Honi Ipar, 1916 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1916-01-01 / 1. szám

1916. JANUÁR 1 A szerszámgépgyártás. írta Gerliczy Béla, a Vulkán gépgyár r.-t. igazgatója. A nagy háború bőséges munkaalkal­mat biztosított a hazai szerszámgép­­gyártásnak, egyrészt mert óriási ará­nyokban fokozta a szerszámgépekben való szükségletet, másrészt pedig mivel a különféle államokban kibocsátott kiviteli tilalmak és a tengerentúli be­hozatal elmaradása következtében a külföldi gyárak csak kis mértékben támasztottak versenyt a hazai iparnak, így aztán gyáraink alig voltak képesek megfelelni a nagy keresletnek, mely főleg a lövedékek előállításához szük­séges esztergapadok, fúrógépek excenter- és funkciós prések, marógépek és gyalu­­padok iránt mutatkozott. A magyar gépgyárak kitűnő berende­zésüknek köszönhették, hogy az erősen felfokozott igényeknek meg tudtak felelni. Meg kell jegyezni, hogy a lőszerek előállításához használt gépek a forszíro­zott üzem folytán a háború után több­nyire hasznavehetetlenek lesznek, bár a hazai ipar bátran hivatkozhatik arra, hogy az általa előállított gépek, masszí­vabb szerkezetük folytán, tartósabbak, a külföldről behozottaknál. Bizalommal is nézhetnénk a jövő elé, ha a Német­országgal kötendő új kereskedelmi szer­ződés az általunk mivelt iparágat nem állítaná súlyos probléma elé. Németország, mely a háború után esetleg több évre el lesz zárva a régi piactól, ezért nálunk fog kárpótlást keresni és bizonyára arra fog törekedni, hogy az iparcikkeire érvényben levő vámtételeink redukáltassanak. Pedig már az is súlyosbítaná a mi szakmánk helyzetét, ha a most fennálló vámtéte­lek változatlanul maradnának meg. Fon­tos közgazdasági érdekek fűződnek ahhoz úgy Ausztriára, mint Magyarországra nézve, hogy szerszámgépgyártásunk a fennálló vámtételek tetemes emelése ré­vén hathatós védelemben részesíttessék. A statisztikai adatok tanúsága sze­rint évenként 15—20 millió­s ér­tékű szerszámgépet helyeznek üzembe Magyarországon. Jelenleg ennek alig egy­ötöde készül hazánkban, holott meg­felelő vámvédelem mellett a hazai gép­gyárak képesek volnának ennek a szük­ségletnek a felét is fedezni, sőt új gyá­rak is alakulhatnának és így a szükség­letnek még nagyobb hányada nyerhetne fedezést a hazai ipari termelés révén. A mai helyzetet az jellemzi, hogy szá­mottevő szerszámgépgyáraink más üzemágakat is kénytelenek felkarolni, ahelyett, hogy specializálnák a gyártást. Németország ipara ebben a tekintetben nagy előnyben van. Ott vannak szerszám­­gépgyárak, melyek csak esztergapadokat készítenek, mások kizárólag fúrógépe­ket, ismét mások csak marógépeket vagy csak csiszológépeket állítanak elő. Ezt a specializálást lehetővé teszi a ha­talmas német ipar nagy fogyasztása és a tengerentúli államokba való nagy kivi­tel, holott a magyar szerszámgépgyártás jóformán csakis a magyar fogyasztásra van utalva, mert már az is ritka eset, hogy osztrák gyár Magyarországon rendel­jen szerszámgépet. A külföldi piacokon a specializált német gyártással szemben egyébiránt azért is hátrányban vagyunk, mert a régóta fennálló és specializált német gyárak munkásai, akik hosszú évek óta foglalkoznak egy-egy specialitással, na­gyobb teljesítőképességet fejthetnek ki, mint a magyar munkások, akik több­féle munkát végezve, csak rövid idő óta működnek a szakmában és így még nem bírhatnak oly nagy rutinnal, mint német társaik-A német szerszámgépgyárak abban a tekintetben is nagy előnyben vannak, hogy olcsóbban kapják a nyers vasat, az acélöntvényt, a rudvasat, a lemeze­ket, a csöveket stb. De nem zárkózunk el annak a beismerése elől, hogy a ha­zai vasműveknek szükségük van a vám­védelemre, amely nélkül a magyar vas­ipar alapjában gyengülne meg. Nem is annyira itt rejlik a német gépipar nagyobb versenyképessége, mint inkább abban, hogy a német gépipar egyéb vonatkozásokban is kedvezőbb fel­tételek közt dolgozik, mint a mienk. Németországban nagyobbak a szo­ciális terhek, de viszont jóval alacso­nyabban az­ adók, mérsékeltebbek a vasúti tarifák és a kivitelt lényegesen megkönnyítik az olcsó tengerhajó­zási díjtételek, a kombinált levantei tarifák és minden néven nevezendő egyéb kedvezmények. Mindezeknél fogva valósággal ka­tasztrofális hatása volna szakmánkra, a­mennyiben a mostani Vámvédelem Né­metországgal szemben — amely ná­lunk jóformán egyedül jön számba, — változatlan maradna, vagy éppenséggel még csökkentetnék is. A gyártási költségek a háború alatt annyira megdrágultak, hogy a szerszám­gépekre most fennálló vámoknak valóságos leszállítását jelentené már az is, ha a mos­tani vámokat változatlanul hagynák meg. A mostani vámtételek a 100 kgram­­mos súlyegység szerint vannak megálla­pítva, pedig a kisebb súlyú gépek elő­állítási költségét ma horribilis munka­bérek terhelik. Ha 120 K-ás vámtétel vétetnék alapul, akkor a 10-20 kgr. súlyú gépeknél a vám csak lényegtelenül drá­gítaná meg az importált gépek költsé­gét ! A súlyegység nem képezheti tehát a vámvédelem helyes alapját, mert ilyen rendszer mellett a kisebb súlyú német gépek valósággal elözönlenék a magyar és az osztrák piacot és a magyar és az osztrák gyáraknak szinte lehetetlenné tennék a versenyt. A modern esztergapadok legalább két­szer annyiba kerülnek, mint az elavult szerkezetűek. A most érvényben levő vámtételek tehát, a modern szerszámgé­pek mai magasabb értékéhez; viszonyai­vá, abnormis alacsony­’ értékvámot kép­viselnek és így belföldi gépiparunknak nem nyújtanak megfelelő vámvédelmet. Ha a mai vámtételek emelését kíván­juk, ezzel csak azt fejezzük ki, hogy az eddigi vámvédelmet, mely a régebbi előállítási költségekhez volt mérve, összhangba kell hozni a mai elő­állítási költségekkel. Sokszor halljuk, hogy a munkabérnél nem annyira annak abszolút összege, mint inkább annak vásárló­képessége mérvadó. A vámvéde­lemmel is így vagyunk : nem a vámtétel összege a lényeges, hanem az, hogy az új vámtétel összhangban legyen a mai termelési költségekkel. A mai termelési viszonyok mellett az eddigi vámtétel gyengébb védelmet nyújt, mint amit eddig élveztünk, tehát valóságos vám­mérséklést jelentene. Ezeket kellene szem előtt tartani, a­mikor az új vámtarifa megalkotása alkalmából a magyar szer­számgyártás existenciális érdekei felett határoznak!­ 7 Községi és városi vízművek létesítése a háború alatt. Irta Molnár Lajos a Világítási és Vízmű r R­t. igazgatója. Ugyancsak fenti cím alatt körülbelül egy év előtt is irtam­ a »Honi Ipar« hasáb­jain pár sort, de sajnálattal kell megállapí­tanom, hogy ezen idő óta a városi vizmű építkezés terén, az egy Komárom városnak vizmű bővítésén kívül, melyet a katonai hatóság erős keze eszközöl, városainkban és községeinkben semmi sem történt. Csak Miskolc város érdemes polgármestere, dr. Nagy Ferenc vas­energiájának köszönhetjük, hogy a ta­valy télen Galíciából lehúzódó külön­­böző járványok tovaterjedése akadá­lyokba ütközött. Enyhén szólva, a Gond­viselés mentette meg hazánk közepén és délen fekvő városaink és községeink közönségét a fertőzéstől. Ebből a sze­rencséből azonban nem az következik, hogy továbbra is összetett kezekkel várjuk a fejleményeket! Ellenkezőleg, a háború előtt is égetően szükséges egészségügyi berendezések létesítése elől a háború befejezte után tovább egy pillanatig sem lehet elzárkózni és azo­kat mint elodázhatatlan községi építke­zéseket nyomban a békekötés után napi­rendre kell tűzni. Összehasonlítva más országok ily egész­ségügyi berendezéseivel a hazánkban meglevőket, el kell ismernünk, hogy városaink és községeink vízvezetéki és csatornázási berendezései tekintetében csak a balkáni államok rangsorában foglalhatunk helyet. Hogy nagyobb váro­saink közül —­ és különösen a megyeszék­helyek közül, hol szerintünk a kultúra otthonosabb, mint a kisebb községek­ben és falukban, — még hánynak nincs vízvezetéki és csatornázási berendezése, ezt számszerűleg még az ezen ügyek­kel foglalkozó szakkörök is bizony­nyal optimisztikusabban ítélik meg a valóságnál. Ideiktatom tehát azon me­gyei székhelyet képező magyar váro- Finomított benzin és BENZOL gyógyszerészeti, folttisztítási, motorüzemi célokra Raffinált világos kenő­olajak, nyersolaj, kenőzsir. Műszaki cikkek SirrS1 Külön kannaosztály: drogua, folttiszító és technikai benzin részére. Szállítás 10, 15, 20, 26 kilogrammos kannákban. Waldmann István és Társa Budapest, VI. ker., Lázár­ utca 16. szám 1/2. Telefon 102—47

Next