Honi Ipar, 1910. január-június (11. évfolyam, 1-12. szám)
1910-01-01 / 1. szám
1910. JANUÁR 1.• Ipari érdekképviseletek Magyarországon. A kereskedelemügyi minisztérium a napokban 130 oldalra terjedő könyvet tett közzé, mely részletes táblázatokat közöl az az ipartestületekről, ipartársulatokról és 21 nagyobb ipari érdekképviseleti egyesületről. A könyv figyelmet érdemel, mert megtudjuk belőle, hogy kisiparunk mily gyenge akcióképességet fejt ki a magaérdekképviseleteiben, közép- és nagyiparunk pedig mily sok kívánnivalót hagy fenn az egyes szakmák szervezkedése tekintetében. A könyv elsősorban az ipartestületekről szól. Megtudjuk, hogy 1906-ban 343 ilyen testület állott fenn és ezeknek a kötelékébe 316.374 iparos tartozott, még pedig 112.916 mester, 136.992 segéd és 66.466 inas. A mesterek és a segédek száma 1901. óta csekély mértékben szaporodott és csak az inasok száma növekedett tetemesen. Ezt a jelenséget a könyv azzal magyarázza, hogy a nagyobb városokban és községekben a kézműiparosok és a segéd nélkül dolgozó kisiparosok száma mindinkább fogy, a törpeipar helyet ad a több munkást foglalkoztató és tőkeerősebb kisiparnak. Az inasok feltűnő szaporodása az olcsó munkaerő tartására irányuló törekvésre vezethető vissza. Egy-egy ipartestületre átlag 194 inas, 399 segéd és 329 mester esik. Az ipartestületek tagjai sorában legnagyobb számmal szerepelnek a ruházati ipar körébe tartozó iparűzők, mert ezek képezik a tulajdonképeni iparral foglalkozó lakosságnak körülbelül egy harmadát és magában Budapesten a férfi- és a női szabók két ipartestületébe 35.000egyén tartozik. Az országban 58.112 egyén tartozik a férfi- és női ruhakészítő iparhoz. Az ipartestületekben van 32.596 czipész, csizmadia 20.020 (10%-kal kevesebb mint 1896-ban), 2.064 kalapos, 20.596 kovács, 17.171 kőműves, 8.970 ács, 4.132 építőmester, 5.751 szobafestő, 19.858 asztalos. Ami már most az akcióképességet illeti, a könyvből megtudjuk, hogy a budapesti mészáros-ipartestületnél a tagdíj nem kevesebb mint 36 korona, de a vidéken már sokkal kevesebb, így pl. a hőgyészi (Tolna) csak 40 fillér tagdíjat szed ; 32 testületnél a tagdíj kevesebb mint 1 korona, 184-nél 2 koronáig terjed, 92-nél 4 koronáig és 12-nél 6 koronáig terjed ; mindössze 23 testület tud 6 koronánál magasabb tagdíjat szedni. És a tagdíjhátralékok még így is 430.158 koronát tesznek. Az ipartestületek kiadásai 1906-ban 1. 126.151 koronát tettek. A személyi és a kezelési kiadásokra 465.000 korona esett, több mint 41%. Nem sajnáljuk, sőt keveseljük ezt a pénzt, mely az iparosérdekek szellemi képviselőinek jut, de szörnyen resteljük, hogy ipari célokra és segélyezésekre az ország összes ipartestületei csak 33.216 koronát fordítottak. Ez szégyenletesen kevés. Költöttek nevezetesen inasjutalmakra 8.842 K-át, ipariskolák fenntartására II. 981 K-át és szaklapokra összesen, az egész országban, 4.628 koronát. A segélyadományokra 1896-ban 20.624 K-át, 1901-ben 31.161 K-át, 1906-ban csak 7.765 K-át szántak, ami valóban megdöbbentő . A tagdíjak 36%%-át »vagyonképzés«re fordították. Egy-egy ipartestület átlagos kiadása 3.283 korona volt, de volt 5 olyan ipartestület, mely 100 koronánál kevesebbet költött, 82 testületnél 500 koronánál kevesebb volt a kiadás; mindössze 49 testületnek a kiadása haladta meg az évi 5.000 koronát. A békéltető bizottságok 4.473 ügyet békés után, 5.116 ügyet határozattal intéztek el és csak 863 határozat ellen éltek a felek bírói jogorvoslattal. A szakképzettség előmozdítására az összes ipartestületek 21.229 koronát fordítottak. Abból ugyan vajmi kevés tett szakelőadásokra,munkakiállításokra, könyvtárakra, iparos- és ifjúsági olvasóköröknek. Mindössze 11 ipartestület tart fenn szaktanfolyamokat összesen 6.665 korona költséggel. Csak 81 testület tart fenn könyvtárt. Ezekben a könyvtárakban van összesen 10.370 szépirodalmi és 4.494 kötet tudományos és ismeretterjesztő könyv. Ez nem nagyon biztató a szakirodalomra nézve. Még szomorúbb az, hogy a 81 könyvtárt 1906-ban csak 4,946 egyén vette igénybe. Több mint 300.000 ipartestületi tag egy egész év alatt mindössze alig 5000 ízben kért ki könyvet az ipartestületi könyvtárakból. Hogy mennyi szakkönyvet kértek ki, azt már nem is merjük kérdezni. Amit a munkaközvetítésről, a munkaszállókról, a rokkantegyletekről ír a könyv, azt már nem részletezzük. Az eredmények felette soványak. Egészben véve azt a tanulságot merítjük a könyvből, hogy a magyar késni síiparosok és kisiparosok sem ijesztően elmaradt a világtól. A második fejezet az ország 332 ipartársulatáról szól. Ezeknek összesen tagjuk volt, összes bevételük 487.193 koronát, összes kiadásuk 209.934 h-át tett. Ezek is nagyban és egészben »vagyongyűjtéssel« foglalkoztak, össze is szereztek vagy 2.041.589 K értékű vagyont. Váljék egészségükre! A céhmaradványt képezett ipartársulatok száma 207-re rúg , az összes tagok száma 12.708 volt, összes évi bevételük 427.607 K-t tett. Összes vagyonuk meghaladja a 316 millió koronát. De ipari célokra és segélyekre összesen 4500 koronát fordítottak. Ez az intézmény tisztára holt kés. Ennek a vagyonát kisajátítani, szekularizálni kell, mert ekkora vagyonból alig 2%-ot fordítani a haladás céljaira — halálos bűn. Az 1872 : VIII. t.-c. (ipartörvény) életbelépte óta 104 ipartársulat alakult, összesen 8033 taggal. Ezeknek az összes kiadásai 76.735 koronát tettek. Ebből az összegből ipari célokra és segélyezésekre 5,85% jutott. Nem is igen fognak többet költeni, mert eddig még csak 268.540 vagyont gyűjtöttek. De még jobb volna, ha egyszerűen feloszlatnák, mert valóban nem értjük, hogy minek is vannak a világon. Térjünk át a nagyobb ipari és kereskedelmi érdekképviseletekre, amelyeknek a kötelékében a közép- és nagyipar tömörül. A könyv 21 ilyen érdekképviseletről számol be. Azoknak összesen 18.775 tagjuk van, de ebből a nagy számból 11.264 jut az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülésre. Ezután következik az Országos Iparegyesület 2643 taggal (646 kis- és műiparos, 521 gyáros, 294 vállalat, 284 testület, szövetkezés és betegsegélyzőpénztár, 70 megye és város, 216 kereskedő, 232 »lnteiner«), a Magyar Kereskedelmi Csarnok 1715 taggal, a Gyáriparosok Szövetsége 542 taggal (most már 700 van), a szállodások és korcsmárosok társulata 443 taggal, a fővárosi kereskedők egyesülete 376 taggal és a budapesti kereskedelmi testület 352 taggal. Szóval az »ipari és kereskedelmi érdekképviseletek tagjainak óriási többsége a kereskedőkből kerül ki.