Iparegészségügy, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1905-01-01 / 1. szám
1905.____________________ Iparegészségügy vidéki lakosság egy részénél, a pforzheim munkások legnagyobb és a sziléziai, belgiumi és mannheimi gyári munkások kisebb részénél. Nem elegendő a manheimi, sziléziai és pforzheimi munkások egy részénél, a baseli és belgiumi valamint az észak-németi ipari és mezei munkások tekintélyes részénél. Végre tökéletesen elégtelen a zittaui szövőknél, a badeni dohánymunkásoknál, a cseh pamut fonónőknél és a belgiumi munkások egy részénél. 2. A zsírfogyasztás többnyire megfelel az illető testi munkának. Azonban teljesen elégtelen, a vidéki lakosság egy részénél, valamint néhány belgiumi és pforzheimi munkásnál, ahol a tekintetben hiányos táplálkozás állapítható meg. 3. A lisztneműek fogyasztása lényegileg a követelményeknek megfelelő. Nem elegendő a mezei és ipari munkások egy részénél, a baseli és badeni dohánymunkások tekintélyes részénél. Ez utóbbiak ugyanazok, amelyeknél a burgonya fogyasztás anynyira nagy. A búzakenyér sokszor kelleténél jobban helyet ad a rozskenyérnek. 4. A burgonya fogyasztás mindenütt elegendő. Másrészről azonban a táplálkozásban a kelleténél nagyobb részét képezi a sziléziai, belgiumi és badeni dohánymunkásoknál, valamint a zittaui szövőknél, több ipari, városi és vidéki munkásnál. 5. A cukorfogyasztás a legnagyobb a jobbmódúaknál és az angol munkásoknál. Egészen hiányos a zittaui szövőknél, és a baseli munkásoknál, tehát a szegényeknél. Az eredmény összehasonlításra általában nem nagy. Jobbára csak az állapítható meg, hogy az illető társadalmi osztály helyesen táplálkozik-e vagy sem és hogy a gazdagabb osztályok jobban táplálkoznak, mint a szegények. Ez ugyan ismeretes amúgy is, de megemlítése ismételten nem fölösleges. 7. Fontossággal bír azon kérdés, vájjon a vidéki lakosság táplálkozása elvileg jobb-e és vájjon az ipari foglalkozásra való átmenetellel a táplálkozás rosszabbodik-e? Feleletet adna erre a következő két pont bizonyítása. a) A vidéki lakosság táplálkozása átlagban jobb, mint az ipari foglalkozású lakosságé. * b) A ténylegesen ipari foglalkozásúak, amidőn még vidéken laktak, jobban táplálkoztak. Egyikre sem adnak feleletet a háztartási feljegyzések. a) A táplálkozás más-más; a vidéki lakosság több lisztneműt fogyaszt és valószínűleg több tejet is Ebből Grotjahn következteti, hogy a városi lakosság táplálkozása hiányos. Ez azonban nem azon alapszik, hogy a városi lakosság táplálkozása rész, hanem hogy kevesebb testi munkát vészez. Különben, szén- vasbánya munkásoknál van rosszul táplált vidéki és rosszul táplált városi társadalmi osztály. b) Nem szabad továbbá a gazdaságilag önálló paraszt táplálkozását a rosszul fizetetett gyári munkás táplálkozásával összehasonlítani. Ez utóbbi nem volt önálló paraszt, hanem inkább a szegény mezei munkás megy ipari munkásnak. Hogy azonban a mezei munkás (cseléd) jobban táplálkozik az ipari munkásnál, az bizonyításra szorul. Kétségtelen idáig csak annyi, hogy a vidéken is a teljes kielégítő táplálkozás csak a jobbmódúaknál és jobban fizetett egyéneknél található, nem pedig a kis jövedelemmel bíróknál, mint a munkásoknál. Végre még két kérdés várja feleletét: 8. Van-e a különböző foglalkozások szerint az ipari munkások között a táplálkozásban lényeges különbség? Felelet reá: csak amennyiben a különböző testi munka azt igényli és egyebekben a jövedelem nagysága dönt. Legjobb bizonyítást nyer ez Engelnek a belgiumi munkások fogyasztása tárgyában tett vizsgálódásaiban. Ezek szerint 100 Mk. összkiadásból jutott gépüvegfonószedő- és könyvkötőmunkásoknál állati tápanyagra 24-18 19-24 28 86 31-36 23-67 31-85 növényi ,, 31-85 28-38 83-17 32-27 31-49 27-68 egy quettre az évi kiadások voltak. Tehát a legtöbb tápanyagot a szedők és könyvkötők fogyasztják, akik pedig a legkisebb testi munkát végeznek, de körülbelül a legjobban vannak fizetve. A növényi táganyagnál a viszony éppen a megfordított. 9. Végre fontossággal bírna annak a megállapítása, vájjon a megfigyelt időben a táplálkozási viszonyok nem változtak-e. Erre azonban a háztartási feljegyzések nem igen adnak felvilágosítást, egyrészről, mert a legrégibb ilynemű feljegyzések kerete is aránylag igen közel esik hozzánk, de másrészről, mert a felvételi mód nem egyöntetű. Az ipari munkásokra vonatkozólag egyedül meglevő adatok szerint (a belgiumi munkásokról 1853. és 1891.) az állati tápanyagok fogyasztása lényegesen, a növényi tápanyagok fogyasztása kevésbbé emelkedett. Fogyasztottak ezenkívül márkába egy quettre állati tápanyagok 1853-ban 84, 1891-ben 2746, növényi tápanyagot 1853-ban 2560 1891-ben 3302. Az emelkedés volt állati tápanyagban 1 : 3'40, növényi tápanyagban 1 : 1*29‘ 100 Mk. összkiadásból állati tápanyagra 1853-ban 1522%, 1891-ben 26’67%, növényi tápanyagra 1853-ban 4876°/, 1891-ben 32,54 / jutott. Engel adataiból látjuk, hogy a városi lakosság 98-57 84-71 98-67 103-0389-21 111-58 9. oldal. iatinói lonni Magyarország legelső gőzereje Idillidft JuUU berendezett szerszámgyára Francia kulcsokat Ércfűrész kereteket Fúrókerepeket Ólombélyegzőket Acélvágókat Telefon 58—05 Párhuzamos satukat Csősatúkat Csőlevágókat Egyetemes csőfolyókat Borító-fogókat Telefon 58—05 Budapest, Cső-vaspálya utca 7. szám. Heveder-feszítőket Szijfeszítőket Körfűrész-tengelyeket 82 ivókosarakat Sífiyesztve kovácsolt trgyakat. T leion 5 --05