Honi Ipar, 1914 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1914-01-01 / 1. szám
21 A háziipar és annak helyzete hazánkban. Irta: ifj. Pám József kir. főmérnök. IV. Az ősi háziipar felvirágoztatásáról a mai időkben már szó alig lehet, hiába akarják egyesek azt erőltetni. Pedig vannak sokan, kik éppen ebben látják a háziipar fejlesztésének fontosságát. Ha egy iparcikken liliom, tulipán ékeskedik vagy speciális hímzés, varrás van, a karaktere magyaros, a legtöbb laikus azt hiszi, hogy ennek a cikknek fejlesztése helyénvaló és hogy csak ennek a kultiválása vezet eredményre. Ez a felfogás céltévesztett, mert, mint említettem, ezek a cikkek igen szépek, igen jók s minden tekintetben speciálisak, mindamellett gyakorlati értékesítés szempontjából hiábavalók, mert csak muzeális szempontból bárnak értékkel. Ezeknek felkarolása csak pénzáldozatokat igényel, azok tömegtermelésre nem alkalmasak, mert nem tömegcikkek és a speciális gyűjtők száma felette csekély. Annak, aki az ősi háziipar felkarolását szívén viseli és azt forszírozza, a kudarca előre megjósolható. Ugyanebből a szempontból bírálható el az olyan egyesületek felbuzdulása is, kik az ilyen háziiparok fejlesztésének előmozdítására az államtól tanfolyamok tartására államsegély engedélyezését kérik, holott jól tudják, hogy ezektől eredmények aligha várhatók. Kétségtelen és elvitathatatlan az a tény, hogy a népnek kifejlett művészete kiváló nagy értéket képvisel, de csak akkor, ha az gyakorlati és használati cikkek díszítéséül tényleg felhasználható. A meglevő háziipari termékek és a népművészet a legalaposabb tanulmányokat igénylik és érdemlik meg. Ősfonásul szolgálnak gyakran ma is a változatos, új, karakterisztikus és mégis használati cikkek tervezőinek. Bárhogy is álljon a helyzet, bármilyen is legyen a mai felfogás : az ősi háziipar csak az iniciatívát szolgáltatja megkapó és új cikkek készítésére és értéke főleg ebből a szempontból bírálható el. Ellenben alig fér kétség az u. n. kapitalisztikus háziipar életképességéhez, mely nélkülözhetetlen tényezője a nagykereskedelemnek és az iparnak. A háziiparnak ez a neme bír ma egyedül értékkel, mertoly cikkek előállítását vezeti be, melyek tényleg felhasználhatók, mert modern iparcikkek előállítására szorítkozik, felhasználván sokszor az ősi háziipar kiváló és megvalósításra alkalmas motívumait. A kapitalisztikus háziipar meglehetősen el van terjedve és sok országnak éppen ez adja meg gazdasági erőforrását. Éppen ezért a háziipar fejlesztését csak ily alapon hisszük mi is célszerűen keresztülvihetőnek. A háziipar fejlesztéséhez, vezetéséhez nemcsak szakismeret, hanem megfelelő tőkebefektetés, ízlés, kereskedelmi szervezet, gyors felvevő-, átadó-, termelő- és értékesítési képesség szükséges. Mindenütt azt látjuk, hogy a háziipar meghonosítása csak kapitalisztikus úton érhető el. A termelésben részt vesz a nagykereskedő s a nagyiparos és a nagy városokban különösen ezekkel a gazdasági tényezőkkel találkozunk. Bécs, Páris, Berlin, London és más nagy városok háziiparosait, úgynevezett »otthon dolgozó« munkásait leginkább a nagykereskedők és iparosok használják fel és foglalkoztatják. Igen tetemes számú munkást foglalkoztatnak a fent említett városok nagykerereskedői a konfekció-, a női divat-, fehérnemű-, nyakkendő- stb. iparokban, miként ez a mi fővárosunkban is tapasztalható. A háziiparok alapos vizsgálata azt a tanulságot szolgáltatja, hogy valamely háziipar meghonosítása a tőkeerős nagykereskedő bevonása mellett sikerülhet a legjobban. Ez kiadja a munkát, átveszi a készített árut s a háziiparosnak csak a speciális technikai munkát kell elvégeznie. A háziiparok fellendítéséhez sokszor modern gépek beszerzése is szükségessé válik. Ezeknek a bevásárlása a munkásokhoz való kiadása, azok ellenőrzése, a nyersanyag beszerzése, a termelés észszerű beosztása, a fogyasztási piac felkeresése nemcsak tőkét, hanem kereskedelmi rátermettséget követel meg, ami pedig másnál, mint a nagykereskedőnél vagy nagyiparosnál nem található fel , azokkal csak kapitalisták rendelkezhetnek. A kapitalisztikus háziipar szervezését látjuk ma az iparfejlesztés terén legszívesebben és ennek a létesítését tartjuk a legfontosabbnak. Mezőgazdasági állam lévén, a háziiparosok az őszi, téli és koratavaszi időszakban fejthetnek ki tevékenységet és így azok olcsó kihasználása csak ezekre az évszakokra szorítkozhatik. Nyáron a mezőgazdasági munkálatok jobb keresetet nyújtanak, ami a háziipari munka teljes szünetelését eredményezi. A népet a nagykereskedőnek úgy kell kihasználnia, neki úgy kell berendezkednie, hogy a pótmegrendelések nyáron is foganatosíthatók legyenek ; az ellenkező megoldás a vállalat hírnevét és megbízhatóságát veszélyezteti és az elért sikert kockáztatja. Evégből minden esetben gondoskodnia kell a vállalkozónak állandó, — nyáron sem hiányzó — munkástörzs neveléséről és kiegészítéséről. Az állandó munkásság azonban már nem számítható a valódi háziiparosok közé, mert már hiányzik a mellékfoglalkozás kritériuma. Vállalkozóink a kérdést rendesen úgy oldják meg, hogy központi műhelyt tartanak fenn, mely egyrészt a nyári pótmegrendeléseket bonyolítja le, másrészt pedig, különösen télen, újabb mintadarabok készítésével foglalkozik. A hazai viszonyokból azt a következtetést vonhatjuk le — amit különben a gyakorlat is teljes mértékben igazolt — hogy csupán szaktanfolyamok, szakiskolák, iparfejlesztési szempontból kiküldött vándortanítók működésével jól szervezett és maradandó háziipart megteremteni alig lehet. Hasonlóképp azt mondhatjuk, hogy a háziipari bizottságok vagy egyletek a hazafias hangulatkeltésen kívül — dacára az állam nagy áldozatkészségének — kézzelfogható eredményeket nem voltak képesek felmutatni. A szerzett tapasztalatok az illetékes tényezőket arról győzték meg, hogy a közeljövőben ilyen irányú tevékenységet nem kell támogatni s mindenkor csak a reális és gyakorlati élet által igazolt kapitalisztikus vállalati rendszer támogatására kell fordítani a törvényhozástól kapott segélyezési összegeket. Az értékesítés és piacszerzés lévén a legfontosabb feladat, az intenzív és extenzív háziiparfejlesztés gyakorlatilag csak ennek a megoldásával vihető keresztül. Csakis oly cikkeket vonhatunk be a háziipar racionális fejlesztésének keretébe, melyek rendes kereseti forrást nyújtanak és állandóan értékesíthetők. A meglevő ősi anyagot úgy kell átalakítani és alkalmazni, hogy nagyobb produkció, jobb kereskedelmi értékesítés legyen elérhető, ami rendesen sikerrel vihető keresztül, ha a munkát ügyes és szakavatott vállalkozó végezi. Az ősi háziipar nehézkessége folytán fel kell használni a technika fejlődésének megfelelő újabb munkaeszközöket is, pl. a varró-, kötőgépet, mely az ősi ipart versenyképessé teheti. Nemcsak a gépeket, hanem az újabb és jobb eljárásokat is be kell vezetni, úgy azonban, hogy azáltal a régi jelleg nagyobb változásokat ne szenvedjen. A fejlett gyáripar, melynek gépei HONI IPAR