Az iparoktatás az 1909-1911. években (Budapest, 1912)
I. Általános rész
I. ÁLTALÁNOS RÉSZ. Az az élénk érdeklődés, melyet hatóságok, ipari érdekeltségek éppenúgy, mint iskolai körök az iparosoktatás kérdései iránt tanúsítanak, szükségessé teszi, hogy az iparosoktató intézmények működését megvilágító adatok és az ezen a téren tett intézkedések és tapasztalatok tanulságai közzéadassanak. Az ipari élet fejlődése a jelenkor iparosával szemben, — legyen az akár önálló iparos, akár alkalmazott viszonyban dolgozó ipari munkás —, képzettség tekintetében állandóan fokozódó követelményeket támaszt. Az a helyzet állott elő, hogy a munkamegosztás folytán, az ipari munka, a termelés mindinkább apróbb és részletesebb feladatokra tagozódik. Világszerte általános a tapasztalat, hogy minél fejlettebb a munkamegosztás és minél tökéletesebbé lesz a gépek teljesítőképessége, annál sürgetőbb szükség gondoskodni olyan módozatokról, melyek mellett az ipari munkás képessé lesz áttekinteni azt az egész munkakört, melynek ő maga egyik szerves része. Mert a tudás és értelmiség hiányában nemcsak a munka lesz közömbössé, hanem megszűnik a fejlődés lehetősége és elapad az ipari alkotással szorosan összefüggő megelégedés forrása. Mindenütt, ahol az ipari érdekek iránt érettebb közvélemény alakult ki és az iparosoktatás nagy jelentőségét felismerik, tudomására jutottak annak, hogy az ipari fejlődés jövője nem annyira a gépek tökéletesítésében és a 1