Honi Ipar, 1909. január-június (10. évfolyam, 1-12. szám)
1909-01-01 / 1. szám
4 WORTHINGTON BUDAPEST, V., VÁCZI-ÚT 4. Különlegességeink: Vashűtőtornyok, központi condensatiók, olajelválasztók és vízművi szivattyúk hányadát helyeztük el, most majd előlről kezdhetjük a munkát. •*’ Váltig azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a törökországi bojkott jóformán csak az osztrákokat sújtja. Ez nagy tévedés. Igaz, hogy az osztrákok több gyártmányt exportálnak Törökországba, mint mi. De az összes ipari kivitelnek sokkal kisebb hányada megy Törökországba Ausztriából, mint mi tőlünk. A közös vámterületnek 3000 milliónyi forgalmából 120 millió jut Törökországba. Mi azonban kész gyártmányokból való kivitelünknek majdnem 10%-át helyeztük el Törökországban. A mi iparunknak kevés olyan hálás, olyan közeli piaca van, amilyen a török. Az osztrák ipar kevésbbé szorult erre a piacra. Neki van egy hatalmas piaca, amelyen évenként több mint egy milliárd korona értékű árut helyez el, ahol a forgalmának növekedése egy-egy évben anynyit tesz, mint az összes törökországi kivitele. Mondanom sem kell, hogy ez a biztos, hálás, »örök jogon birt« piaca Magyarország. Mi az oka hát annak, hogy iparunknak és kereskedelmünknek lépten-nyomon bajt okoz a politika?’ Azt írtam az imént, hogy politikánk irányításában nem jut befolyás a gazdasági érdekeknek, hogy nálunk nem csinálnak magyar gazdasági politikát ! Erre azt felelhetnék nekem, hogy mezőgazdasági érdekeink igenis érvényesültek az Ausztriával való kiegyezésben is, a szerb vámháborúban is, a Romániával már megkezdett és a Bulgáriával még meg nem kezdett szerződési tárgyalások szellemében is. Csakhogy a merőben agrárius politikát nem ismerhetem el helyes magyar gazdasági politikának. Az a kereskedelmi politika, melyet kizárólag az agrárius tendenciák irányítanak, hozhat némi hasznot a mezőgazdaságnak, de csak máról holnapra való áremelkedést idézhet elő. Az ország gazdasági jövőjét nem fekteti szilárd alapra az a politika, mely csakis a mezőgazdaság pillanatnyi érdekeit tartja szem előtt és megnehezíti, meghiúsítja az ipar és a kereskedelem fejlődését és megizmosodását. Ugyan milyen jövő elé nézhet ez az ország, ha nem fejlődik benne az ipar és a kereskedelem? ! Mit várhat akár maga a magyar mezőgazdaság egy országban, ahol nincs erős ipar, amely elfogyasztja és feldolgozza a termékeit, ahol nincs hatalmas kereskedelem, mely a világpiacon tudja elhelyezni a termékeinket? Milyen sors vár a mi gazdáinkra akkor, ha majd az államosított osztrák vasutak teljesen elzárják őket a Nyugattól és az új osztrák vízi utakon differenciális tarifák mellett özönlik Bécsbe a galíciai és az orosz búza és lenyomja a magyar gabona árát a mi egyedüli piacunkon? Higgadt, tapasztalt nemzetgazdáink és kormányférfiaink is tudják ezt és minden alkalommal ékes szavakban hirdetik a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem harmóniáját. Csakhogy erről a harmóniáról mindenki megfeledkezik, mihelyt arról van szó, hogy túlzó agrárpolitikával, néhány fillérrel fel lehet venni a gabona és a hús, továbbá az iparosnak szükséges hazai nyersanyag árát, és amikor ki lehet rántani a gyékényt egy csomó kereskedő alól. Ha végig nézünk a lefolyt évben alkotott gazdasági törvényeken, egyebet sem látunk, mint az ipar-, a kereskedelemellenes irányzatnak erős térfoglalást. A kereskedelmi és ipari érdekképviseletek a lefolyt egész évben egyebet sem tettek, mint dekrimináltak a Ház elé terjesztett törvényjavaslatok ellen. Tiltakoztak a végrehajtási novella ellen, kötetekre terjedő kifogásokat írtak össze az ipartörvény tervezete ellen, szüntelenül demonstráltak és protestáltak az adóreform javaslatok ellen. Nagyra vagyunk azzal, hogy 1908-ra már öt millió koronát irányoztak elő új gyárak segélyezésére és hogy ennyi meg ennyi új gyár alakult. Csakhogy az iparban is nem az extenzív, hanem az intenzív gazdálkodás a fődolog. Nem az a főolog, hogy több gyárunk legyen, hanem az, hogy a meglevők boldoguljanak. Ennek az utóbbi törekvésnek az eredményeit nem lehet statisztikailag kimutatni, de a szakemberek tudják, hogy hányadán vagyunk, tudják, hogy legtöbb iparvállalatunk 1908. évi mérlege szomorú képet fog nyújtani. Nem tartozom azok közé, akik a túlsok esőért, meg a szárazságért is a kormányt teszik felelőssé. Tudom, hogy a lefolyt év kedvezőtlen ipari mérlegét a világkonjunktúrának is kell tulajdonítani. De épen az ilyen, amúgy is nehéz körülmények között kétszeres erővel kell tiltakoznunk az ellen, hogy iparunk és kereskedelmünk fejlődését fölös módon nehezítsék diplomáciánk hibái, a magyar kormánynak merőben agrárius gazdasági politikája és a parlamentnek ipart és kereskedelmet gyűlölő klikjei ! Az iparosok és a kereskedők ezt nem nézhetik tétlenül. Sorakozniok kell, sorompóba kell lépniök anyagi és szellemi tehetségük teljes súlyával, hogy a kormány agrárius politikája és a parlamentnek kicsinyes érdeket hajszoló, szűk látókörű ármánykodóival szemben érvényt szerezzenek az ipar és a kereskedelem nagy érdekeinek. A legjogosultabb, a leghazafiasabb védekezés lesz ez, mert Magyarországból csak akkor lesz gazdaságilag önálló, modern állam, ha iparunk és kereskedelmünk a mezőgazdasággal teljesen egyenjogú és egyenértékű tényezővé válik. Amíg ezt el nem érjük, addig ez az ország nem lesz más, mint Ausztriának erőfosztott gyarmata ! HONI IPAR NYERGESUJFALUSI CEMENTGYÁR SÁTORI MIKSA ajánlja a legkiválóbb szakemberek által elismert és az építkezéseknél a legjobb eredménynyel kipróbált fa nyergesujfalusi románcementjét, valamint legjobb minőségű portlandcementet bármely vasúti vagy hajóállomásra szállítva a legjutányosabb árak mellett. Jótállás a normáliáknál 50 százalék nagyobb hatásu és nyomású szilárdságért. Telefon 57—87. Gyár: NYERGESUJFALU, Alapittatott 1872. Posta-, távirda-, hajó- és vasútállomás. Eternitmüvek-Nyergesujfalui Cementgyár iroda?n* BUDAPEST, VI., Váci-körút 57 a. Raktár? Budapest, IX., Drégely utca 3 b. Telefon 57—87. LIFT Haverland Antal BUDAPEST TELEFON 29-66. emelőgép, felvonó és vasszerkezetek gyára TELEFON 29-68. VIII., Nap-utcza 22. szám.