Honi Ipar, 1912 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-01 / 1. szám
14 Nap-nap után olvassuk a hírlapokban, hogy az állami, törvényhatósági és magántisztviselők majd itt, majd ott gyűléseznek s határozatokat hoznak a drágaság okozta elviselhetetlen helyzet orvoslása érdekében. E gyűlések rendszerint végeredményben oda lyukadnak ki, hogy a tisztviselők fizetését rendezni kell, drágasági vagy családi pótlékot, sőt mindkettőt kell nekik juttatni, hogy a mindinkább fokozódó bajjal megküzdhessenek. Kétségtelen, hogy ez a kívánság teljes jogosultsággal bír, mert a drágaságot a fix fizetéssel bíró osztályok más módon nem ellensúlyozhatják. Csak az a csodálatos, hogy e gyűléseken nem esett szó a baj forrásáról, a drágaság okairól s azokról az eszközökről és módokról, melyekkel azt enyhíteni, csökkenteni s a megélhetési viszonyokat országszerte az összlakosságra nézve javítani lehetne. Pedig elsősorban erre kellene minden figyelmünket irányítani, mert úgy a szellemi, mint a fizikai munka magasabb díjazása okszerűen maga után vonja a termelés költségeinek emelkedését, ami viszont a drágaságot csak fokozza. így kerülünk bele egy circulus vitiosusba, amelyből a kibontakozás igen nehéz. Rámutatott erre a Wekerle-kormány idejében a kereskedelmi miniszter már 1907-ben, amikor a drágaság kérdésével foglalkozva ezeket mondta : »Azon a határon kívül, melyet az európaszerte tapasztalható áremelkedés mi reánk is gyakorol, a drágulás okai kétségkívül oly termelési, belforgalmi, helyi, piaci és egyéb viszonyokban gyökereznek, amelyeknek megszüntetése vagy legalább enyhítése módunkban áll. Az ezekben rejlő bajok orvoslására annyival nagyobb súlyt kell fektetnünk, mert a kereseti források feltárásában, a munka díjazásában alig leszünk képesek más, gazdasági viszonyaik fejlettségében előhaladottabb államokkal lépést tartani s igy a megélhetési viszonyok lehető olcsóbbá tételében kell gazdasági fejlődésünk feltételeit keresnünk.« Gazdag, áldott ország a mi szeretett hazánk ! Megterem abban minden bőven, ami az élet fenntartásához szükséges s különösen -z az élelmiszerek terén oly bőségben leledzünk, hogy saját zsírunkban újulhatnánk meg. És mégis nálunk a legdrágább minden ! Kutassuk tehát a helyzet okait s ha ezeket megállapítottuk, keressük az orvoslás módjait. A drágaságról. Irta : Szendrői Mór. Dr. Hegedűs Lóránt a drágaságot, melynek hatása az egész világon észlelhető, az arany vásárlóképességének csökkenésén kívül vámpolitikai okokra s részben a munkabérek emelkedésére vezeti vissza s hozzáteszi, hogy az utóbbi tünet elfojtása szerencsétlen gazdasági politika volna. Teljes egészében honorálom ezt az álláspontot, de rá kell mutatnom arra is, hogy nálunk a drágaságot a fenti okokon kívül az a helytelen, de annál tudatosabban kifejtett gazdasági politika is okozta, mely a mezőgazdasági fő- és mellékterményeknek lehetőleg a külföldön való értékesítését a legmesszebbmenő kedvezményekkel forszírozza s ezáltal a belföldi szükséglet ellátását megnehezíti s megdrágítja. Még tovább megyek s ha akár vámügyi, akár adóügyi, avagy tarifapolitikánkat vizsgálom, mindenütt azt látom, hogy elsősorban az agrárérdekek azok, melyek dominálnak s melyeknek minden egyéb érdek alá van rendelve. Nem lehet kifogásom az ellen, hogy gazdasági termelvényeink értékét emeljük, de az erre irányuló politikának meg kell állania annál a pontnál, midőn a belfogyasztás érdekei lépnek előtérbe s a forszírozott kivitel kedvezményezésének abbahagyását parancsolólag követelik. Az agrárvámok felemelése s ezzel kapcsolatban az őrlési forgalom beszüntetése egyrészt, a magas pénzügyi vámok életbeléptetése s a szerb és román határnak az élő állatok behozatala elől való elzárása másrészt, megtermették immár gyümölcseiket s az elsőrendű szükségletet képező élelmi cikkek okszerű megdrágulása maga után vonta az ipari munka értékének s ezzel kapcsolatban a nyersanyag s az ipari cikkek árának emelkedését. Sajnos, hogy vámtarifánk tételein 1917-ig nem áll módunkban változtatásokat eszközölni s igy azok a magas agrár- és pénzügyi vámok, melyek a legfontosabb fogyasztási cikkeket terhelik s melyeken kívül némelyiket még a közvetett adók is sújtják, a jövőben is hozzá fognak járulni az élelmezés megdrágulásához s az ipari termelés költségeinek emeléséhez. Hasonló sajnos helyzet előtt állunk az őrlési forgalom engedélyezésének kérdésével is, holott ennek visszaállítása malomiparunk érdekein kívül a barna liszt belföldi árának csökkenését idézné fel , s a szegényebb néposztály kenyérszükségletének beszerzését olcsóbbá tenné. A közszükségleti s különösen az élelmezési cikkek olcsóbbá tétele tehát oly vámpolitika inaugurálását követeli, mely szakít az eddigi tisztán agrárérdeket szem előtt tartó rendszerrel s számol az ipari érdekek követelményeivel is, melyek a gabonavámok leszállítását s a pénzügyi vámok tetemes csökkenését,, esetleg teljes eltörlését igénylik. Ha az állam komolyan óhajtja az abnormis, drágaság megszüntetését s ezt a szándékát komolyan meg is akarja valósítani,, akkor azokat a pénzügyi vámokat,, melyek ma a tengeren túlról behozott fűszerek, bea, kávé stb. értékének 44—65%-át teszik ki s melyek sehol sem szedetnek ily exorbitáns magasságban, egyszerűen be kell szüntetnie vagy legalább is tetemesen leszállítania. Hogy csak egyetlen példára hivatkozzunk - mily könnyebbséget okozna a szegényebb néposztály élelmezése körül a banána (pizáng) vámmentes behozatala,, mely kellemes ízes tápereje mellett alig kerülne többe a burgonyánál. Angliában ez közélvezeti cikket képez, de nálunk a 36 K vám mellett nagyon drága tápszert nyújtana. És foglalkoznia, kell a kormánynak az őrlési forgalom engedélyezésének kérdésével is, mert immár az agrárkörök is belátták, hogy annak eltörlése nem járt azzal a haszonnal,amelyet tőle vártak, ellenben a bamaliszt belföldi fogyasztásának megdrágításához lényegesen hozzájárult. Az agrár érdekek dédelgetésére vezethető vissza az a gazdasági politika is,a mely a szerb és román határnak az élőállatok behozatala elől való elzárásában nyilvánul s mely a húsdrágaságnak legfőbb oka. Marhaállományunk annyira fogyatékos, hogy a szükségletek kielégítése végett a növendék és hizlalatlan állatokat kell levágni s igy feltétlenül a behozatalra van szükségünk mindaddig,a mig állattenyésztésünk uj alapokra való fektetése, — ami azonban hosszú évek munkája — meg nem valósul. A húsdrágaság a szerb vámháború keletkezése óta állandó. Az a 75.452 drb szarvasmarha -s az a 130.000 drb sertés, mely Szerbiából az 1901—1905. években átlag évenként hozzánk bejött, nagyon hiányzik a húsellátás terén s nem csoda, ha e hiány a mi marhaállományunkat szolgáltatási képességénél nagyobb mértékben vette igénybe s az árakat felcsigázta. HONI IPAR ETITI H RJETIS ST — MŰSZAKI Saját gyártmányú FÉNYMÁSOLÓPAPÍR ÉS VÁSZON, MÁSOLÓPAPÍR, VIA82-rgLu-HilKLPi L.IU,*J papírgyára ÉS CEREAT-Papir, teljes fénymásolati berendezések, fény- BUDAPEST, V., VÁCI ÚT 4. SZÁM. másolatok, sertografia, autografiák, fénymásolatok sürgős telefon : »—«a. sÜRGÖNYCIH: positiv, Budapest. telefon : 28-48. esetekben, esetleg az esti órákban is villanyfény mellett készülnek. KERESKEDELMI FORDÍTÓ MM ISIKI! BUDAPEST IVTE VI., Hajós utca 7. szám. Számos hazai kiviteli cég idegennyelvű levelezője, ill. fordítója. Hivatalnokok, ill. levelezők megtakarítása. ♦ ❖❖♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ <0 ❖♦ ■ an°o1’ Lancia, német, olasz, spanyol, szerb, horvát, ro■mán, bolgár, orosz, rutén, cseh, lengyel, görög és török kereskedelmi, jogi és műszaki fordításokat Idegennyelvű másolásokat és sokszorosításokat. Kereskedelmi leveleket legkésőbb 24 órán belül fordít (vidékről érkező ügydarabok tartalmát kívánatra kivonatosan táviratilag vagy telefonon közli) mérsékelt díjazás mellett, vagy igen csekély havi, ill. évi átalányért-