Honi Ipar, 1907 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1907-01-01 / 1. szám
1907. JANUÁRI. dauba és vettem ott szövőszékeket, darabját 85—90 forintért. Rávettem egy szolnoki embert, hogy e szövőszékek előállításával foglalkozzék és csakhamar sikerült is neki ilyen szövőszékek darabját 35 írtért előállítani. 1881-ben hoztam létre a női iparkiállítást ; ott bizonyítottam be az általam behozott szövőszékek nagy előnyét a régiek felett, mert amíg egy jól megtermett asszony egy nap alatt az ő régi czeglédi szövőszékén arczának véres verejtékével nem tudott negyven centiméternél többet megszőni, addig ugyanazon idő alatt az én gépemen egy 12 éves leány a legnagyobb könynyűséggel másfél métert állított elő. Ezen tapasztalatok után természetesen azt reméltem, hogy a népet, vagy legalább annak egy részét el fogják látni ilyen szövőszékekkel. Megkezdtem a gyűjtést, de biz az vajmi kevés eredménynyel járt. Ő Felsége, a királyné adott 500 irtot, Haynald ért sek 50 irtot, ez volt, az egész, amit magánemberektől e czélra kaphattam. De azért kétszáz szövőszéket osztottam ki. S akkor állt be az a hallatlan eset, hogy a szövőszékeket a községek nem akarták tőlem elfogadni. Ekkor láttam én az "országos közönyt harmadszor. Láthatják tehát, elég keserű tapasztalatot szereztem, amelyek elégségesek volnának arra, hogy a legtöbb embert hitében megingassák. De én bizalmamat mégsem vesztettem el teljesen ; úgy látszik, javultak a viszonyok és kedvezőbb szél jár a magyar iparra. De a magyar védjegy és főképen az önálló magyar vámterület behozatala nélkül a lelkesedés tüze megint el fog aludni, mint a szalmaláng. A domináló osztrák ipar kiszorítására nem elég a hazafias szándék, nem elégségesek félintézkedések, itt radikális védelemre van szükség, amilyet csak az önálló vámterület nyújthat. Az a fő, hogy közmeggyőződéssé váljék az az igazság, hogy az önálló vámterület behozatalával nem veszthetünk semmit, ellenben mindent nyerhetünk. A magyar közönyt csak az fogja megtörni, ha megadjuk a jogosult magyar érdeknek a lehetőséget arra, hogy érvényesülhessen. Vasiparunk helyzete 1906-ban. Irta: Sátori Ernő. A folyó év vasiparunkat illetőleg a kiviteli üzlet jegyében indult, mert a belföldi piaczon huzamosabb idő óta észlelt pangásnak vége még beláthatatlan volt. Hazai vasműveink tekintettel arra, hogy a belföldi szükséglet fedezése egyáltalában nem volt kielégítő, természetszerűen más fogyasztási piacokat voltak kénytelenek felkeresni és igyekeztek minden áron munkát keresni, csakhogy műveiket félig-meddig foglalkoztassák. Habár az amerikai, német, angol és belga versenygyárak kitűnő foglalkoztatása következtében a magyar vasművek ezen igyekezete igen eredményes lehetett volna, hazai vasműveinket, úgy mondhatnám, valami ösztönszerű benső sugallat arra indította, hogy külföldön elvállalt kötelezettségek túlságos nagy időre le ne kössék teljesítőképességüket. Valóságos szerencse, hogy ilyen előrelátással találkoztunk, mert alig, hogy ez év második évnegyedének elején a politikai bonyodalom megszűnt, hazánkban hirtelen állott helyre a bizalom az iránt, hogy meddő évek után most ismét egészségesen lüktető üzlet lép a pangás helyébe. Ezáltal összes vasműveink csakhamar bőven nyertek foglalkoztatást. Az év második felében azután az évek óta visszatartott természetes szükséglet oly elementáris erővel tört ki, hogy a beérkező rendelmények foganatosítása a szokásos időn belül teljesen lehetetlenné vált. Az egymás után következő két jó termés első kihatása a rudvas iránti nagy kereslet volt. Már néhány hónap óta hazai vasműveink állandóan mintegy 300.000 méter mázsás szállítási hátralékot mutatnak ki, ami normális üzemi viszonyok mellett átlag 4 hónapi elfoglaltságot jelent. Az a körülmény, hogy a fent már említett politikai viszály megszűntével felébredt bizalom oly kedvező hatással volt általában, különösen azt is eredményezte, hogy mindazon ipartelepek, hol részint tatarozások, részint az újabb invesztíciók épen a politikai konstelláczióra való tekintettel folyton halasztást szenvedtek, most már gyors egymásutánban elhatározták a beszerzést. Ezzel kapcsolatban természetszerűen összes gép- és kazángyáraink is nagymérvű elfoglaltságra tettek szert, minek folytán hazai vasműveink úgy durva lemezek, mint gépvasakban is kitűnően voltak és vannak még elfoglalva. A nyár folyamán hazai vagyongyáraink megbízást kaptak a Máv. részére 1500 drb. szénkocsi készítésére, valamint magánvasutak részéről is beérkeztek vagyonmegrendelések úgy, hogy vagyonanyagban is elég jelentékeny mennyiségek rendeltettek meg a vasműveknél. Vasgerendák iránt a kereslet ugyan nem volt hasonló a korábbi években szükségelt mennyiségekhez, mindazonáltal az a véleményem, hogy amennyiben az építőmunkások sztrájkja ki nem tör, vagy csak rövid ideig tartott volna, ezen czikkben is kielégítő forgalmat lehetett volna elérni. Vasúti- és bányasínekben különösen az utolsó hónapokban igen élénk volt az üzlet. Különösen vasúti sínek. 5 MAGYAR KATONA-FELSZERELÉSI CZIKKEK GYÁRA r.-t. POZSONY. Gyárt: Felszerelési csikkeket a katonaság számára (szerszámzati czikkek, kengyel, csikózabla, feszítőzabla, csikókantár, tüzérségi anyag, lövedék, lövegalkatrészek, katonai szerszámok). «Ede Mindennemű kovácsolt-, préselt- és esztergált-tömegáruk. m Vasúti szükségleti czikkek. Kocsi-berendezés és szerelés. 55SATORK-KOHABARCSS olcsóbb a mésznél, fagymentes, színtartó, kőkemény, plasztikus. L°áiiitja':"ben Sátori-gyár Budapest, IX., Dandár utcza 25.