Honi Ipar, 1909. január-június (10. évfolyam, 1-12. szám)

1909-01-01 / 1. szám

4 WORTHINGTON BUDAPEST, V., VÁCZI-ÚT 4. Különlegességeink: Vashűtőtornyok, központi condensatiók, olajelválasztók és vízművi szivattyúk­ hányadát helyeztük el, most majd elől­ről kezdhetjük a munkát. •*’ Váltig azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a törökországi bojkott jóformán csak az osztrákokat sújtja. Ez nagy tévedés. Igaz, hogy az osztrákok több gyártmányt exportálnak Törökországba, mint mi. De az összes ipari kivitelnek sokkal kisebb hányada megy Török­országba Ausztriából, mint mi tőlünk. A közös vámterületnek 3000 milliónyi forgalmából 120 millió jut Törökországba. Mi azonban kész gyártmányokból való kivitelünknek majdnem 10%-át helyez­tük el Törökországban. A mi iparunknak kevés olyan hálás, olyan közeli piaca van, amilyen a török. Az osztrák ipar kevésbbé szorult erre a piacra. Neki van egy hatalmas piaca, a­melyen évenként több mint egy milliárd korona értékű árut helyez el, ahol a for­galmának növekedése egy-egy évben any­­nyit tesz, mint az összes törökországi kivitele. Mondanom sem kell, hogy ez a biztos, hálás, »örök jogon birt« piac­a M­agyarország. Mi az oka hát annak, hogy iparunknak és kereskedelmünknek lépten-nyomon bajt okoz a politika?’ Azt írtam az imént, hogy politikánk irányításában nem jut befolyás a gaz­dasági érdekeknek, hogy nálunk nem csinálnak magyar gazdasági politikát ! Erre azt felelhetnék nekem, hogy mezőgazdasági érdekeink igenis érvé­nyesültek az Ausztriával való kiegyezés­ben is, a szerb vámháborúban is, a Ro­mániával már megkezdett és a Bulgáriával még meg nem kezdett szerződési tárgya­lások szellemében is. Csakhogy a merőben agrárius politikát nem ismerhetem el helyes magyar gazda­sági politikának. Az a kereskedelmi politika, melyet kizárólag az agrárius tendenciák irányítanak, hozhat némi hasznot a mezőgazdaságnak, de csak máról hol­napra való áremelkedést idézhet elő. Az ország gazdasági jövőjét nem fekteti szilárd alapra az a politika, mely csakis a mezőgazdaság pillanatnyi érdekeit tartja szem előtt és megnehezíti, meg­hiúsítja az ipar és a kereskedelem fejlő­dését és megizmosodását. Ugyan milyen jövő elé nézhet ez az ország, ha nem fejlődik benne az ipar és a kereskede­lem? ! Mit várhat akár maga a magyar mezőgazdaság egy országban, ahol nincs erős ipar, amely elfogyasztja és feldol­gozza a termékeit, ahol nincs hatalmas kereskedelem, mely a világpiacon tudja elhelyezni a termékeinket? Milyen sors vár a mi gazdáinkra akkor, ha majd az államosított osztrák vasutak teljesen elzárják őket a Nyugattól és az új osztrák vízi utakon differenciális tarifák mellett özönlik Bécsbe a galíciai és az orosz búza és lenyomja a magyar gabona árát a mi egyedüli piacunkon? Higgadt, tapasztalt nemzetgazdáink és kormányférfiaink is tudják ezt és minden alkalommal ékes szavakban hirdetik a mezőgazdaság, ipar és keres­kedelem harmóniáját. Csakhogy erről a harmóniáról mindenki megfeledkezik, mihelyt arról van szó, hogy túlzó agrár­­politikával, néhány fillérrel fel lehet venni a gabona és a hús, továbbá az iparosnak szükséges hazai nyersanyag árát, és a­mikor ki lehet rántani a gyékényt egy csomó kereskedő alól. Ha végig nézünk a lefolyt évben alko­tott gazdasági törvényeken, egyebet sem látunk, mint az ipar-, a kereskede­lemellenes irányzatnak erős térfoglalá­st. A kereskedelmi és ipari érdekképvise­letek a lefolyt egész évben egyebet sem tettek, mint dekrimináltak a Ház elé terjesztett törvényjavaslatok ellen. Til­takoztak a végrehajtási novella ellen, kötetekre terjedő kifogásokat írtak össze az ipartörvény tervezete ellen, szüntele­nül demonstráltak és protestáltak az adóreform javaslat­ok ellen. Nagyra vagyunk azzal, hogy 1908-ra már öt millió koronát irányoztak elő új gyárak segélyezésére és hogy ennyi meg ennyi új gyár alakult. Csakhogy az ipar­ban is nem az extenzív, hanem az inten­zív gazdálkodás a fődolog. Nem az a fő­­olog, hogy több gyárunk legyen, ha­nem az, hogy a meglevők boldoguljanak. Ennek az utóbbi törekvésnek az ered­ményeit nem lehet statisztikailag kimu­tatni, de a szakemberek tudják, hogy hányadán vagyunk, tudják, hogy legtöbb iparvállalatunk 1908. évi mérlege szo­morú képet fog nyújtani. Nem tartozom azok közé, akik a túl­sok esőért, meg a szárazságért is a kor­mányt teszik felelőssé. Tudom, hogy a lefolyt év kedvezőtlen ipari mérlegét a világkonjunktúrának is kell tulajdoní­tani. De épen az ilyen, amúgy is nehéz körül­mények között kétszeres erővel kell til­takoznunk az ellen, hogy iparunk és ke­reskedelmünk fejlődését fölös módon ne­hezítsék diplomáciánk hibái, a magyar kormánynak merőben agrárius gazdasági politikája és a parlamentnek ipart és ke­reskedelmet gyűlölő klikjei ! Az iparosok és a kereskedők ezt nem nézhetik tétlenül. Sorakozniok kell, so­rompóba kell lépniök anyagi és szellemi tehetségük teljes súlyával, hogy a kor­mány agrárius politikája és a parlament­nek kicsinyes érdeket hajszoló, szűk látókörű ármánykodóival szemben ér­vényt szerezzenek az ipar és a kereske­delem nagy érdekeinek. A legjogosultabb, a leghazafiasabb védekezés lesz ez, mert Magyarországból csak akkor lesz gazdaságilag önálló, mo­dern állam, ha iparunk és kereskedelmünk a mezőgazdasággal teljesen egyenjogú és egyenértékű tényezővé válik. Amíg ezt el nem érjük, addig ez az ország nem lesz más, mint Ausztriának erőfosztott gyarmata ! HONI IPAR NYERGESUJFALUSI CEMENTGYÁR SÁTORI MIKSA ajánlja a legkiválóbb szakemberek által elismert és az építkezéseknél a legjobb eredmény­nyel kipróbált f­a nyergesujfalusi románcementjét, valamint legjobb minőségű portlandcementet bármely vasúti vagy hajóállomásra szállítva a leg­­jutányosabb árak mellett. Jótállás a normáliáknál 50 százalék nagyobb hatásu és nyomású szilárdságért. Telefon 57—87. Gyár: NYERGESUJFALU, Alapittatott 1872. Posta-, távirda-, hajó- és vasútállomás. Eternitmüvek-Nyergesujfalu­i Cementgyár iroda?n*­ BUDAPEST, VI., Váci-körút 57 a. Raktár? Budapest, IX., Drégely­ utca 3­ b. Telefon 57—87. LIFT Haverland Antal BUDAPEST TELEFON 29-66. emelőgép, felvonó és vasszerkezetek gyára TELEFON 29-68. VIII., Nap-utcza 22. szám.

Next