Halászat, 1941 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-15 / 1. szám

Az é'et'.e'en anyagok ellenében nem kép­esek a baktériumok rothasztó tevékenységét meggátolni, ezért a baktériumok azokat nagyon rövid idő alatt alkotó elemeikre bontják. E folyamat gyorsításához mindenesetre a baktériumok fe­lette nagy szaporodó képessége is hozzájárul. A reducenseknek ezt az intenzív bomlasztó munkáját a felemelt tárgy szabad esésével hasonlíthatjuk össze, mert ez a folyamat is, miként a testek esése, rohamosan zajlik le. Ezzel szemben a producensek és konzumensek szer­vesanyag elbontó tevékenysége az óra súlyának meglas­sított esésével volna összehasonlítható, mert hiszen ezek a szervezetek nem az egész rendelkezésükre álló nyers­anyagot égetik el vízzé és széndioxiddá, hanem annak csak elenyésző kicsiny részét, t. i. annyit, amennyi életfolya­mataik fenntartásához, vagyis az óramű hajtásához szüksé­ges energia felszabadításához kell. A producensek feladata az élettér nyersanyag szükségletét előteremteni, a konzu­­menseké viszont, azoknak az élettér céljaira élőanyagként való megtartása. Más szóval a konzumensek a reducensek bomlasztó tevékenységétől óvják meg, a szó szoros értel­mében konzerválják a szerves anyagokat. Ilyetén módon a konzumensek a körfolyamat második szakaszának lefo­lyását lassítják, mert ha a reducensek az élő szerves anya­gokat is el tudnák bontani, a második szakasznak meg­felelő kémiai folyamat a zuhanó test módjára menne végbe, ami végül is az élettér gyors elnéptelenedésére vezetne, ez pedig az élettér rendeltetésével ellenkeznék. Hogy a szervezetek melyik csoportját kell a vízi élet­tér főproducensének tekinteni, nem régen tudjuk, de hogy ma már ismerjük a főproducenseket azt Lohmannak kö­szönhetjük. Mielőtt ugyanis Lohmann­ a víz biológiai vizs­gálatának módszereit a centrifuga alkalmazásával gazda­gította volna (1911), egyáltalán nem volt tiszta képünk a vizekben végbemenő termelési folyamat lényegéről, mert hiányzott a legfontosabb láncszem a vízben lejátszódó élettani folyamatokat lebonyolító tényezők sorozatából. Ezt a természetes vizek háztartására vonatkozó ismereteinkben mutatkozó rést a tudósok annak idején sehogysem tud­ták kitölteni, nagy port vert tehát fel Púdernek. * * * 5 1909-ben megjelent munkája, amelyben a hírneves német fiziológus azt iparkodott bebizonyítani, hogy a tengerben és édesvi­zekben élő szervezetek egyaránt, — még a magasabbrendű állatokat, tehát a halakat sem véve ki, — táplálékuk tekin­télyes, sőt túlnyomó részét nem szilárd alakban, szájukon keresztül, hanem oldott alakban egész testfelületükön ke­resztül való felszívódás útján veszik fel. Azt a nehézséget, hogy a természetes vizekben kimutatott nagyon csekély mennyiségű (literenként 10-20 mg) szervesanyag miként lehet elegendő a vízi élettér konzumenseinek eltartásához, Potter azzal hidalta át, hogy számítással kimutatta mi­szerint azok igen kis töménységük ellenére is a tenger és tavak óriási víztömegében fölötte nagy készleteket jelen­tenek. Ez az elmélet tehát a producensek jelentőségét az élettérben meglehetősen alászállította még­pedig azért, mert akkor még nem ismerték a szervezeteknek azt a csoport­ját, amelyekről feltehető lett volna, hogy a vízi élettér egész szervesanyag szükségletét autotrof módon elő tud­nák állítani. Potter fenti elméletének már eleve sok el­lenzője volt, míg azután Lohmann felfedezése azt végleg meg is döntötte. Lohmannak sikerült ugyanis a természetes vizek tu­laj­donképeni főproducenseit felfedeznie, midőn rájött arra, hogy a molnár szitából készült planktonháló, — amelyet eladdig a plankton összegyűjtésére csaknem kizárólag hasz­náltak, a planktonlények nagyobbik részét nem tartja vissza, mert a szitaselyem 50 u (1 .0 × 1 1000 mm) átmérő­jű likacsain az ennél kisebb átmérőjű szervezetek átbúj­nak és így azok a vizsgálat céljára elvesznek. Ezért S­oh­mann a plankton összegyűjtésére kis vízmennyiségek cent­­rifugálását ajánlotta és ilyen módon sikerült is az 50­0-nál kisebb átmérőjű planktonlényeket összegyűjtenie, amelyek­ről kiderült, hogy azok együttes térfogata kb. tízszerese az azonos térfogatú vízből planktonhálóval kifogható plank­tonénak.­­ Minthogy ezek a centrifugálással összegyűjt­hető szervezetek a többi plan­kton lényekhez viszonyítva na­gyon kicsinyek, Lohmann a hálóval kifogható ú. n. háló­­plankton­nal szemben a centrifugálással összegyűjtött plank­tonlényeket gyűjtő nevén törpeplanktonnak, görögül na­­noplanktonnak nevezi. A Lohmanntól bevezetett módszerrel végzett vizsgá­latok nyomán kiderült, hogy a törpeplankton a szennyezet­­len természetes vizekben csaknem 100o/o-ig az azelőtt figye­lemre sem méltatott, bár már a mikroszkóp feltalálása óta ismert klorofill-tartalmú, többnyire egysejtű algákból, tehát producensekből tevődik össze. Továbbá rendes kö­rülmények között még elenyésző­en kevés baktérium, va­lamint ostoros és csillangós ázalék-állatka is fordulhat elő a nannoplanktonban. Ezzel szemben a hálóplankton többsejtű állati szervezetekből (főleg alsórendű rákokból, kerekes férgekből, stb.), tehát konzumensek­ből áll. A nannoplanktonban rendes körülmények között na­gyon kis mennyiségben találhatók baktériumok, reducensek. Minthogy ezek élettelen szerves anyagokból élnek, ott sza­porodnak el nagyobb mértékben, ahol ilyen élettelen szer­vesanyagok, tehát ürülék, elhalt állatok és növények test­­marad­ványai, stb. felhalmozódnak. A vízben magában, ahol a plankton lebeg, rendes körülmények között kevés élet­­telen szervesanyag van, ezért kevés a baktérium a nor­mális planktonban. Ha azonban valamilyen oknál fogva a vízben önszennyezés következik be, vagy mesterséges úton-módon szennyeződik a víz, akkor a baktériumok nagy mértékben elszaporodhatnak. Az ú. n. eutrof tavak iszapjában halmozódik fel nagyobb mennyiségű élettelen szervesanyag, ezért ott bőséges baktérium flóra is fejlő­dik ki. Az ostoros- és csillangós­ ázalék-állatkák baktérium evők (bakteriofágok), ezért ezek tulajdonképen konzumen­­seknek tekintendők, mert állati módon táplálkoznak. Ahol tehát sok a baktérium, ott sok az ázalék­ állatka is és tu­lajdonképen ezek is, mint a többi konzumensek, a körfolya­mat második szakaszának lefolyását fékezik, mert a gyor­san szaporodó baktériumokat elfogyasztván, azok testét felépítő szervesanyagokat saját testükben halmozzák fel, hogy az egyszer már élettelenné vált szerves anyagokat ismét élő alakba hozva, az élettér részére megmentsék. Lohmann módszerének kétségkívül egyik legértékesebb eredménye, hogy reávezetett a természetes vizek főprodu­­censeinek megismerésére, mert ma már tudjuk, hogy a vízi élettér régebben sokat vitatott producensei a nanno­planktonban élő parányi algák. Lohmann vizsgálatai továbbá egy feltűnő jelenségre is reáterelték a figyelmünket, nevezetesen a producensek, konzumensek és reducensek között fennálló nagyságrend­beli különbségekre. Míg ugyanis a producensek és redu­­censek többnyire egysejtű, s ezért igen kicsiny, csak mik­roszkóppal megfigyelhető szervezetek, addig a konzumen­sek sok sejtből felépített nagytestű lények. Nyilvánvaló, hogy ennek a jelenségnek mélyen fekvő okai vannak, s azokat az alábbiakban óhajtjuk kifejteni. Volt már róla szó, hogy a producensek rendeltetése az élettér egész szervesanyag szükségletét előteremteni, a konzumenseké a termelt szerves anyagokat testükben felraktározni, a reducenseké pedig, hogy az elhalt, tehát élettelenné vált szervesanyagokat elbontsák. Míg a konzu­­mensek szilárd alakban, szájukon keresztül veszik fel a táplálékot, addig a producensek és reducensek testébe egész felületükön keresztül diffúzió útján kerül be a táp­lálék. Az a körülmény, hogy a konzumensek a szerves­anyagokat testükben felhalmozzák, eléggé indokolja a kon­zumensek nagyobb testméretét. A producensek és konzumensek parányi méreteit azon­ban elsősor­ban az a körülmény szabja meg, hogy a dif­fúzió útján való táplálékfelvétel annál intenzívebb, minél nagyobb felület áll e célra rendelkezésre. Mint azt mind­ 1 //. Lohmann: Über das Nannoplankton und die Zentrifugierung kleinster Wasserproben zur Gewinnung der­selben in lebendem Zustande. Internat. Rev- IV., 1911. 1. 6 A. Pütter: Die Ernährung der Wasseriiere und der Stoffhaushalt der Gewässer. Jena. 1909.

Next