után következett be. A modern technika az ilyen lakkozott áruk gyártását rendkívül meggyorsította. Az accelatorok alkalmazása következtében a vulkanizálási idő 1—2 órára redukálódott és ez a gyorsaság új és nehéz feladatok elé állította a lakkok készítőit. Nyilvánvaló, hogy egy 60 órás procedúrát nem lehet azonos végtermékekkel 1—2 óra alatt sikerrel elvégezni. A modern lakktechnika tehát csak hasonló, de nem az egyszerű lenolaj fakusszal dolgozik. A ma használatos lakkok kiindulási anyaga szintén lenolaj, amelyet különféle gyárak különféle előpraeparátiós eljárásoknak vetik alá, lényegileg egy bizonyos mértékig oxidációs folyamatnak. A gyártás második fázisa a praeparált lenolaj kenezése, melynek természetesen egy sokkal intenzívebbnek kell lennie, mint a régi gyártásnál alkalmazott kenezésnek, vagyis faktizálásnak. A technika mai állásánál a gummitechnikus használható lakkokat speciálgyáraktól készen veheti, azonban ezeknek a lakkoknak használható beállítása és a gummikeverékekkel való összhangba hozatala a keverőtechnikától függ. A gummitechnikus tehát elsősorban a lakkozáshoz előkészíti a nyersgumminak keverékét és pedig azon szempont tekintetbevételével, hogy a lakk a gummit érintő felületén részben az alkalmazott oldószernél, részben a laktisz alapanyagánál fogva egy vulkanizálást visszatartó (retardírozó) hatást gyakorol. Ugyancsak tekintetbe kell venni, hogy a lakk ne tartalmazzon olyan alkatrészeket, melyek öregítő hatással vanak. A lakkozásnál rendkívül fontos szerepet játszik a hígításhoz használt oldószer és annak megválasztása. A hígításra alkalmas oldószerek: petróleum, különböző benzinek, toluol és ezeknek keverékei. A lakknak ezen oldószerekben tökéletesen csomómentesen, üledékmentesen kell oldódnia, az egyenletes lakkozás elérése miatt mindig ugyanazon viskozitásra kell törekedni. A lakkok felvitele mártással, szórópisztollyal, vagy ecseteléssel történhetik. A lakkozás eredményessége a lakkréteg vékonyságától függ, minél vékonyabb a lakkréteg, annál kevesebb a törésnek kitett rész és annál jobban alakul ki a gummi és lakkból álló korábban ismertetett ötvözet. Ezen nemes lakkozás mellett sokszor alkalmaztatik ezen lakkozás vulkanizáció nélküli nótlása, vagy hideg lakkozás. A hideg lakkok legkülönfélébb összetételűek, mint spiritusz lakkok cellonlakkok, stb. lehetnek. Jellegzetességük, hogy kiszáradva aránylag flexibilis és bizonyos határok között nyújtható filmeket adnak. A hideg lakkok felvitelének kizárólagos nehézsége a vulkanizált gumminak veleméűleg nem azonos anyagoknak a magától való távoltartása. Ezen lakkok az őket hordó gummialappal nem ötvözhetők, minek következtében az alaptól könnyen elválnak, lepattogzanak, ezért használhatóságuk nagyon korlátolt. A hazai lakkipar jelenleg már azon helyzetben van, hogy úgy a meleg, mint a hideglakkot a gummigyártásnak megfelelő kifogástalan minőségben szállítani képes és remélhetőleg a fejlődési vonal olyan irányú lesz, hogy a magyar gummiipar hazai termékek segélyével a vezető versenyáruk lakkminősé°-ét minden tekintetben el fogja érni. Dr. Lederer Erzsébet: Iparosképzés Irta: Bánd Dávid, a Magyarországi Gumijavítók Országos Szövetsége társelnöke. Folytatás (lásd 1934. szept. 18-iki számot). Előző cikkünkben röviden vázoltuk az ipari helyzetet a világháború kitörésétől napjainkig. Tettük ezt azért, hogy a fejlődés folyamatosságát figyelembe véve, rátérhessünk azokra a súlyos alkati tévedésekre, melyek az ipar helyzetét az egész világon megrendítették és válságba sodorták az egész művelt világot. Ennek megismerésére szükséges röviden vázolni a háború előtti ipari élet szervezetét és fokozatos fejlődését, úgy amint az az utolsó 50 esztendőben kialakult.A modern ipari fejlődés megindítója az 1870— 71-es német-francia háborúnak a németekre kedvező kimenetele volt és az adott hatalmas lendületet. Németország ezen időpontig agrárállam volt és iparilag az osztrák, jobban mondva a cseh iparnak volt hűbérese. Az öt milliárdnyi hadisarc, melyet Németország a franciáktól kapott pénzügyileg lehetővé tette a német középipar kifejlődését és ezt utánozva a többi államok is, nyersanyagbázisuk szerint, kifejlesztették hazai speciális iparaik kereteit a kisiparból középiparrá. Az az átalakulás a technikai haladás akkori öszszes vívmányainak felhasználása dacára egészséges volt és a kisiparnak megtakarított tőkéi teljesen elegendők voltak arra, hogy a terjeszkedés és gépi felszerelés tőkeszükségletét fedezze. A finánctőke kizárólag a mobil szükségletek fedezésére vétetett igénybe a vevőváltók leszámítolásának formájában. Ingatlanteher, vagy jelzálogos kölcsön az ipari telepeken a nagy ritkaságok közé tartozott és a megtér