Honi Ipar, 1913 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1913-01-01 / 1. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL HELYI ÉS INTERURBÁN TELEFON­SZÁM 61—55. FELELŐS SZERKESZTŐ: BELSŐ Egész évre Fél évre Megjelenik ELŐFIZETÉSI ÁR: / 2"­KÜLFÖLDÖN: Drj /Egész évre — 24 kor. 8 kor. Főnévre — — 12 kor. A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS KÖZLÖNYE. IPARI, KERESKEDELMI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT. A MUNKAADÓK SZOCIÁLIS ÉRDEKEIT, A VÁLLALKOZÓK ÉS NAGYIPAROSOK KÖZSZÁLLÍTÁSI ÜGYEIT FELÖLELŐ ÉS = |¦----A'ρ |ipAR MINDEN ÁGÁBAN MŰSZAKI ISMERETEKET TERJESZTŐ SZAKLAP. === MAGYAR GYÁRIPAR FÜGGETLEN ORGÁNUMA. BUDAPEST VI. KER., KIRÁLY­ UTCA 34. SZÁM. SUGÁR OTTÓ: G­YÁ­R­FÁ­S OSZKÁR. TÁRSSZERKESZTŐ: Paris, 1912 december végén. »Deuxième Edition! La Presse! La Presse­­« •— ezt kiáltva rohan végig a rikkancs a Boulevard des Italiens-en és én a Rue Laffitte-ből jövet belébotlom. A rikkancs felhasználja a jó alkalmat és mintha csak tudná, hogy gondolatai­mat az imént mi foglalkoztatta, halkabb hangon tudatja velem a szenzációt : »L’Autriche cédera« ■— Ausztria engedni fog — és nyújtja, felém a nyomda­­festéktől még nedves lapot. Idegesen futom át az utcán az utolsó sürgönyöket, amelyek tényleg a prizrendi konzulunk ügyének elsimulását jelzik és a függő balkáni kérdések békés kibontakozását helyezik kilátásba. Fellélegzek. Hisz alig egynéhány perce egy párisi nagy bank igazgatójával ültem szemben és teszelődő komolysággal vitattuk meg a küszöbön álló háború esélyeit, amely lángba borít­hatja egész Európát és a nagy emberi nyomorúságon kívül beláthatalan káro­kat és el nem képzelhető változásokat idézhet elő a világgazdaságban. A háború veszedelme tehát múlófélben van — vígan lépkedek tovább, világosabbnak látom az utcát, jobbkedvűeknek az embereket.* Nincsen háború ! Hazagondolok, átér­­zem a hírnek jelentőségét, látom a hatá­sát. A bizalom visszaszáll az ijedtségük­ből felocsúdó emberekbe, emelt fővel dolgoznak tovább és biztonsággal szá­­mítanak a gazdasági viszonyok gyors javulására. Néhány hónap és feledésbe megy a háború réme, az utóhatás azon­ban még jó ideig megmarad, mert ámbár csak a háborús szellő gyenge fuvallatát éreztük, már ez is elegendő volt arra, hogy gazdasági, de főként hitelüzletünk­ben nagy pusztításokat végezzen. Sohasem mutatkozott meztelenebbül tőkeszegénységünk,a külföldi pénzpiacok­tól való függésünk és gyenge alapokon nyugvó hitelszervezetünk, mint ebben a krízisben. Ha el is tart még ez az állapot egy ideig, mélységes aggodalomra Elmélkedések* Írta: Ország Róbert: még sincsen okunk, mert az ország gazda­sági szervezete elég erős ahhoz, hogy ezt a megrázkódtatást könnyen kibírja. Egy kissé megtépázva kerülünk ugyan ki ebből a rövid ideig tartó lázas álla­potból, de friss erővel, fokozott önbizalom­mal fogjuk munkánkat folytatni és meg is lesznek a sikereink ■ • . * Ha közgazdasági viszonyainkat bírál­juk, nem szabad elfelednünk azt, hogy gazdasági történelmünk alig negyven éves. Milyen volt Magyarország köz­gazdasága az őstermelést beleértve, a hatvanas években és mennyire haladt azóta ! A primitív gazdasági viszonyok­ról áttértünk a kapitalisztikus gazda­ságra, mezőgazdaságunk az intenzív mű­velés ösvényére lépett, az ország bel­­fogyasztásával kereskedelmünk emelke­dett, az indusztrializálódás folyamatának körvonalai kibontakoztak, exportunk ter­ményekben és iparcikkekben úgy a nyugat, mint a kelet felé keresztül gázolt a kezdet nehézségein, szóval nagyot és gyorsan haladtunk. Ha a jelenlegi krízis okait kutatjuk, úgy feltétlenül rá kell akadnunk a túl gyors evolúció káros kö­vetkezményeire, amelyek normális idők­ben, különösen pedig hausse konjunktúrá­ban (hiszen néhány hónappal ezelőtt még annak hatása alatt állottunk) nem mutatkoznak, jelentkeznek azonban ak­kor, mihelyt a gazdasági vérkeringésben a legkisebb zavar áll be. Gazdasági fejlő­désünk gyorsasága megakadályozott bennünket abban, hogy szükségleteink fedezésére csak megközelítően is ele­gendő tőkét gyűjtsünk. A mezőgazda­ság mobillá tétele, a kereskedelem, az ipar szervezése nagy tőkéket igényeltek, amelyeket idegenből, elsősorban Ausz­triából kellett beszereznünk. Az idegen tőke, a kölcsönpénznek ez a fajtája nem konzervatív­ Ha a legkisebb baj­nak halvány neszét veszi, visszavonul, eltűnik és eltűnése bár ha csak időleges is, a zavaroknak egész sorozatát vonja maga után. Utalok a záloglevelek vissza-, L . özönléséreTterrana a kölcsönpénzek visz­­szavonására és a bécsi nagybankok leszámítolásainak beszüntetésére. Konszolidált gazdasági viszonyok meg­­teremtése a cél, amely felé törekednünk kell. El is fogjuk érni biztosan, hiszen a legszigorúbb önkritika gyakorlása da­­cára is meg kell állapítanunk, hogy eddigi haladásunk példáját ritkító volt. A reális emelkedéshez azonban idő kell, várjuk be hát türelemmel a természetes fej­lődést. * Itt Párisban, a világ legkozmopolitább nagyvárosában, ahol a jólét és a nyomorúság közötti távolságok olyan nagyok, többnyire jókedvű, megelége­dett arcokat látok. Nem a Rue de la Paixban, az idegenek káprázatos utcájá­ban, hanem a hétköznapi munkájukat végző emberek között, a bankok irodái­ban, a kis boltok pultjai mögött, a mű­helyekben, a borbélynál, egyszóval min­denütt, ahol dolgoznak. Hazagondolok, ahol olyan sok a szomorú, meg nem elégedett ember, ahol csaknem mindenki szájából jó és rossz időben egyaránt csak panaszos szó hallatszik és derűnek úgyszólván nyoma sincsen. Mi okozza e különbséget? Hisz a párisi kishivatal­­nok sem keres többet, mint a mienk és a kiskereskedőnek sem megy sokkal fénye­sebben a sora mint a mi boltosunknak. . . A mi panaszos levertségünk okai számo­sak : szűken meghatárolt működési tér, esztelen versengés, önfegyelem hiánya, sokszor helyén nem való, túlzásba menő és így ki nem elégíthető ambíciók és sok más. Nálunk gyorsan akarnak az emberek meggazdagodni és ami itt Franciaországban egy emberöltő munká­jának eredménye, azt odahaza tized­­résznyi idő alatt óhajtjuk elérni. Átlagban a francia konzervatív munkacélhoz vezet, nálunk pedig gyakoribb a tényleges és képzelt balsiker és kevés a megelégedett ember. Franciaországban tízezer frank­vente szerény megélhetést biztosít. Ennek élvezője korántsem tartja HAIDEKKER SÁNDOR sodronyszövet-, fonat- és kerítés­gyára B­UDAPEST, VIII. kerület, Üllői­ út 48/23. szám. Készít mindenmimű sodronyszöveteket és fonatokat Minták és árajánlatok kívánatra gazdasági és gyári célokra. Sodronykerítéseket kővé- „ „ csőrt vaskerettel és anélkül, mindenfelé kivitelben, díjmentesen küldetnek. ■ ■ ■ ■

Next