Iparegészségügy, 1913 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1913-01-01 / 1. szám

1913. gázok sem közömbösek az emberi szervezetre. A múlt század utolsó éveiben megjelent iparegészségügyi tan- és szakkönyvek azon állítása, hogy a gázok nem mér­gezők, hanem ellenkezőleg, a tüdő- és gégebetegek szá­mára gyógyszerül alkalmasak, ma már messze túlhala­dott álláspont. Az ammóniákgözök a légző- és emésztő­szerveket megtámadják. Ha a levegőben 0-15°/o NH3 van, az ott dolgozó munkások feltétlenül megbetegednek. A benzol, a toluol és karból hatásáról már megemlékeztem. A naftalin belégzése főfájást, rosszullétet és hányást okoz. Ha pedig az emberi test külső felületével sűrűn érint­kezik, bőrgyuladás, vesefájdalom, nephritis, albuminuria keletkezik. Róbert említi, hogy azért nem helyes, ha a gyer­mekkórházakban a ragályos betegségek távoltartása cél­jából a padlókra naftalint szórnak és a rühös vagy fekélyes betegeket külsőleg naftalinnal kezelik.*) A kőszénkátrány desztillálójához használt készü­lékeket tehát kifogástalanul kell tömíteni és e tekin­tetben elnézés vagy engedmény csak a munkások egész­ségének rovására történhetik. E desztilláló készülékek különben egyébként sem veszélytelenek. A biztonsági szelepeket a munkavezetők rendszerint lezáratják. A szelepek tisztántartása ugyanis több munkát igényel, mint a gőzkazánnál és a kellően nem gondozott szelepeken igen kellemetlen és robbanó­veszélyes gázok áramlanak ki. A leékelés, bármily könnyelmű eljárás is, nem büntethető. Hatósági rendel­kezések kevés helyen írják elő a biztonsági szelepeket. Ezek pedig nem fölöslegesek, mert a retortából kivezető csőhöz szerelt hűtőcsőben a naftalin könnyen dugaszt képezhet. Igaz, hogy ezt azonnal észre lehet venni, mert ilyenkor a hűtőből kifolyó kondenzált szénhidrogén­sugár elakad, azonban ha a fűtő ilyenkor nincs a he­lyén, a készülék szétrobbanik, mert nincs senki, aki a rostélyról a tüzet kirántsa, a hűtővizet fölmelegítse és a hűtőcsövet gőzzel kifúttassa. A nem folytonosan, hanem szakaszosan működő készülékeknél ez a veszély nagyobb, mert a hűtőcső és a készülék egy része minden munkafolyamat után tel­jesen lehűl. Ha a desztilláció befejezése után a hűtő­­csövet gőzzel ki nem fújtatják, a legközelebbi desztil­láció igen könnyen heves robbanással kezdődhetik. A könnyű­olaj továbbdesztillálására (karbolsav nyerése végett szükséges ez) használt készülékeket ezen célból olyan hőmérővel szerelik fel, amelyet a készülékben fejlődő túl magas feszültségű gőzök kidobhatnak. Ha a készülék a hőmérőt kidobja, akkor imminens robbanási veszély van, tehát a tüzet ki kell rántani és a kivezető­csövet gőzzel ki kell fúvatni. Nem szabad azonban meg­feledkezni a hőmérő nyílásán a helyiségbe áramló szén­hidrogéngőzökről sem, mert ha a helyiség levegőjéhez 2­8% ilyen gőz keveredik, a keverék robbanóképessé válik és az is marad mindaddig, amig a szénhidrogén­gőzök a helyiség levegőjének 6‘7%-áig nem növekednek. ,, J Eddigi k&^feméríy^|1)0Érh^ részletesen kimutattam, hogy a pékek betegsé’g'pinek tulinyomó többsége az éjjeli munkára, a túlságosan hosszas munkaidőre és a patri­archális rendszerű élelmezésre és lakviszonyokra vezet­hető vissza. Ha a pékek megbetegedéseit a lehetőséghez képest meg akarjuk előzni, akkor legelső­sorban is a most felsorolt ártalmakat kell megszüntetni. Angliában már a múlt század hatvanas éveiben a kormány által a pékek munkaidejének megvizsgálása céljából kiküldött bizottság úgy nyilatkozott, hogy: „A 12 óránál tovább tartó munka aláássa a munkás egész­ségét, időnek előtte való megvénülésre és korai halálra, tehát a munkáscsaládok szerencsétlenségére vezet, ame­lyek éppen akkor fosztatnak meg a családfő gondozá­sától és támogatásától, amikor arra legjobban volna szükségük. “ Németországban Bebel foglalkozott igen behatóan a munkásoknak a pékműhelyekben való viszonyaival és ez indította a kormányt arra, hogy a munkaidőre vonat­kozólag vizsgálatokat végeztessen a sütödékben és a cukrászdákban. Ezen vizsgálatok alapján jelent meg az 1896. évi március hó 4-diki rendelet, amely ugyanezen évnek július hó 1-sején lépett életbe. Ezen rendelet értelmében a péksegédek munkaideje a 12 órát, illetve, ha a munka legalább is egy óráig tartó szünet által megszakíttatik, ezen szünetnek beleszámításával a 13 órát meg nem haladhatja. Az inasok munkaideje a tanonckodás első évében két órával és a második évé­ben egy órával kevesebb, mint a segédeké. Ezen munka­időn túl a segédek és az inasok csak rendkívül alkal­makkor foglalkoztathatók és évenként húsz napon át, amikor a munkaadó ezt szükségesnek találja. Vasár- és ünnepnapokon a munkaidő 10 óra és a meg nem sza­kított pihenés 14 óráig tart. Egyrészt a túlságosan hosszú munkaidő, másrészt pedig azon körülmény, hogy a munka főleg éjjel végez­tetik, nagyon is érthetővé teszi azt, hogy a pékek szer­vezetének ellen­állási képessége általában véve is, speciell pedig a fertőző betegségekkel szemben nagyon hamar megtörik. Ennek megelőzése céljából tehát legelső­sor­ban a munkaidő megrövidítésére a munkaközi szünetek szaporítására és pontos megtartására, azután pedig a lehetőséghez képest az éjjeli munkának korlátozására, esetleg teljes megszüntetésére van szükség. Ez utóbbi annyival is inkább keresztülvihetőnek látszik, mert hiszen tudvalevőleg a reggeli friss süteménynek a divatja arány­lag még nem nagyon régi és tulajdonképen a pékek között való üzleti versengés hozta létre. Parisban a reggeli friss péksütemény divatja állítólag csak XVI. Lajos kora óta van meg, Londonban pedig 1824-ben kezdődött. Leghelyesebben a norvég törvényhozó testület járt el, amely meghozta az 1885. évi junius hó 1-seji törvényt, amelynek értelmében az éjjeli munka a pék­műhelyekben egyszer és mindenkorra megtiltatott. Arra való tekintettel, hogy a pékség a nehezebb mesterségek közé tartozik, nemcsak az szükséges, hogy isos betegségei. *) A naftalan, melyet erre a célra felhasználni szoktak, szénhidrogének és szappan keveréke. •'OVOGM/^ IPAREGÉSZSÉGÜGY 5. oldal. Alapittatott 1878. Telefon 13­76. -I-KELETI J. + .: orvos-sebészeti műszer- és kötszer-gyáros .• Főraktár­i BUDAPEST Gyár­­ IV., Koronaherceg-u, 17, IV., Koronaherceg-u. 14. A cég különlegességei■ Orvos-sebészeti és állatorvosi műszerek, cs. és kir. szab. sérv­kötők, orthopaediai gépek, gyógyvillany-készü­lékek, valamint a betegápoláshoz és beteg-kényelemhez való összes eszkö­zök gyártása. Egészségügyi óvintézkedésekre alkalmas eszkö­zök, különös tekintettel az iparüzemi balesetek elhárítására. Képes árjegyzék Ingyen és bérmentve.

Next