Ipartestületek Lapja, 1933 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1933-01-01 / 1. szám
1933 január 1. IPARTESTÜLETEK LAPJA Befejeződött az IPOK közgyűlési tagjainak választása Miért vettek kevesen részt az iparosok az ipartestületi közgyűlésen ? — Az IPOSz kérdőívét minden ipartestület kitöltve küldte meg Legutóbbi számunkban megemlékeztünk arról, hogy az országban úgyszólván mindenütt megejtették az IPOK közgyűlési tagjainak választását. Néhány ipartestület részben formahibák miatt, részben mert a közgyűlés nem volt határozatképes, az ünnepek alatt újabb közgyűlést volt kénytelen tartani, sőt lapzártánkkor még néhány ipartestület jelentése hiányzik, de ezeknek eredménye már nem befolyásolja a választásokat. A választás — miként jelentettük — nagyban és egészében a hivatalos listák győzelmét hozta meg. Sokan csodálkoznak azonban azon, hogy az ipartestületi közgyűlésen az iparosok kevesen vettek részt. Ezt egyes orgánumok olyképpen tüntetik fel, mintha a kézművesiparosságot ez a kérdés nem érdekelné és mintha az egész IPOK közgyűlési akció érdektelenségbe fulladt volna. Ez a megállapítás egyáltalában nem helytálló és a viszonyok nemismerésén alapul. Általában hozzá vannak szokva ahhoz, hogy ha már iparosválasztásról van szó, akkor azon okvetlenül botrányoknak kell történniök. Mivel ezek a botrányok jelen alkalommal elmaradtak, ennélfogva érdektelenségről beszélnek. Akik azonban tudják azt, hogy a jelöléseket alapos tanácskozások és legtöbb helyen megállapodások előzték meg, azok előre tudatában voltak annak, hogy az IPOK közgyűlési tagjainak választása simán folyik le. Néhol a kézművesiparosok igenis tekintélyes számban jelentek meg a közgyűlésen; ha egyes helyeken kevesen jelentek meg, annak oka részben abban kereshető, hogy az iparosság egy része tudatában volt a hivatalos lista győzelmének és ezért nem mentek el az ipartestületi közgyűlésekre. De közre játszottak egyéb körülmények is, így egyes helyeken az ipartestületi közgyűlések alkalmával országos vásárok voltak és a vásárok sok iparost vontak el az ipartestületi közgyűlésektől. De még többet vont el az a körülmény, hogy a községi választások nagyon sok helyen egybeestek az ipartestületi rendkívüli közgyűlésekkel. És miután az ipartestületi közgyűlés eredményét az iparosok előre látták, míg a községi választások kimenetele nagyon is bizonytalan volt, ennélfogva kézművesiparosaink nagyobb tömegben inkább az izgatóbb kimenetelű községi választásokra vonultak fel. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt sem, hogy kézművesiparosainknak igen tekintélyes része lerongyolódott. Ennek folytán nemcsak az nem ment el, aki két évi tagsági díjjal hátralékban volt, hanem az sem, akinek ma már nincsen megfelelő ünnepi ruhája, amelyben a közgyűlésen megjelenhetett volna. Ez a körülmény kisiparosaink jelentékeny részét visszatartotta a közgyűlésen való megjelenéstől. Mindent egybevetve, a kritizálókkal szemben elmondhatjuk, hogyha a kézművesiparosság azt látta volna, hogy nem hivatott vezérei vannak jelölve az IPOK közgyűlési tagjainak és ha a jelöltek nem elégítették volna ki a kézművesiparosságot, akkor egészen bizonyos, hogy nagyobb tömegekben vonult volna fel és elsöpörte volna azokat, akik a kézművesiparosság bizalmával játékot akartak volna űzni. Így azonban győztek a legjobbak és a győzelemben az iparosság közakaratának megnyilvánulását látjuk. Az IPOK közgyűlési tagjainak választása iránt a kormánytényezők is nagy érdeklődést tanúsítanak. Bár az eredmények — a fellebbezési határidő lejártával — a kereskedelemügyi minisztériumhoz futnak be, azonban még ennek megtörténte előtt statisztikát kíván a kereskedelemügyi minisztérium összeállítani a választások eredményéről. E kívánságnak megfelelően küldte szét az IPOSz 24. számú körlevelét, melyben felkérte az ipartestületeket arra, hogy közöljék ipartestületüknek taglétszámát, az IPOK közgyűlési tagjaira leadott szavazatok számát, valamint azt a körülményt, hogy a hivatalos és az ellenzéki listára hány szavazat esett. Sajnálatosan tapasztaljuk, hogy az ipartestületek nem tesznek eleget az illetékes helyről jött felhívásnak. Ebből a körülményből és ehhez hasonló jelenségekből az illetékes tényezők az ipartestületekre káros következtetéseket vonnak le. Többször tapasztaltuk, hogy egyes ipartestületek nem tesznek eleget a felhívásoknak, sőt tapasztaltuk azt is, hogy az ipartestületek érdekébe vágó kérdésekben — mint pl. a székházkölcsönök ügyében is — valóban nem adnak feleletet a hozzájuk intézett kérdésekre. Az ilyen jelenségeknek nem volna szabad előfordulniuk, mert illetékes helyen ilyen esetekből folyólag joggal mutathatnak arra, hogyan bízzák meg az ipartestületeket nagyobb és magasabb feladatok elvégzésével, hogyha az■ egyszerű kérdésekre sem adnak választ. Nehogy az ipartestületekre káros következtetéseket vonjanak le, ezúton is kérjük az ipartestületek vezetőségét, hogy a megküldött kérdőívet pontosan kitöltve postafordultával küldjék meg az IPOSznak. • Inségmunka — kontármunka ? A vidéki iparosok soraiból egyre több panasz érkezik hozzánk az inségmunkák kiadásával kapcsolatban. Azt panaszolják, hogy az inségmunkára alkalmazott fizikai munkások közül azokat, akik ipari munkához is értenek, olyan munkálatok elvégzésére alkalmazzák, amelyek a szó legszorosabb értelmében a legális kézművesipar jogvédelemben részesített körébe esnek. Fizikai munkák helyett ipari munkálatokat végeztetnek ezekkel az inségmunkásokkal s így megfosztják a legális iparosokat még azoktól a munkaalkalmaktól is, amelyek esetleg adódnának, de amelyek minden körülmények között a képesített kézművesiparosokat illetnék meg. Az iparosok sohasem kifogásolták az inségmunka-akciók megindítását, mert ennek szociális értelmét nemcsak belátják, hanem át is érzik. Hiszen a kézművesiparosság jelentékeny része — sajnos — maga is rászorulna ezekre az inségmunkákra. Ha az inségakciókkal kapcsolatban szót is emeltek a kézművesiparosok, az legfeljebb arra vonatkozott, hogy az ínségjárulékokat igazságosan vessék ki és ne szedjenek inségadót az olyan iparostól, aki maga is a legnagyobb ínségben tengődik. Sajnos, az ilyen irányú felszólalásaink nem hozták meg azt a száz százalékos eredményt, amelyet tárgyilagos érveink nyomán joggal elvárhattunk volna. Annál súlyosabban esik a latba az inségmunkákkal kapcsolatos kontárkodás kérdése, mert hiszen nem egy iparosnak utolsó fillérjét viszik el inségadóba, sőt árveréseket tartanak az iparosoknál azért, hogy az inségadót valahogy behajthassák rajtuk. Ha tehát így áll a helyzet, annál igazságtalanabb, hogy ezekből a verejtékesen összehozott fillérekből is a kézművesiparosság megkerülésével kontárelemeknek juttatnak munkaalkalmat. Amikor az iparosoktól az adót be kell hajtani, amikor az ország közterheinek elosztásánál az iparosokat nem részesítik kellő kíméletben, amikor tehát az iparosra, mint adóalanyra és államfenntartó elemre mindenki számít, akkor tessék tudomásul venni azt is, hogy ennek az iparosnak valamiből élnie is kell. Az inségmunkákat nem szabad kontároknak kiadni, akik aligha végzik olcsóbban ezeket a munkálatokat, vagy ha igen, akkor feltétlenül rosszabbul is. Végtére az iparosok soraiban is találhatnak a hatóságok elég ínségest, aki ezekre a munkákra rászorul, tessék ezeknek az ínségbe jutott iparosoknak biztosítani az adózók utolsó filléreiből létesített munkaalkalmakat. Vagy azt hiszik talán egyesek, hogy az ínségmunka — kontármunka? Ne tegyük azzá s ezzel máris sok ínséges iparoson segítettünk.