Ipartestületek Lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-46. szám)

1935-01-06 / 1. szám

4 A kézművesiparosság Az IPOK felterjesztése a­z A választójogi reform előké­szítő munkálatai kapcsán az Ipar­testületek Országos Központja újabb memorandummal fordult a kormányhoz, kérve, hogy a ké­szülő reformtervezetben biztosítsa a kézművesiparosságnak nemzeti és társadalmi jelentőségéhez mért részvételét a képviselőházban. Az IPOK felterjesztését alább közöl­jük : „Amikor a múlt évben, novem­ber hó 7-én 4242/1933 sz. a. kelt emlékiratunkban Nagyméltóságod elé terjesztettük a kézművesipar megmentésének módjai és eszkö­zei tekintetében tiszteletteljes ja­vaslatainkat és tolmácsoltuk a kéz­művesipari társadalom kéréseit és kívánságait, ugyakkor kifejezést adtunk Nagyméltóságod előtt a magyar kézművesiparosság egy­hangú ama törekvésének, hogy a törvényhozásban számarányának, gazdasági súlyának és a benne rejlő erkölcsi értéknek megfelelően részesedjék. Rámutattunk arra, hogy a ma­gyar kézművesiparosság mintegy 250.000 önálló egyedet számlál, hozzátartozóival és az általa eltar­tottakkal együtt számuk legalább egy millióra tehető. Méltányos, szükségszerű és a törvényhozás célirányos működésével kapcsola­tos tehát az a kívánság, hogy a magyar nemzetnek, a polgári tár­sadalomnak és a gazdasági élet­nek ez a nélkülözhetetlen és érté­kes rétege a törvényhozásban meg­felelő képviseletet nyerjen. Az országgyűlés felsőházában a kereskedelmi és iparkamarák ré­vén a magyar kézművesiparosság­nak szűkebb képviselete ugyan már biztosíttatott, ez a képviselet azonban korántsem lehet kielégítő, miért is megokolt az a kérés, hogy az 1926. XXII. t.-c. 6 és 19 pont­jában megadott lehetőség alapján legmélyebb tisztelettel alulírott köz­pontunk is ama intézmények közé soroztassék, amelyek az ország­gyűlés felsőházába tagokat válasz­tanak. Ami a kézművesipari társada­lomnak az országgyűlés képviselő­házában való képviseletét illeti, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a képviselőházba a magyar kézművesiparosság tagjai csak sze­rencsés véletlen folytán juthatnak be, mert a kézművesiparosok élet­viszonyai és szétszóródottsága a parlamenti képviselete­ k. kir. miniszterelnök úrhoz más hivatású lakosság tömegeivel szemben nem képes politikailag érvényesülni. Elsősorban az érdek­­képviseleti választási rendszer biz­tosíthatná azt, hogy a kézműves­iparosság egyeteme számarányá­nak, teherviselésének, erkölcsi és gazdasági súlyának megfelelő kép­viseletet nyerjen. Ezért már fent­­idézett emlékiratunkban kifejezésre juttattuk a választójogi törvény ily irányú módosítására irányuló kívánságunkat. A magyar kézművesiparosságnak idevonatkozó kívánsága kifejezésre jut minden iparoskongresszuson, sőt központunknak szeptember hó 30-án tartott közgyűlése elé a ko­máromi ipartestület oly irányú ha­tározati javaslatot terjesztett, amely arra kérte a közgyűlést, forduljon fel­irattal Nagyméltóságodhoz aziránt, hogy az új választójogi törvénnyel kapcsolatban adassék lehetőség ar­ra,hogy a magyar kézművesiparos­ság megfelelő arányban helyet kap­jon a törvényhozásban. Közpon­tunk közgyűlése e határozati javas­latot egyhangúan elfogadta. E hatá­rozatnak teszünk eleget, amikor a választójogi reform előkészítő mun­kálataival kapcsolatban ismételten kifejezzük Nagyméltóságod előtt a magyar kézművesiparosságnak ide­vonatkozó régi, egyértelmű és meg­győződésünk szerint mindenképen megindokolt, megfontolásra és tel­jesítésre méltó kívánságát. Kérelmünket alátámasztja a Nagyméltóságod kormányzati poli­­kájának alapelveit és célkitűzéseit egybefoglaló nemzeti munkaterv, amely hangsúlyozza (4 pont), hogy oly „országgyűlést akarunk, amely a nemzeti közvélemény hű tükrözője és e mellett az ország minden dol­gozó rétegének képviselője“. A nemzeti erők maximumának a nemzeti célok szolgálatába állítá­sa a nemzeti munkaterv sarkalatos pontja és ebből önként következik, hogy feltétlenül szükséges oly nem­zeti érdekközösségek megszerve­zése, amelyek egységesen reprezen­tálják a különböző termelési és foglalkozási tagozatoknak az egye­temes nemzeti célokba szervesen beilleszkedő jogos érdekeit. Örömmel fogadjuk ezért Nagy­méltóságodnak az érdekképvise­leti reformra vonatkozó kormány­zati programmpontját, annál is inkább, mert amíg az érdekközös­ségek szerves felépítése meg nem történik, addig a rendi gondolat szélesebb körű érvényesítése való­ban nagy nehézségekbe ütközik. Nem lehet akadálya azonban oly egészséges korrektívumnak, amely a gazdasági fejlődés, a társadalmi és nemzeti szempontok figyelem­­bevételével kiegyenlítést talál a pártszempontok és a társadalmi gazdasági tagozatok jogos érvé­nyesülési érdekei között, amely a kollektív képviseleti elv legalább részleges érvényesítésével mérsé­kelné az egyénekből álló atomi­zált parlamenti rendszer hiányos­ságait. Az érdekképviseleti elv érvénye­sülése a felsőházban kétségtelenül igen előnyös hatással volt a ma­gyar szenátus munkájára, melynek aktivitását, szakszerűségét és ezzel értékét jelentékenyen felfokozta. Ugyanennek az érdekképviseleti gondolatnak további fokozatos ér­vényesítése a képviselőházban még távolról sem jelentené az olasz, vagy osztrák rendi alkotmány be­hozatalát. A magyar kézművesiparosság teljes tiszteletben kívánja tartani ősi alkotmányunk tradícióit és ezért nem kérjük már most azt, hogy a magyar parlament a különböző érdekképviseletek központjává ala­kíttassák át. Elismerjük, hogy a politikai parlament mellőzése a népképviseleti elvet legalább is egyelőre veszélyeztetné , hogy a nemzet politikáját ma még nem lehet csak a különféle gazdasági ágak és foglalkozási tagozatokra építeni. Meghajolunk az előtt a gondo­lat előtt is, hogy magasabb világ­nézeti, erkölcsi, egyetemes emberi, nemzeti és szociális szempontok előbbrevalók a gazdasági érdekek­nél és a kenyérharcnál. Mindezek elismerése mellett azon­ban meggyőződésünk szerint mó­dot kell és lehet találni arra, hogy a nemzeti érzésben mindenkor elöl­járó magyar kézművesipari társa­dalom nemcsak gazdsági, hanem éppen nemzeti és társadalmi jelen­tőségnél fogva számarányához mérten helyet nyerjen a magyar képviselőházban. Ha a nemzet vezetése és politikája az organizált nemzeti társadalomé és nem a politikai atomokból alakuló külön­féle pártoké, úgy a magyar kéz­művesipar, amely a nemzet lakos­ságának egyhatodát képviseli, nem maradhat ki a törvényhozás mun­kájából. Amikor tehát újból hangsúlyoz- IPARTESTÜLETEK LAPJA 1935. január 6.

Next