Ipartestületek Lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-48. szám)

1936-01-04 / 1. szám

4 fegyverrész készítéséhez van legjob­ban érzékük, így mindenkor megvan a legtökéletesebb utánpótlás. A helybelieknek hatvan, idegeneknek, vagyis külföldieknek 400 pengő az évi tandíj. Akinek nincs rátermett­sége a mesterségre, egy év után a tanárok megmondják és a következő évre már nem veszik fel az iskolába. Alkalmam volt a szakiskolát meg­tekinteni. A tanárok szívesen láttak, minden kérdésemre őszinte választ adtak, szakkönyvekkel és technikai tanácsokkal elláttak. Bemutatták a tanulók haladását évről-évre. A lel­kiismeretes tanításról és tökéletes munkáról személyesen győződtem meg. A ferlachi fegyvereket a nagyobb mesterek maguk, a kisebb mesterek pedig fegyverkereskedők útján hoz­zák forgalomba. A rövid időt igyekeztem a legelő­nyösebben kihasználni,­­napi feljegy­zéseket készítettem a látott munkák­ról, a végzett munkákról, s így a leg­tökéletesebb receptekhez jutottam, úgy a fegyverszínezés, (barnítás, szürkítés, márványozás), mint az összes előforduló fegyvermunkála­tokban. A ferlachi tanulmányút óta készült munkáim bizonyságai a külföldi ta­nulmányút hasznosságának. Bár mód és alkalom lenne, hogy minél több iparostársunk mehetne külföld­re, bővíteni tanulmányát, látókörét. Ismételten hálás köszönetem­et fe­jezem ki a tek. Elnökségnek, hogy lehetővé tették ezen külföldi tanul­­m­ányutamat.” A Nagytétényi Iparoskör december hó 8-án ünnepelte Kies Sándor elnök 25 éves elnöki jubileumát. Ugyanekkor nyújtották át nevezettnek a szép év­forduló alkalmából elnyert kitüntetést is. Kiss Sándor, akit egyben a nagy­tétényi ipartestület elnöke és a kö­zségnek is hosszú ideje bírája, iparos ember és puritán egyéniségével, a köz érdekében végzett odaadó és fáradha­tatlan munkásságával méltán rászol­gált polgártársainak megbecsülésére és tiszteletére.­­ A borotvapengék zárórántúli áru­sítása miatt megindított tisz­tességtelen versenyperekről. A Magyar Droguista Testület és a Dohányáru­sok Országos Szövetsége között olyan megállapodás történt, hogy a testület-­ a bebizonyított anyag további peresítés­seitől, — mely ugyancsak jelentős szá­mot tesz ki, — eltekint. IPARTESTÜLETEK LAPJA 1936. január 4. A székházkölcsönök annuitását fizetni nem képes ipartestületek megsegítése Az ipartestületi székházak az ipa­ri kultúrának gócpontjai, s a ném­eti gondolatnak sziklavárai. Ez késztette a m. kir. kormányt arra, hogy a jobb időkben épített szé­kházak révén a gazdasági viszo­nyok következtében válságba ju­tott ipartestületeken segítsen. Az adósságok az Országos Lakásépítő Hitelszövetkezet­ útján húsz év alatt annuitásokban törlesztendő köl­csönökké alakíttattak át s az ere­detileg 9,6%-ot kitevő annuitások a volt kereskedelemügyi, illetve ipar­­ügyi miniszter urak megértő jóin­dulatából 5­2 százalékra csökken­tettek. Az ipartestületekbe tartozó ipa­rosságnak folyton súlyosbodó hely­zetét az ipartestületek háztartása is megérzi, s így az ipartestületek egyik-másikra még a konvertált székháztartozások valóban méltá­nyos annuitását se tudja fizetni. Az iparügyi miniszter úr szüksé­gesnek látta az annuitásokat hosz­­szabb idő óta nem fizető ipartestüle­tek háztartását egy szakértő bevo­násával az iparhatóság által meg­vizsgáltatni, hogy e vizsgálat során megállapítható legyen az, hogy az ipartestület tényleg a mai gazdasági helyzet következtében van hátralék­ban, vagy pedig lehető-e költségve­tésének oly megállapítása, hogy an­nuitások a kintlevőségekben fedeze­tet találjanak. Az ipartestetek kebelébe tartozó iparosoknál foglalkoztatott segédek és tanoncok statisztikája A m. kir. iparügyi miniszter úr a legteljesebb megértéssel és a leg­messzebbmenő jóindulattal igyek­szik azokat a problémákat megolda­ni, amelyektől a kézművesiparosság helyzetének fokozatos javulása és a magyar kézművesiparnak szebb és biztosabb jövője függ. A vezetése alatt álló minisztériumban lázas munka folyik, s ezek során olyan kérdések megoldása készíttetik elő, amelyre a kézművesiparosság eddig hiába várt. E munkálatok során felmerült a ■szüksége annak, hogy a kézműves­­iparosok helyzetéről, alkalmazottaik számáról, stb. tiszta képet nyerjen a minisztérium. A Központnak leg­sürgősebben jelenítenie kell, hány iparos dolgozik segéd nélkül, hány dolgozik tanonccal, 1, 2, 3, stb. se­géddel. Az 1932. évi VIII. tc. 7. §-ának utolsó bekezdésében foglaltakra uta­lással felhívta a Központ az ipartes­tületek elnökségét, állíttassa össze a legsürgősebben, a testület tagjai kö­zül: 1. hány iparos dolgozik segéd és tanonc nélkül; 2. hány iparos dol­gozik 1 tanonccal; 3. hány iparos dolgozik 1 segéddel; 4. hány iparos dolgozik 1 segéddel és 1 tanonccal stb. A felhívásnak az ipartestületek a megküldött kérdőív pontos kitöl­tésével tesznek eleget. A kitöltött kérdőívnek 1936. évi január hó 8-ig a Központhoz be kell érkeznie. A h­ivatalos közleménynek vége. Az iparügyi minisztér­iumban nagy horderejű javaslatok készülnek az uj esztendőben Bornemisza Géza iparügyi miniszter nyilatkozata a készülő javaslatokról Arról a nagyarányú munkáról, mely az iparügyi minisztériumban folyik, Bornemisza Géza iparügyi miniszter nyilatkozatot adott, vá­zolván, a készülőben levő törvény­­javaslatokat. Ezek legnagyobb ré­sze a magyar kézművesiparosságot is közvetlen közelről érintik, s ezért Boremisza Géza iparügyi mi­niszter nyilatkozatát teljes egészé­ben közöljük. — örömmel kell megállapítanom — mondotta nyilatkozatában Bor­nemisza Géza iparügyi miniszter —.

Next