Az iparoktatás az 1909-1911. években (Budapest, 1912)

I. Általános rész

I. ÁLTALÁNOS RÉSZ. Az az élénk érdeklődés, melyet hatóságok, ipari érde­keltségek éppenúgy, mint iskolai körök az iparosoktatás kérdései iránt tanúsítanak, szükségessé teszi, hogy az iparos­oktató intézmények működését megvilágító adatok és az ezen a téren tett intézkedések és tapasztalatok tanulságai közzéadassanak. Az ipari élet fejlődése a jelenkor iparosával szemben, — legyen az akár önálló iparos, akár alkalmazott viszonyban dolgozó ipari munkás —, képzettség tekintetében állandóan fokozódó követelményeket támaszt. Az a helyzet állott elő, hogy a munkamegosztás folytán, az ipari munka, a termelés mindinkább apróbb és részletesebb feladatokra tagozódik. Világszerte általános a tapasztalat, hogy minél fejlettebb a munkamegosztás és minél tökéletesebbé lesz a gépek telje­sítőképessége, annál sürgetőbb szükség gondoskodni olyan módozatokról, melyek mellett az ipari munkás képessé lesz áttekinteni azt az egész munkakört, melynek ő maga egyik szerves része. Mert a tudás és értelmiség hiányában nem­csak a munka lesz közömbössé, hanem megszűnik a fejlő­dés lehetősége és elapad az ipari alkotással szorosan össze­függő megelégedés forrása. Mindenütt, ahol az ipari érdekek iránt érettebb köz­vélemény alakult ki és az iparosoktatás nagy jelentőségét felismerik, tudomására jutottak annak, hogy az ipari fejlő­dés jövője nem annyira a gépek tökéletesítésében és a 1­

Next