Ipartestületek Lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-01 / 1. szám

1934. január 1. IPARTESTÜLETEK LAPJA jövedelme a házadó kivetés alapjául vett bérjövedelemmel szemben idő­közben emelkedett vagy csökkent a ház tényleges birtokosa köteles a bérjövedelem összegében beállott vál­tozást május 20-ig a községi elöljá­róságnál (városi adóhivatalnál) beje­lenteni. A beállott változás alapján az év második felére kivetett ház­adót megfelelően helyesbíteni kell. 2) Laküresedés esetében (22. I.) (1 bekezdés 4. pontjában) az üresen állott helyiségek újabb bérbeadása után a házadót az új bérlő által be­fizetett bérjövedelem alapján kell az újabb bérbeadás napjától az év vé­géig kivetni. 3) Egyéb esetekben az elsőfokon megállapított házadót a bérjövede­lemnek évközi emelkedése, vagy apa­dása nem érinti. 2. §. A házadóról szóló 1927. évi 200 P. M. számú hivatalos összeállítás 22. §-a helyébe a következő rendelke­zések lépnek: 1) A kivetett házadó évközben tö­rölhető : 1. az adóév folyamán adómentessé vált épület (épületrész) után, attól a naptól kezdve, amelyen az adómen­tességet megállapító körülmény be­állott ; 2. a lebontás vagy elemi csapás folytán megszűnt épület (épületrész) után attól a naptól kezdve, melyen az épület (épületrész) kiüríttetett; 3. a tűz, árvíz, háború, vagy föld­rengés által megrongált épület után a kár mérvéhez képest; 4. a rendszerint bérbeadás útján hasznosított és megüresedett épület (épületrész) után, a megüresedés napjától, illetőleg elkésetten történt bejelentés napjától; 5. az egészben, vagy részben iga­zoltan behajthatatlanná vált bérösz­­szeg után. 2) Az adóköteles az adótörlésre irányuló kérését az adótörlesztéshez való igény beálltának napjától szá­mított 15 napon belül köteles a m. kir. adóhivatalhoz címezve a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) beadni. 3) Az adótörlés iránti kérésnek a határidő letelte után történő benyúj­tása esetében az adó csak a benyúj­tás napjától törölhető. 4) Az adótörlés kérdésében első­fokon a m. kir. adóhivatal határoz. 5) Az üresen álló épület (épület­rész) bérbeadását vagy bérfizetés nélkül való használatbavételét az adóköteles a bérbeadás, illetőleg használatbavételétől számított 8 nap alatt a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) bejelenteni tartozik. Ha a bérbeadást, illetőleg a haszná­latba vételt elkésetten jelentik be, a bérbeadás, illetőleg használatba vé­tel napjától a bejelentés havának utolsó napjáig járó adónak kétszere­sét kell birság fejében a házadóval egyidejűleg kivetni. 3. §. Jelen rendelet 1934. évi január hó elsejével kezdődő hatállyal kihirde­tése napján (1933. december 22) lép életbe. A folyó évben megkez­dett építkezések ház­adómentességét kérte az IPOK. A 7.500/1933. M. E. számú rende­let értelmében csak azon építkezé­sek részesülnek 30 éves rendkívüli házadómentességben, amelyek 1933. évi december 31-éig tető alá hozat­nak és 1934. évi június 30-ig lakható állapotba kerülnek. A folyó év má­sodik felében megkezdett új építke­zések befejezését sok esetben hát­ráltatta az október hó második felé­ben kitört építőipari sztrájk, valamint a december hónap elején váratlan erővel beköszöntött téli idő. A 8—10 Celsius fokos hidegben csak az épít­kezések veszélyeztetésével lehet az építkezést végezni. A sztrájk és a bekövetkezett hi­deg időjárás olyan külső tényezők, amelyek az építtető akaratán kívül jöttek létre és megakadályozták ab­ban, hogy az építkezés tető alá jus­son. Éppen ezért az Ipartestületek Országos Központja a Budapesti Építőmesterek Ipapartestületével kar­öltve beadványt intézett a m. kir. pénzügyminiszterhez, hogy mind­azon építkezések részesüljenek rend­kívüli házadómentességben, amelyek 1934. évi június hó 30-ig lakható ál­lapotba helyeztetnek, függetlenül at­tól, hogy 1. évi december hó 31-ig tető alá jutottak-e vagy sem. A hivatalos közlemények vége. A kézművesipar jövője írta : Körmendy Mátyás ipartestületi elnök, országgyűlési képviselő. Az utóbbi években mind több és több szó esik arról, várjon a nagy gazdasági küzdelemben, amely az ipari termelés terén folyik, a kéz­művesiparosság meg tudja-e állni helyét, tud-e magának kenyeret és megélhetést biztosító munkát te­remteni. Ez a vita mindinkább ko­molyabbá válik és természeténél fogva fontos, hogy az első­sorban érdekelt osztály, a kézművesipa­rosság is foglalkozzék vele. Az 1872. évi ipartörvény meg­alkotásával a magyar kézműves­iparosság életében jelentős lépés történt. Eddig a kézművesiparokban a legteljesebb, sőt igen gyakran túlhajtott képesítési elv érvényesült, melyet a céhek hajtottak végre. Ezzel a törvénnyel azután a céhe­ket végleg feloszlatták és kimon­dották a legteljesebb iparszabad­ságot. Bár az iparűzési jogot azóta már két újabb ipartörvény újból a képesítési elv alapján szabályozta, érdekes azt az elgondolást figye­lemmel kísérni, mely az iparűzés szabaddá tételekor vezette a poli­tikusokat és a közgazdászokat. Ez az időszak, az elmúlt század második fele az iparosodás kor­szaka. A technika találmányai ek­kor kezdték hatásukat éreztetni az ipar terén és addig még soha nem tapasztalt mértékben szorították ki a kézműipart, illetőleg juttatták tér­foglaláshoz a gyáripart. Az ipari műhelyekben mind nagyobb és nagyobb számban alkalmaztak gé­peket és mind nagyobb és nagyobb számú iparos vált munkanélkülivé. Az akkori közgazdasági szakértők állítása szerint a kézműipar halálra volt ítélve, mivel a technika tér­hódításával a versenyt megállni nem tudja. Az elmúlt hat évtized sokban igazat adott az elméletnek. Bár magát az akkor kétségtelenül idő előtti törvényt hatályon kívül he­lyezték, mégis meg kell azt álla­pítanunk, hogy a technika térhódí­tásával mind kisebb és kisebb a jelentősége a kézművesiparnak és valóban gondolkozásra­­ késztet, vájjon ez a társadalmi osztály tény­leg betöltötte-e hivatását és kiha­lásra van ítélve ? A világháború utáni időben még hatalmasabb lépésekkel haladt elő­re az ipar mechanizálása. A há­ború alatt ugyanis a technika ro­hamlépésekben fejlődött. A hadi célokra felhasznált vívmányokat a háború után azonnal a polgári életbe állították és olyan hatalmas vállalatok keletkeztek, amelyek nemcsak a beállított hatalmas erő és munkagépek alkalmazásával, hanem a gyártmányok olcsóságá­val mind nagyobb és nagyobb pia­cot hódítottak meg maguknak.­ ­

Next