Gumiipari Hirlap - Magyar Gumi Hirlap, 1938 (5. évfolyam, 1-8. szám - 1. évfolyam 1-2. szám)

1938-01-01 / 1. szám

A Gumiipari Hírlap és Járműgyártók Lapja Gumi a mezőgazdaság használatában Lapunk előző számában közöltük Krisztinkovich Béla, a Magyar Ruggyantaárugyár rt. mérnökének címen írt cikkét, melybe nyomdahiba folytán téves adat csúszott be, amennyiben a szóbanforgó vonta­tási kísérleteknél természetesen egy pár ló nem 15 kg,­­hanem 125 kg. állandó vonóerőt fejt ki. A vonóerő megtakarításra vonatkozóan a leg­újabban a debreceni Gazdasági Akadémia végzett kí­sérleteket, melyekről az ott megjelenő lap a követke­zőket írja: Az Emergé gazdaabroncs kiszorítja a mezőgazdasági vontatásban a vasabroncsot A parlagi mezőgazdasági akadémia érdekes kísérletei A gazdasági verseny, amely ma a világ csaknem valamennyi államát egymással szembeállítja, nem­csak a minőségi és mennyiségi termelés fokozásában jelentkezik, hanem a gazdasági gépeknek és eszkö­zöknek a fejlődésében is, mert a gépek és eszközök tökéletesítése teszi rentábilisabbá a termelést. Hogy az okszerű gazdálkodásban miyen szerepe van az újabb és újabb technikai előnyök alkalmazásának, annak egy igen érdekes és figyelemreméltó példáját láttuk a debreceni gazdasági akadémia parlagi bir­tokán. Az akadémia géptani tanszékének tanára, Sass Gábor gépészmérnök bemutató előadást tartott a pneumatikkal szerelt gazdasági eszközök, gépek hasz­nálatának előnyeiről. Az előadáson és gyakorlati bemutatón Szabolcs és Hajdú vármegyéből, Debrecen városából több gaz­da, szakember s a m. kir. honvédség kiküldöttei vet­tek részt s a legnagyobb figyelemmel kísérték mind­végig a szaktanár előadását és a gyakorlati bemutató alkalmával végzett méréseket. A gyakorlati bemutató előadást az akadémia bir­tokának egyik útvonalán tartották. A gyakorlati bemutató célja a következő volt: Igazolni akarta az előadó szaktanár, hogy a haszná­latban levő kocsik, szekerek vontatására sokkal na­gyobb vonóerőt kell kifejteni, mint amennyi szüksé­ges a pneumatikus kocsik vontatására. Hogy a tételt igazolja, kísérletképpen egy jókar­ban levő gazdasági szekeret és egy gumikerekes nagy kocsit vontattak végig a kijelölt útvonalon élettel megterhelve. Az útvonal, amelyet mindkét kocsinak meg kel­lett tennie, négy szakaszból állott: jókarban tartott beton, hasonlóképpen jókarban tartott makadám, to­vábbi részén salakos és a végén homokos útból. A kí­sérlettel, illetve a négy különböző útszakaszon való vontatással éppen azt a gyakorlat szempontjából fon­tos, tételt akarta igazolni és amint az a kísérlet vé­gén teljes mértékben meggyőzően sikerült is, hogy a nehéz úton, sőt minél nehezebb az út, annál nagyobb­­ az eltérés a vonóerő tekintetében a pneumatikkal sze­relt szekerek javára. A kísérlet a következőképpen folyt le. A kocsikra vonóerőmérő és időmérő műszert szereltek s ennek a fogójához kapcsolták a lovak istrángját. Az első kí­sérlet alkalmával a 10 méter mázsa élettel megrakott szekeret megindították s ugyanakkor megindult a mérőműszer is működésében. A szekér az utat mind­két irányban megtette. Ugyanezt elvégezték a gumi­­barlonos szekérrel is, bár itt meg kell jegyezni, már jóelőre is, hogy a lovak ezúttal nagyobb terhet húz­tak, mert a 10 métermázsa élet mellett a közönséges vasrásos kerekű szekér csak 5 métermázsa súlyú volt, ezzel szemben a pneumatikus szekér súlya magában 10 métermázsa volt. A 15 métermázsával szemben tehát 20 méter mázsa terhet kellett a lovaknak vinni a második esetben. És mégis, amikor a mérőműszer szalagját levették a tekercsről, élesen szembeötlött az a nagy különbség, amelyet a két szekér vontatá­sára felhasznált erő és idő mutatott. Egyszerű, laikus meglátású ember is észrevehette, hogy minél nehe­zebb úton történt a vontatás, szinte hatványozottan nagyobb vonóerőre volt szükség a vasráros szekér­nél, mint a pneumatikus szekérnél. Még meggyőzőbb volt az a kísérlet, amelyet egy kissé emelkedő úton, nem keréknyomban, hanem mély homokban végeztek el, mert ennél a kísérletnél kiderült, hogy a 30 métermázsa élettel megrakott gu­mikerekes kocsi vonóerőt mutató grafikonja kedve­zőbb volt, mint a 10 métermázsa élettel megrakott vasráros szekér vonóerejének a grafikonja. A gyakorlati bemutató után Sass Gábor tanár az érdeklődők jelenlétében az intézet anyagvizsgáló kísérleti termében műszervizsgálatot is tartott. A műszervizsgálat után képekben mutatta be a gumikerekes mezőgazdasági és egyéb gépek alkalma­zásának terjedését. Bemutatta a németországi, külö­nösen pedig az amerikai mezőgazdasági telpek felsze­reléséről felvett képekben a gumikerekek nagy el­ter­­jedségét. Egy firestoni farmban például már csakis ilyen kerekű gépeket láttunk. Rámutatott a modern hadigépekkel kapcsolato­san is a ballon gumikerekek alkalmazására s az ott nyert előnyökre. Végül az akadémia gyakorlati eredményei alap­ján rámutatott arra is, hogy két pár igásló mellett ballongumis szekerek alkalmazásával egy pár igás­­lovat meg lehet takarítani, ami a lovak takarmányo­zásában 1000 pengő megtakarítást jelent s amellett gyorsabbá s az állati erő kímélete szempontjából eredményesebbé teszi a szállítást. * Utoljára, de nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy a gazdatársadalomban mindjobban divatossá válik az ugyancsak fent említett gyár „Emergé gaz­dacsizmája”, amely jó és gazdaságos viselet. A gaz­dacsizma teljesen gumiból készül, a felsőrésze varrat nélkül, talpa és sarka a felsőrésszel úgy van hézag­mentesen összeillesztve, hogy a csizma tökéletesen vízhatlan. A talpak bordázottak, tehát a megcsúszást akadályozzák és könnyűvé teszik a járást a legnehe­zebb talajon is. A csizma rendkívül tartós és igen olcsó. A cégek, amelyek gazdaságokkal dolgoznak, ezen cikk eladásával újabb kereseti lehetőséghez jutottak.

Next