Honi Ipar, 1938 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1938-01-20 / 1-2. szám
1938 január 20. HONI IPAR szigete és nem szabad megengedni, hogy ezen ostoba jelszavak és szörnyű szenvedélyek keresztülgázoljanak. Szociálpolitika De persze az olyan kormánynak, amely így, ilyen elszánt határozottsággal állít fel tilalomfát jelszavaknak és szenvedélyeknek, fokozott kötelessége, hogy a gyűlölködő agitáció vitorláiból a szelet kifogja, nem úgy, nem azzal, hogy a gyűlölet jelszavainak engedményeket tesz, hanem azzal, hogy megkeresi a bajokat és komoly áldozatokra szorítja a polgárt ezek orvoslására. Érthető tehát és mindenki, aki a környező országok politikai változásait figyeli, csak helyeselheti, hogy a kormány első sorba állítja a szociális gondoskodás feladatait, aminthogy az iparban az elmúlt esztendőben három korszakos alkotással segített a munkások és tisztviselők helyzetén : a minimális munkabérek, a negyvennégyórás tisztviselői munkaidő és a fizetéses szabadság intézményével. Nagy dologez, ha meggondoljuk, hogy például az angol alsóház a fizetéses szabadság törvénybe iktatása felett napirendre tért, és nagy dolog ez, ha arra a szakadékra gondolunk, amely a gyáripari munkást — kereset, szociális ellátottság tekintetében — a mezőgazdasági munkástól elválasztja. A mezőgazdasági munkások szerény öregségi ellátásával a kormány a szociális biztosítás terén új útra lépett: látta, milyen veszedelmeket idézhet fel az a nagy különbség az ipari és mezőgazdasági munkásság ellátottságában és pótolni próbálja a múltak mulasztásait. Ami az ipari munkásságot illeti, itt egyelőre az a feladat, hogy vigyázzon — jobban, mint eddig tette — azoknak az intézményeknek épségben tartására, amelyek szociális biztosításának ellátására hivatottak. Elvégre az ipari munkásság betegség- és baleseti, öregségi és rokkantsági biztosítását az ipar a maga erejéből látja el, azokat a jelentéktelen összegeket is, melyekkel az állam eredetileg hozzájárult, az évek folyamán alaposan megcsökkentette, lehetetlen tehát, hogy az 077- es MABI- pénzek igénybevételénél olyan könnyelmű szempontokat engedjen érvényesülni, sőt kényszerítsen rá az önkormányzatra, melyektől — elismeréssel állapítjuk meg — a saját háztartásában meglehetősen tartózkodik. Az idegenforgalom fejlesztése bizonnyal fontos feladat és ha a szállodaügyet a magángazdaság vállalni nem tudja, még az is (bár nehezen) elképzelhető, hogy e feladatot a közületekre hárítják, de hogy a beteg és öreg munkás áldozatos pénzét fordítsák szállodai vagy hasonló vállalkozásokra, ez ellen a leghatározottabban óvást kell emelnünk. tok nyomultak homloktérbe, elsősorban a vasúton spóroltak. Ha útépítő beruházásra szántuk el magunkat, akkor az erre szükséges összeget a vasúton próbáltuk megtakarítani. Sínhálózata elavult, kocsiparkja leromlott, berendezései elavultak, a fékberendezés és fűtés a vasúti technika vaskorszakából való és húsz-huszonötmillió pengőnyi beruházást valóságos közelharcban kell a vasútnak a kincstártól kiverekednie. Ha a vasút csak valamennyire rendbe akar jönni, hogy a maga feladatának megfelelhessen, hatvan-hetvenmilliós beruházással kell üzemét helyreállítania. Beruházások A szociális biztosítás révén felgyűlt tőkék — a likviditás szempontjának figyelembevételével — csak olyan beruházásokra használhatók fel, amelyek ez összegeket termékenyítően visszaviszik oda, ahonnan előteremtették azokat az iparba. És itt jutottunk el a beruházások kérdéséhez. Konjunktúrahanyatlás jelei mutatkoznak. A termelés csökken, ha egyelőre nem is aggasztó mértékben; a haszonmarge-ok jelentősen szűkülnek; semmi kétség: a kormányzati politikának fel kell készülnie egy tervszerű, az eddiginél kiadósabb beruházó politikára. Ennek kétirányúnak kell lennie: a mezőgazdasági beruházások terén fokozottabb útépítő, erdősítő, a paraszti lakosság egészségét hathatósabban szolgáló politikának kell megnyilvánulnia; az iparban, — a hadsereg beruházásait nem tekintve, melyek a katonai egyenjogúsítással szükségszerűen következnek el — az államvasúti beruházások terén, amelyekre, függetlenül minden szociális vagy gazdasági szemponttól, magának a vasútnak érdekében kell a kormányzatnak rászánnia magát. A vasút esztendőkön át, mondhatjuk, 1913 óta, a kormányzati gondoskodás mostohagyermeke volt. A háborúban kivzigoráztuk és attól kezdve veszedelmesen elhanyagoltuk. Ha az államháztartásban a takarékossági szempon Pénzügyi politika Az a megállapodás, amelyet a kormány a külföldi hitelezőkkel kötött, a Nemzeti Bank céltudatos devizapolitikája megművelték, hogy a múlt esztendő folyamán jelentős lépést tettünk gazdasági viszonyaink normalizálása felé. Hisszük, hogy ezt a szerencsés kezdetet ez év folyamán további lépések fogják követni. A gazdasági élet annyira amennyire alkalmazkodott a megkötöttségek rendszeréhez, a közeljövő feladata lesz ezeken a megkötöttségeken valamelyest tágítani, jelesül pedig likvidálni ami a múltból likvidálható, kiszabadítani az egész eljárást a börtöni paragrafusok légköréből, emberivé tenni, a kereskedelmi forgalom levegőjéhez alkalmazni, úgy, ahogy ez a jegybank angol mintájú szelleméből, üzleti, felfogásából következik. A nagy kérdőjel De hiába minden terv, hiába a legbecsületesebb elgondolás, legszebben kieszelt koncepció, ha a világ nyugtalansága olyan mértékben, olyan szenvedélyeket felkavaróan fokozódik, mint ezt a múlt esztendő folyamán — és az új esztendő küszöbén még nagyobb mértékben — tapasztalni alkalmunk volt. A távolkelet eseményeire gondolunk és a közelnyugatéra: a polgár egy pillanatra sem szabadulhat: lidércnyomásos álmoktól. A maga életének eseményei lassan már megszűnnek számára események lenni; Hankau elfoglalásaaz esemény és a véres küzdelem Teruel birtokáért; Roosevelt szózata és a wafd-párt feloszlatása, a palesztinai ostromállapot, a bari-i rádió és Goga és Vansittart és Cadogan és Codreanu melletti a polgár magánéletének már nincs is jelentősége. Milyen furcsa grimasz, ha ilyen körülmények között azt olvassuk, hogy Van Zeeland folytatja tárgyalásait valami összefogó építő világgazdasági terv kialakítása dolgában. A terv, a világgazdaságnak valami új népszövetségi alapokmánya már készen is van. És ahhoz, hogy valósággá váljon, már nem kellegyéb, mint hogy az angolok összebéküljenek az olaszokkal, a franciák a németekkel, a csehek a lengyelekkel, a japánok a kínaiakkal, a magyarok a csehekkel, a spanyolok önmagukkal... akkor azután hozzá lehet látni a Van Zeeland-terv megvalósításához. Közben a világ hajógyárai egyik hadihajót a másik után, a hadiüzemek az ágyúk, tankok, repülőgépek százezreit állítják elő, ami nyersolaj van, lefoglalják, ami találmány, a hadi készülődés szolgáltjába állítják, mészből gumit gyártanak, szénből benzint, halból gyapjút. Az idevágó termelés növekedéséről pedig képet kapunk, ha néhány vastermelési adatot veszünk szemügyre. Nagybritannia nyersvastermelése 1932-ről 1936-ra, tehát öt év alatt 5.3 millióról 12 millióra növekedett, acéltermelése 5.3 millióról 12 millióra,vasérc- és ócskavasbevitele az 1933. év 3.2 millió tonnájáról 1937-ben 7.1 millió tonnára, — szóval olyan emelkedés, mely elsősorban az egyesült királyság nagyarányú hadi felkészülésében leli magyarázatát. A német adatok még imponálóbbak. Németország nyersvastermelése 1932-ről 1936-ra 3.9 millió tonnáról 15.3 millióra szökött fel, acéltermelése 5.7 millióról 19.2 millióra, vasérc- és ócskavasbevitele 5 millióról 22 millióra. Japán nyersvastermelése ugyanez idő alatt 1.2 millió tonnáról 2.2 millióra, 5