Az iparoktatás az 1906-1908. években (Budapest, 1909)
Nekünk azonban, kik még nem egész két évtizede munkáljuk e téren nemzeti talajunkat, sokkal több dolgot ad még a jelen és közvetlen jövő, semhogy a távolabbi jövő kérdéseivel e téren bővebben foglalkozhatnánk. Reá fog kerülni erre is a sor. Ez a szempont érvényesül iparoktatásunk utolsó három évében is. A jövő iparosnemzedék gondos, szakszerű képzése mellett a jelen iparososztály képzése. Az ifjúság mellett a felnőtt, már dolgozó iparosságé. És ez égetően szükséges, ha nem akarjuk a jelen romjaira építeni a jövőt. A külföld fejlettebb ipari államaiban a felnőtt iparosság továbbképzése dominál az iparoktatásban. Mert a jövő nemzedékek képzését elvégzi maga az iparos osztály. Az, mely maga is élvezte az oktatás áldásait. Nálunk még soká fog erre kerülhetni a sor. Addig párhuzamosan kell szolgálnia iparoktatásunknak a kettős irányt. Szolgálja is becsülettel. Az évi háromezer körül járó ifjúság mellett már tízezret meghalad a képzés alatt álló mesterek száma. Az a háromezernyi ifjúság lesz a jövő fejlesztője, ez a tízezernyi iparos a jelen megmentője. És ugyanennyi újabb híve az iparos képzésnek. A felnőtt iparosság nagyobb mérvű képzése egyik jellemző vonása az utolsó három év iparoktatási tevékenységének. A másik jellemző vonása az iskolák szaporítása. A szakiskoláké épen úgy, mint a felső ipariskoláké. Ebben a kettőben nyilatkozik meg a három év jellegzetes