Honi Ipar, 1935 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-01 / 1. szám
HONI XXVIII. évf. 1. sz. A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS LAPJA KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT 1935 január 1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: /'IS'/ BUDAPEST, V., SAS-UTCA 29 TELEFON: AUT. 261-55 Postatakarékpénztár csekkszámla: 36.266 SZERKESZTI: SUGÁR OTTÓ TARTALOM Cikkek Fenyő Miksa, 1935 (3. oldal) »A tervgazdaság szükséges rossz« ("Reflexiók Fellner Pál előadásához) (5) A főváros akciója a kartelek ellen (6) Az árdrágítás minisztere (6) Halmy Gyula: A kereskedelem szorította rá a gyáripart a detailban való árusításra (7) Méregkeverés a gyárak detaileladása kérdésében (8) Kraszner Lajos: A megengedhető és a megengedhetetlen gyári árusítás (8) A Nemzetközi Vásár nem lehet a kamarai választások korteseszköze! (12) Hogyan lehetne évekre munkát biztosítani gépiparunknak? (13) Írásbeli dolgozat a 40 órás munkahétről (14) Ferencz Pál dr.: Vegyészeti iparunk lehetőségei (251) Schober József: Szükség van-e a műselyemfonóiparra? (26) A Honi Ipar fekete táblája (10-11) Nagy kontingenstúllépés a német behozatalban — A Fiedeler-gyár külföldi papíron levelez — Az alma — Olasz zsákban megy a magyar cukor Indiába — Prágai csoroszlyák Magyarországon Külkereskedelem (15—16) Fokozott nyersanyagbeszerzés hitelbe — Az új magyar-cseh kompenzációs egyezmény — Kivitelünk Jugoszláviába — Az új román devizarendszer következményei Iparfejlesztés (17—22) Az állami kedvezményben részesülő iparvállalatok új teljes jegyzéke A Ganz-gyár kísérletei a romló áruk exportjának megkönynyítésére — A Convex-gyár új üzeme — Szennyvízből gáz — Új magyar iparcikkek Az egyes iparágak köréből (22—30) A magyar ipar helyzete az elmúlt hónapokban — Utópiakergetés a gyapjúkérdésben — Szeminárium a műselyemfonal városi vámjáról — Iparvállalataink exportja — Megszűnik a téglakartel — A magyaróvári műtrágyagyár sorsa — Elmarad a zsiradékvámemelés — Jelentések a vas- és gép-, textil-, vegyészeti-, szalámi- és csokoládéipar köréből Közszállítás (31—34) Még mindig nagy a zavar az új Szabályzat körül — »Házi« útépítés a Dunántúlon — A műszeripar közszállításai — Versenytárgyalási hírek — Esedékes versenytárgyalások Szemle (35—36) ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ... 30.— P Külföldre........ 40.— P Egyes szám ... 2.— P MEGJELENIK: HAVONTA KÉTSZER 1935 Írta: FENYŐ MIKSA Ha most, az esztendő végén az elmúlt esztendő lényegét akarnék valami rövid jellemzésben egybefogni, akkor azt kellene mondanunk, hogy az 1934-es év a problémanélküliség esztendeje volt. Nem úgy, nem abban az értelemben, mintha már minden problémánkat megoldottuk, minden lelkünkbe akaszkodó kérdésre megfeleltünk volna, hanem abban az elbúsító, minden bizakodást elcsüggesztő értelemben, hogy már kérdéseket sem adunk fel magunknak, feladatokat sem tűzünk magunk elé, hanem tűrjük némán, hogy a dolgok alakuljanak a mi hozzászólásunk, beleavatkozásunk nélkül. Qui toto die currens pervenit ad vesperam, satis est, — aki egész nap loholva elér az estalkonyhoz, megtette kötelességét. Ezt a lemondás igénytelenségével ékes munkát végezzük: a horizontok megszűkültek, a kedvek elkedvetlenedtek, gondolatok, tervek, koncepciók a mának arasznyi mértékére zsugorodtak és ha végignézünk az 1931 nyara óta elmúlt időszakon, amikor is a bankzárlattal a kötött gazdálkodás korszaka következett el, akkor meg kell állapítanunk, hogy azokból a tervekből, melyeket alkalmasaknak véltünk a gazdasági és szociális bajokból való kiszabadulásra, alig tudtunk valamit is megvalósítani, sőt ebből a meddőségből — úgy látszik — ma már azt a következtetést vonogatjuk le, hogy felesleges is problémákat felállítanunk, terveket kitervelnünk, vagysem lesz semmiből semmi. Ugyan mi újat, jobbat, egészségesebbet tudtunk kitermelni a kötött devizagazdálkodás és az ennek nyomán járó kötött külkereskedelmi forgalom terén? Immár közel három esztendeje, hogy ez a rendszer életben van, vájjon cselekedtünk-e ez idő alatt bármi olyat, ami nekikészülés volna e rendszer lebontásához, próbáltuk-e gondolatainkat, elhatározásainkat arra beállítani, hogy ennek belátható időn belül vége szakad és a szabad devizaforgalom s szabad kereskedelmi forgalom új korszaka következik el? Hallottunk-e olyan szót, láttunk-e olyan intézkedést, amelyből e megkötöttség elleni lázadozás csendülne ki és az a komoly óhajtás, hogy ezt valami módon likvidáljuk? Igaz, rendkívül nehéz feladatot tettünk a magunk számára már kezdetben úgyszólván megoldhatatlanná azzal, hogy az egész rendszerre ráhengergettük az aranypengő formuláját, de mégis fel kell vetnünk a kérdést: mikép lehet, hogy sem a kormány, sem a jegybank sem a társadalom nem foglalkozik e korszak befejezésének gondolatával? Ellenkezőleg, álomszerűen mély belenyugvást látunk abba, hogy mindez szükségszerűen van így és nem változik úgysem semmi, legalább addig nem, míg valami külső