Iparegészségügy, 1909 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1909-01-01 / 1. szám
t1. oldal. IPAREGÉSZSÉGÜGY Radnán nyerte vissza. Hasonló eset B. J.-né 65 éves várpalotai fazekas özvegye, kinek családjában súlyos ólommérgezések fordultak elő. Nevezett ezelőtt 10 évvel férjének halála után öntudatlan állapotban bolyongani kezdett. Ez az állapot pár napig tartott. Bizonyos óvatossággal kell elbírálnunk azon elmebajokat, melyek az ólommérgezésekkel hozhatók kapcsolatba. Három eset jutott tudomásomra, amelyekben fazekasok elmebajosok lettek. Két eset Mezőtúron fordult elő. Mindkettő gyógyult. Egyik betegnél hallutinatio volt jelen. Több bizonyossággal és okkal lehet az encephalopathia saturnina esetei közé sorolni azon tordai fazekas esetét, aki ólommérgezés következtében béna volt s később szemidegsorvadást kapott. Ez az egyén elmebajos lett s mint ilyen halt meg. Ebbe a korcsoportba kell soroznunk a hülyéket is, akiket az agyagiparosok között nagyobb számmal találtam. A hülyeség kivétel nélkül következménye volt előrement agybetegségeknek. Kutatásaim közben hat hülye egyénre és gyermekre akadtam. Az ólom mérgező hatása a házi állatokra. Az ólomtól nem csupán az ember, de az ezzel együtt lakó állat is szenved. Az állatoknál előforduló mérgezési tünetek általában súlyosabbak s az esetek túlnyomó részében az állatok pusztulását okozzák. Éneklő madarat a fazekasok nem képesek felnevelni, úgyszintén baromfit sem, mivel ezek az állatok a szoba poros levegőjétől és az ólommal borított, padlózat porától rövid idő alatt elpusztulnak. A házi állatok közül különösen említést érdemel a macska, mely a méreg iránt, úgy látszik, nagyon fogékony. Megszokott dolog, hogy a macska kólikához hasonló tünetek közt megbetegszik. Az egybehangzó leírások szerint az állat összehúzza lábait, hempereg, hol pedig lábait kimeresztve nyújtva, fájdalmasan nyávog, máskor pedig az állat a földön kúszik, hasát a földhöz dörzsölve. Legsajátosabb az állat viselkedése hosszabb ideig tartó kólikák után. Ilyenkor előfordul, hogy az állat mintegy eszét vesztve a műhelyben, szobában vagy szabadban fel és alá, avagy gyakran körben nyargal s mindent felborít, arai útjába kerül. Az állat eme zavarodottsága sok kárt okoz a fazekasoknak, mivel az állat futtában az edényeket feldönti és összetöri. Annyira ismerik már az iparosok az állat eme hirtelen beálló zavarodását, hogy az első tünetek jelentkezésénél azonnal ajtót, ablakot nyitnak, hogy az állat mielőbb a szabadba juthasson. Megbízható egyének állítják, hogy a macska hirtelen beálló zavarodottságában akadályt nem ismer, ablakot kitör, vizbe, festékbe ugrik, sőt egy szentesi iparos állítása szerint macskája a besütött katlanba ugrott. Az állat ezen vad rohanása s ezt követő bolyongása 2—3 óráig tart, úgy mondják, hogy oly macskát, mely egyszer ily rohamot kiállott, használni többé nem lehet s az ily állat legtöbbnyire elhagyja a házat vagy pedig görcsök között elpusztul. Jellemző az emberek gondolkozása e tárgyban. Az iparosok tudják, hogy állatjaikat az ólomgelét mérge pusztította el s ez okozta az állat kólikáit, azt azonban, hogy az embereken észlelhető ugyanazon tüneteket hasonlóan az ólom idézi elő, elhinni nem akarják. IV. Óvórendszabályok a tetanus betegség ellen. A fazekasiparban nagy számmal előforduló egészségi ártalmak elhárítását célzó óvó- és egészségi rendszabályokat következőkben foglalhatjuk össze. A gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt észlelt tetanus betegség ellen egyedüli óvószer lenne, ha fazekasaink az agyag előkészítésének kezdetleges módjai: a taposás és szelés helyett az agyagot rendszeresen iszapolnák, szűrnék s agyaggyúró és törőgépeket használnának. Minthogy ilyen költséges gép beszerzése nagy nehézséggel jár s ennek, mint a tapasztalat is bizonyítja, a házi iparban való alkalmazására kevés kilátás nyílik, egyelőre arra kellene kioktatni a fazekasokat, hogy sebes kézzel vagy lábbal, taposó, gyúró, korongoló s egyéb agyagmunkát ne végezzenek és sérülés esetén ily munkától ne csak magukat, hanem gyermekeiket és inasaikat is óvják. Óvóintézkedések a tuberculosis és az ólommérgezés ellen. Nem lehet e helyen hivatásunk a fazekas- és kályhásiparban nagy számmal előforduló alkoholizmus és gümőkór-betegségek elleni védelem megállapítása. Mellőzhetjük ezeket azért is, mivel alább felsorolt javaslataink jórészben a tuberculosis elterjedésének meggátlására is szolgálnak. Bármily fontossága legyen is a tisztaság kérdésének az ólombetegségek elleni védekezésben s bármennyire szükségesnek látjuk is, hogy ezen egészségi főszabálynak érvényszereztessék, kénytelenek vagyunk reá mutatni, hogy ezen az úton a kívánt eredményre — az ólombetegségek elkerülésére — nincsen kilátásunk. Míg a gyári iparban a gondosabb ellenőrzés, értelmes vezetés biztosítékot nyújt arra, hogy a műhely, lakószobák, ruhák, kezek, száj tisztántartása végrehajtható, addig a házi ipari, sok esetben csak mint pótló mellékfoglalkozást űzött fazekasiparban a kedvezőtlen viszonyok, a rossz lakás, nagy szegénység, kellő értelem hiánya majdnem kizárják, hogy ez úton célt érjünk. Köröm-, száj- és ruhakefe oly ismeretlen fogalmak a szegény iparosok előtt, hogy velük őket megismertetni s használatukra őket reábizni lehetetlenséggel határos vállalkozás. Némi kevés hatása lehet a folytonos oktatásnak, azonban az iparosok nagyobb részénél nem fog sikerülni azt a téves hitet kiirtani, hogy a betegséget, nem mint ők hiszik, a csúz és hülés, hanem a tőlük semmibe sem vett ólom jelét okozza. Amint a tisztálkodás megszokását valószínűtlennek tartom, éppen úgy nem hiszem, hogy a műhelyhelyiségek fogyatékosságán valamikép javíthassunk. A házi ipart folytató szegény ember lakását, mint másutt, egyéb házi iparban is látjuk, az egészségtan követelményeinek megfelelőleg nem vagyunk képesek megváltoztatni, abból az egyszerű okból, mivel az iparosok szegénysége minden költséggel járó befektetést (mosható padozat, jó szellőzés) kizár. Az ólombetegségek nagyszáma s a belőlük folyó tetemes munkásveszteség (bénulások, ólomcadexia, abortusok) gyors beavatkozást tesznek szükségessé. Mig a kályhás- és egyéb agyagiparok folytonosan fejlődnek, addig a fazekasság a nyomasztó gazdasági és kedvezőtlen egészségi viszonyok folytán rohamos pusztulásnak néz elébe s az iparosok számának mai csökkenését véve alapul, 10—15 esztendő múlva — ha segítség nem érkezik — ez a szép házi ipar veszendőbe megy. De nem is lehet ez másképen. Minden házi iparnak létfeltétele, hogy a szülőket a mesterségben jártas gyermekek váltják fel idővel. Ebben az iparban ezt éppen a nagy gyermekhalandóság és az anyák magtalansága következtében nem találjuk. Fáradságos mesterség hírében áll ez az ipar a nép körében, miért is kevés ember adja gyermekét ezen iparra. Szomorú bizonyítéka ezen körülménynek a tanoncgyermekek ijesztő apadása. Legnagyobb fazekasipartelepünkön, Hódmezővásárhelyen 120 iparos mellett 7, Mezőtúron 75 mester mellett csak 12 gyermek inaskodik ez időszerint. Régibb idő óta ismeretes ez a körülmény s az állami intéző körök felismervén a baj komoly voltát és eredetét, igyekeztek ezen a szomorú helyzeten segíteni. Szövetkezetek alapításával inkább sociális alapon igyekezett az állam fazekasaink sorsán lendíteni — eddig sajnos — kevés sikerrel. 1909.