Halászat, 1942 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-15 / 1. szám
van, mert évtizedek óta mindig exportáltunk és még most is exportálunk halat. A Délvidék visszatérése növelte haltermelésünket, főleg a Duna alsóbb folyásának a felsőbbeknél gazdagabb természetes halászatával. Hozzájárult a természetes halászatunk eredményességének jelentékeny fokozódásához — amit e sorok írója évekkel ezelőtt meg mert jósolni —• a nedves esztendők sorozata a természetes ívási lehetőségek, az ívó és táplálkozó területeknek tartós áradások és magas vízállások által törént nagyobbodása, ami azonban természetesen e haszonnál sokkal nagyobb károkat okozott a szárazföldi termelés területeinek a víz által történt ideiglenes elhódításával. Bármint legyen is, halászatunkat, mint élelmiszer termelő gazdasági ágat, fel kell karolnunk, el kell látnunk azokkal a nélkülözhetetet termelő eszközökkel, melyek nélkül e szépen fejlődő termelési ág visszafejlődése, öszszezsugorodása következnél be. A természetes halászatnak hálóanyagra, fonálra, halászcsizmákra, szakértő vezetőkre és begyakorolt szakmunkásokra van szüksége. A tógazdaságokban ezeken kívül trágya anyagokra és takarmányra is! Utóbbiakra még akkor is szükség van, ha a tógazdasági ha termelés a természetes hozamig való visszafejlesztésrekényserülne. A trágyának és a takarmánynak szükségessége a természetes hozamig ,a caiss. a.Cj esetése ete én paradoxonnak hangzik, de csak a laikusok előtt! Képzett tógazdáink mind bizonyára ugyanezt vallják, de azért mégis szolgálok itt erre vonatkozó bizonyítékkal, úgy amint az elmúlt év december hó 18-án a «Gazdanapok» keretében az Országos Halászati egyesület gyűlésén a Köztelek székházé-ban is nyomatékosan hangsúlyoztam ugyanezt: Ha a tógazda csupán a természetes (föld) hozamot akarja is csak kihozni a tóból, akkor is szüksége van kisegitő trágyázására és haltakarmányra, mert a természetes haltáp.á ék igen jele :té..e iy i és c kárbvész számára (un. közvetlenül kárba vesző természetes haltáplálék), hogy ha ritkán népesít. Az optimális népesítést természetes hozamra gazdálkodva sem lehet sohasem eltalálni. De ha lehetne is a halnépesség sűrűségét úgy beállítani, hogy az a közvetlenül kárba vesző táplálékot minimumra redukálja, akkor a darabsúly nem ütné meg a legkisebbre szorított, még elfogadható piaci árú mértékét sem! De ezt sehogysem lehet tenni, mert számolni kell a kallódással, halbetegségek, stb. miatt is. Ez is kiszámíthatatlan! Ezért még sűrűbben kell népesíteni a tavakat! így pedig — ha betegség miatt szerencsére nem következik be nagyobb darabszám veszteség, — akkor az őszi lehalászások alkalmával a piaci ára egyáltalán alig mutatna valami növekedést darabonként a tavasszal kihelyezett darabsúllyal szemben. Ha pedig nagy kallódási százalék következtében a tógazdaság szép nagyobb halakat hozna egyes tavakból piacra, ez a ritka halnépesség a földhozam ki nem használásának eredményeképen jöhetne csak létre, de egyet jelentene a természetes táplálék termőerőnek, tehát a termő midnek csaknem parlagon hagyásánál. Ezt a luxust pedig ma egyetlen darab földön sem engedheti meg magának egyetlen magyar mező- vagy tógazda sem! Hazafias szempontból sem! Be kell látniuk tehát az illetékes köröknek, hogy a tógazdaságnak még akkor is szüksége van redukált trágyázásra és takarmányozásra, ha csak a földhozamot akarná biztosítani, ami szent kötelessége a mai viszonyok között. De vájjon idáig engedhetjük visszafejlődni az európai hírű magyar halgazdaságot? Nem, semmi esetre sem! Ez tönkretenné a magyar kitenyésztett nemessomly-törzseket, a takarmányhoz hozzászokott, öröklődően leggyorsabb növésű tenyészpontyokat, rövid néhány esztendő alatt. Évtizedek gondos tenyésztő, kiválogató, nemesítő munka eredményét. Ezért még több takarmányra van szükség! Reméljük a legjobbakat, s ezzel a gondolattal kívánunk boldogabb új esztendőt minden magyar halásznak. 1941- évi pisztrángtenyésztő tanfolyam Az Orsz. Halászati Felügyelőség az Orsz. m. kir. Halélettani és Szennyvízvizsgáló Intézettel karöltve a Földművelésügyi Miniszter Ur rendeete alapján 1911. évi november hó 19.-től 29.-ig terjedő időben rendezte immár rövid időközben harmadik tanfolyamát. A miniszteri rendelet kimondja, hogy a tanfolyam résztvevői két évi gyakorlat igazolásával vizsgára jelentkezhetnek és pisztrángos tógazdaságok valamint nyíltvizek kezelésére képesített halászmesteri cím viselésére jogosító igazolványt kapnak. A képesítés bizonyos előnyhöz juttatja azokat, akik a tanfolyamon részt vesznek. A tanfolyam nagy látogatottsága is tanúbizonyságul szolgálhat, amennyiben 32-en vettek részt, úgyhogy mindhárom tanfolyam közül ez volt a legnépesebb. A tanfolyamon részt vettek: az ungvári, miskolci, besztercei, rahói, gödöllői, bástyaházai, marosvásárhelyi erdőigazgatóság mérnök és erdőőr kiküldöttei, és a Latorca r. t., a Királyszéki Honvéd Erdőigazgatóság kiküldöttei. A Marostorda vármegyei halászati társulat agilis igazgatója Kovács Andor, máramarosszigeti halászati társulat, Háromszék megyei halászati társulat kiküldötte Sándor Károly igazgató, és a báró Bánffy család gödemesterházi erdőuradalmának vezetője Silczel Oszkár főerdőtanácsos. Voltak azonkívül a pisztrángtenyésztés iránt érdeklődők, így Katona Endre műszaki főtanácsos, MÁV üzletigazgató helyettes és Dr. Jezsersky István ügyvéd. Részt vett a budapesti tanfolyamon Lányi Hugó ny. altábornagy őnagyméltósága és Nagy Gyula nyug. vezérőrnagy is. A tanfolyam előadói: Heincz Pál miniszteri oszt. tan, a Halászati Ügyosztály vezetője, Dr. Maucha Rezső, Dr. Unger Emil, Papp Anna, Dr. Boros József egyetemi tanár,, Dr. Darvas Rózsi, ifj. Dr. Szabó Zoltán, Dr. Vasvári Miklós, vitéz Borsay Ferenc, Clai Gyula, Vásárhelyi István és Kontur György. Előadók a pisztráng tenyésztéssel kapcsolatban igen értékes és az egész tárgyáért .e.c.élő előadásokat tanultak. A tanfolyam nagy sikerén felbuzdulva előreláthatólag jövő év tavaszán is hasonló tanfolyamot rendezhetünk, a szivárványos pisztráng írása idején. Külön ki kell emelni a lillafüredi pisztrángos tógazdaságot, amely ez év folyamán teljesen elkészült és modern felszerelésével a hallgatóság részére igazán mintaképül szolgálhat. A tanfolyam ideje alatt mintegy 60.000 ikrát fejtünk, úgyhogy minden hallgató megismerkedhetett az ikrafej és gyakorlati keresztülvitelével, ami annál fontosabb mert előreláthatólag külföldről ikrabehozatalra nem számíthatunk és így a pisztrángos vizeink népesítésénél egydül a hazai ikrára leszünk utalva. Silczel Oszkár főerdőtanácsos úr a szerkesztőhöz intézet baráti levélben szeretettel emlékezik vissza az együtt töltött kedves napokra, saját elfogulatlan megfigyelései alapján több megséületendő megjegyzést fűz a tanfolyamhoz a jövőre vonatkozólag: «A mindenben ügyes összeállítású és megfelelő keretek között megtartott szaktanfolyam már csak azért is érdekes, mivel résztvevői az előképzettség avagy a betöltött állásaikból kifolyólag elért rangjuknál fogva olyannyira vegyesek,hogy a padok soraiban a kezelő erdőőrtől kezdve a hallgatóság együtt üldögélt az altábornagyi rangot elért tábornokkal. A kifogástalan előadásokat felváltva a megfelelő szakértők tartották, amihez hozzáfűzni való alig van, de mégis megjegyezhetjük, hogy a már említett körülményből kifolyólag az előadás színvonala kissé magas. Különös érdekességét képezi a tanfolyamnak a lillafüredi kirándulás, ahol megtekinthettük a nagy gonddal, de egyebekben nagy költséggel felszerelt költőházat, majd a szükséges tavakat. Minden hallgató külön kiképzésben részesült chemiai helyesebben vízvizsgálati szempontból, amelyhez irányadóul szolgált a Dr. Maucha Rezső által szerkesztett «Újabb vízvizsgáló módszerek a halászati gyakorlat céljaira» című füzete, melynek alapján most már minden hallgató