Honi Ipar, 1909. július-december (10. évfolyam, 13-24. szám)
1909-07-01 / 13. szám
, a legszegényebb társadalmi osztályok imminens szükségleteinek árait hajtották föl, ilyenek: a közönséges hús, a gabona, a főzelék, a tojás, a liszt, a burgonya, a zsír, szalonna stb. Preferálni a mezőgazdaságot a gyáriparral s ennek termékeivel, vagy általában az ipar produkcióival szemben,egyenes öngyilkosság. És ezt tesszük. Mekkora kára van az országnak az őrlési forgalom megszüntetéséből! A finomabb lisztnemeket kivinni csaknem lehetetlenség, és így malmaink kénytelenek magukat a barna és olcsóbb lisztek áraival kártalanítani, ahelyett, hogy céltudatos tarifapolitikával, alkalmas lisztexportálási rendszabályokkal, behozatali jegyek intézményével és a fehér lisztek kiviteli prémiumával tetemes alkalmat nyújtanánk éppen a legnagyobb belfoggyasztás tárgyát képező olcsóbb barnaliszt megolcsóbbítására. Itt vannak a módfelett magas pénzügyi vámok, melyek fűszerek, tea, kávé stb. után az ár mintegy 65 -át szedik be a kincstár számára, míg az ipari vámok a behozatal értékének alig húsz %-át teszik ki. A húsdrágaság okát az élőállathiányban találjuk meg. Ez ellen a külföldről való behozatal lehető megkönnyítésével lehetne védekezni, Szerbia mellett Románia és a többi balkánállamok állattenyésztői szempontokból jönnének itt tekintetbe. Minthogy az állategészségügyi kívánalmak ez országokban, — ez volt a behozatal elleni legnyomósabb ellenérv, és időközben már csaknem mind meghallgattattak, nem tudjuk, mi áll ez intézkedésnek útjában. De ha volnának is aggályok, ez irányban egy felállítandó budapesti marhakonzumvásár létesítésével minden iránynak eleget lehetne tenni és az állatbehozatal kérdése is egy csapással meg volna egyszerrűen oldva. Vegyük pl. a húsfogyasztási adó kérdését. Nálunk Budapesten minden levágott marha után, súlyára való tekintete nélkül 15 korona 80 fillért fizetünk, míg Bécsben a 400 kilón aluli marháért csak 8 korona 20 fillér fogyasztási adót fizetnek. Itt van a söradó, amely a bizonyos iparágakban egyenesen nélkülözhetetlen sör árát oly magasra teszi, hogy a munkásnak szinte lehetetlen elérnie. Mily igazságtalanság rejlik a boradóban, amely a 12 koronás vinkó után ép oly adót szed, mint a 200 koronás puttonyos után. A bor árát, amelynek jelentőségét az iparra nézvést eléggé ismerjük, adók, illetékek, stb. terhek által 120—150%-kal drágítják meg. A petróleumra, éppen a legszegényebb emberek világító eszközére kivetett adó egyenesen a pauperizmus megadóztatása. Nézzük a mészárosok és hentesek tervezett adószolgáltatását, az továbbra is az exorbitáns 103%-os kulcs fenntartását célozza. Itt van tarifapolitikánk, amelynek lépcsőzetes tarifája az ú. n. Staffeltarif, meg egyenesen Bécs felé irányítja termékeink legnagyobb részét. Ez a tarifa kitűnő eszköz exporttörekvéseink fejlesztésére oly időkben, amikor gazdasági helyzetünk a kivitel forszírozását indokolja, de nem helyeselhető oly viszonyok között, amikor a termelés a belföldi fogyasztást sem képes kielégíteni. Különösen , élelmiszereink kivitelére csábít a díjkedvezményi jegyzék 21. pontja, a mély élő és leölt baromfi, friss zöldség, főzelék, gyümölcs, vad, vaj, tej, hús, tojás, túró, méz, dinnye stb.-nek nyújt kedvezményeket, amelyeknek megszüntetése e cikkek árára feltétlenül nivelláló hatással volna. Az olcsó munkáslakások, a szomszédos forgalomban a kivételes kedvezményes vasúti munkásjegyek kiadása,Budapesten a hídvámok eltörlése, stb. volnának elsősorban azon intézkedések, amelyek a legelsősorban is a mezőgazdák által előidézett drágaság csökkentésére volnának alkalmasak Honeste vivere, neminem ledere, suum cuique tribuere , becsülettel élni, senkit sem bántani,mindenkinek a magáét megadni. Erre gondoljanak azok a tényezők, akik csak a maguk önös érdekeikkel törődve, kürtölik világgá a kereskedelem ellenes tanokat, mert kereskedelem és ipar nélkül modern kulturállam el nem képzelhető, és ha azt akarjuk, hogy hazánk politikailag hatalmas, gazdaságilag erős és kulturális szempontokból európai nívójú legyen, akkor nem a kereskedelem presztízsének aláásására, hanem annak megerősítésére kell törekednünk. Ezt jegyezzék meg maguknak uraim, odaát Agráriában .. . Bosznia és a magyar ipari kivitel. Irta : Tonelli Sándor. Magyarország ipari kivitelének ezidőszerint a legjobb piaca Bosznia. Ez az axiómaszerű kijelentés bizonyos mértékig bizonyításra szorul. Akárki nyugodtan fölvethetné azt a kérdést, hogy lehet egy ország ipari kivitelének legjobb piaca egy olyan terület, amelynek népessége és felvevőképessége egyaránt csekély és amelynek kormánya szintén erős iparfejlesztési politikát űz. Ezekre a kérdésekre azonban nem nehéz feleletet adnunk. Az ipari kivitel szempontjából relatíve legjobb, piacnak tartjuk Boszniát azért, mert a lakosság lélekszámához viszonyítva, aránylag a legtöbb iparcikket ide exportáljuk és mert az ipari kivitel fejlődésének előfeltételei legnagyobb mértékben itt találhatók meg. Boszniával, amely iparcikkek tekintetében ez időszerint túlnyomólag behozatalra szorul és bizonyára még hosszú időn keresztül behozatalra van szorulva, de facto egy vámterületben vagyunk és így közbenső vámok iparunkat a boszniai kivitelben nem terhelik. Igaz, ez az előnye a bosnyák kereskedelmi forgalomban egy nálunk sokkal fejlettebb iparos államnak, Ausztriának is meg van, de viszont földrajzi fekvés és következésképen összeköttetés és vasúti tarifák tekintetében a mi helyzetünk sokkal kedvezőbb. Egészen Mosztárig mi minden árucikket olcsóbban szállíthatunk, mint az osztrákok, akikre nézve a helyzet a tengeri szállítás folytán csak Hercegovinában előnyösebb. Hercegovina pedig az annektált tartományoknak minden tekintetben fejletlenebb, gyengébb és gazdaságilag hátramaradottabb része. Boszniára és Hercegovinára kereskedőinknek és iparosainknak annál is inkább érdemes több gondot fordítani, mert az annektált tartományoknak felvevőképessége kétségtelenül igen jelentékeny mértékben emelkedőben van. 1903-tól 1907-ig Bosznia és Hercegovina behozatala fokról-fokra kilencven millió koronáról 114 millióra emelkedett és ennek a 24 millió koronás emelkedésnek csaknem hetven százaléka az ipari bevitelre esik. E bevitelből 1903-ban 35, 1907-ben pedig 37 millió esett Magyarországra. Magyarország így Bosznia és Hercegovina importszükségletének mint HONI IPAR -------WOHANKA -----NYERSOLAJ-Ofem benzin) MOTOROK ( és 14.©K@IM)©1§0(k®lfcL 1 NEM TŰZVESZÉLYES, NEM ROBBANÓ! A LEGOLCSÓBB ÜZEM! 1 — •TELJES MALOMBERENDEZÉSEK*— '