Ipartestületek Lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-46. szám)
1935-01-06 / 1. szám
4 A kézművesiparosság Az IPOK felterjesztése az A választójogi reform előkészítő munkálatai kapcsán az Ipartestületek Országos Központja újabb memorandummal fordult a kormányhoz, kérve, hogy a készülő reformtervezetben biztosítsa a kézművesiparosságnak nemzeti és társadalmi jelentőségéhez mért részvételét a képviselőházban. Az IPOK felterjesztését alább közöljük : „Amikor a múlt évben, november hó 7-én 4242/1933 sz. a. kelt emlékiratunkban Nagyméltóságod elé terjesztettük a kézművesipar megmentésének módjai és eszközei tekintetében tiszteletteljes javaslatainkat és tolmácsoltuk a kézművesipari társadalom kéréseit és kívánságait, ugyakkor kifejezést adtunk Nagyméltóságod előtt a magyar kézművesiparosság egyhangú ama törekvésének, hogy a törvényhozásban számarányának, gazdasági súlyának és a benne rejlő erkölcsi értéknek megfelelően részesedjék. Rámutattunk arra, hogy a magyar kézművesiparosság mintegy 250.000 önálló egyedet számlál, hozzátartozóival és az általa eltartottakkal együtt számuk legalább egy millióra tehető. Méltányos, szükségszerű és a törvényhozás célirányos működésével kapcsolatos tehát az a kívánság, hogy a magyar nemzetnek, a polgári társadalomnak és a gazdasági életnek ez a nélkülözhetetlen és értékes rétege a törvényhozásban megfelelő képviseletet nyerjen. Az országgyűlés felsőházában a kereskedelmi és iparkamarák révén a magyar kézművesiparosságnak szűkebb képviselete ugyan már biztosíttatott, ez a képviselet azonban korántsem lehet kielégítő, miért is megokolt az a kérés, hogy az 1926. XXII. t.-c. 6 és 19 pontjában megadott lehetőség alapján legmélyebb tisztelettel alulírott központunk is ama intézmények közé soroztassék, amelyek az országgyűlés felsőházába tagokat választanak. Ami a kézművesipari társadalomnak az országgyűlés képviselőházában való képviseletét illeti, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a képviselőházba a magyar kézművesiparosság tagjai csak szerencsés véletlen folytán juthatnak be, mert a kézművesiparosok életviszonyai és szétszóródottsága a parlamenti képviselete k. kir. miniszterelnök úrhoz más hivatású lakosság tömegeivel szemben nem képes politikailag érvényesülni. Elsősorban az érdekképviseleti választási rendszer biztosíthatná azt, hogy a kézművesiparosság egyeteme számarányának, teherviselésének, erkölcsi és gazdasági súlyának megfelelő képviseletet nyerjen. Ezért már fentidézett emlékiratunkban kifejezésre juttattuk a választójogi törvény ily irányú módosítására irányuló kívánságunkat. A magyar kézművesiparosságnak idevonatkozó kívánsága kifejezésre jut minden iparoskongresszuson, sőt központunknak szeptember hó 30-án tartott közgyűlése elé a komáromi ipartestület oly irányú határozati javaslatot terjesztett, amely arra kérte a közgyűlést, forduljon felirattal Nagyméltóságodhoz aziránt, hogy az új választójogi törvénnyel kapcsolatban adassék lehetőség arra,hogy a magyar kézművesiparosság megfelelő arányban helyet kapjon a törvényhozásban. Központunk közgyűlése e határozati javaslatot egyhangúan elfogadta. E határozatnak teszünk eleget, amikor a választójogi reform előkészítő munkálataival kapcsolatban ismételten kifejezzük Nagyméltóságod előtt a magyar kézművesiparosságnak idevonatkozó régi, egyértelmű és meggyőződésünk szerint mindenképen megindokolt, megfontolásra és teljesítésre méltó kívánságát. Kérelmünket alátámasztja a Nagyméltóságod kormányzati polikájának alapelveit és célkitűzéseit egybefoglaló nemzeti munkaterv, amely hangsúlyozza (4 pont), hogy oly „országgyűlést akarunk, amely a nemzeti közvélemény hű tükrözője és e mellett az ország minden dolgozó rétegének képviselője“. A nemzeti erők maximumának a nemzeti célok szolgálatába állítása a nemzeti munkaterv sarkalatos pontja és ebből önként következik, hogy feltétlenül szükséges oly nemzeti érdekközösségek megszervezése, amelyek egységesen reprezentálják a különböző termelési és foglalkozási tagozatoknak az egyetemes nemzeti célokba szervesen beilleszkedő jogos érdekeit. Örömmel fogadjuk ezért Nagyméltóságodnak az érdekképviseleti reformra vonatkozó kormányzati programmpontját, annál is inkább, mert amíg az érdekközösségek szerves felépítése meg nem történik, addig a rendi gondolat szélesebb körű érvényesítése valóban nagy nehézségekbe ütközik. Nem lehet akadálya azonban oly egészséges korrektívumnak, amely a gazdasági fejlődés, a társadalmi és nemzeti szempontok figyelembevételével kiegyenlítést talál a pártszempontok és a társadalmi gazdasági tagozatok jogos érvényesülési érdekei között, amely a kollektív képviseleti elv legalább részleges érvényesítésével mérsékelné az egyénekből álló atomizált parlamenti rendszer hiányosságait. Az érdekképviseleti elv érvényesülése a felsőházban kétségtelenül igen előnyös hatással volt a magyar szenátus munkájára, melynek aktivitását, szakszerűségét és ezzel értékét jelentékenyen felfokozta. Ugyanennek az érdekképviseleti gondolatnak további fokozatos érvényesítése a képviselőházban még távolról sem jelentené az olasz, vagy osztrák rendi alkotmány behozatalát. A magyar kézművesiparosság teljes tiszteletben kívánja tartani ősi alkotmányunk tradícióit és ezért nem kérjük már most azt, hogy a magyar parlament a különböző érdekképviseletek központjává alakíttassák át. Elismerjük, hogy a politikai parlament mellőzése a népképviseleti elvet legalább is egyelőre veszélyeztetné , hogy a nemzet politikáját ma még nem lehet csak a különféle gazdasági ágak és foglalkozási tagozatokra építeni. Meghajolunk az előtt a gondolat előtt is, hogy magasabb világnézeti, erkölcsi, egyetemes emberi, nemzeti és szociális szempontok előbbrevalók a gazdasági érdekeknél és a kenyérharcnál. Mindezek elismerése mellett azonban meggyőződésünk szerint módot kell és lehet találni arra, hogy a nemzeti érzésben mindenkor elöljáró magyar kézművesipari társadalom nemcsak gazdsági, hanem éppen nemzeti és társadalmi jelentőségnél fogva számarányához mérten helyet nyerjen a magyar képviselőházban. Ha a nemzet vezetése és politikája az organizált nemzeti társadalomé és nem a politikai atomokból alakuló különféle pártoké, úgy a magyar kézművesipar, amely a nemzet lakosságának egyhatodát képviseli, nem maradhat ki a törvényhozás munkájából. Amikor tehát újból hangsúlyoz- IPARTESTÜLETEK LAPJA 1935. január 6.