Ipartestületek Lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1938-01-01 / 1. szám
ési IPARTESTÜLETEK LAPJA hoztatja az iparosságot. S bármennyire sajnálatos, hogy pillanatnyilag nincsen megadva a mód a kövezetvámok leépítésére, anynyira örvendetes az iparügyi kormányzat azon törekvése, aminek az a célja, hogy a bizonnyal olcsó energiaellátás előnyeit élvezhesse végre a kisebb községekben szorgoskodó kézművesiparosság is. Éles határozat az idegenvezetők jutalékáról A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő zsűri foglalkozott a különböző kézművesipari érdekeltségek által kifogásolt szokással, mely szerint az idegenvezetők sokszor igen borsos jutalékot kérnek az általuk egyes vállalatokhoz elkalauzolt külföldi vevők vásárlásai után. Az előadó az alábbi javaslatot terjesztette elő: Az esetleg szokásos közvetítési díjnál magasabb jutalék ígérgetését, illetve kifizetését oly idegenvezetők vagy más közvetítők javára, akik külföldi vevőket ajánlanak az üzletekbe (függetlenül attól, hogy az ily jutalékot az eladó az áru árából teljes egészében levonja-e vagy sem), a magyar kereskedelem és ipar tisztességével öszsze nem egyeztethető üzleti eljárásnak tekinti. Az előadó javaslatához Gundel Károly, Lajtha Rezső, Gonda Hugó, Szilágyi Aladár, Kis Simon, dr. Pallag István, Dán Leó, Deák József szólottak hozzá és afelszólalók többsége az előterjesztett javaslatnál szigorúbb rendelkezések érvénybeléptetését követelte. Valamennyien élesen elítélték az idegenvezetőknek a szokásosnál magasabb jutalék adását, sőt egyesek magát a jutalékrendszert is, amely fölötte alkalmas arra, hogy az idegenforgalom fokozására irányuló és immár szép eredménnyel kecsegtető munka sikerét lerontsa és másfelől a magyar kereskedelem és ezzel a magyar nemzet egyetemének jó hírnevét a külföldön súlyosan diszkreditálja. A felszólalások után Éber Antal az előadó javaslatát ajánlotta elfogadásra, amit a zsűri egyhangúlag elfogadott. Gyérbe a felruházó ünnepség a Szabómesterek Országos Szövetségében Meleg és bensőséges ünnepség keretében ruházott fel 150 szegény gyermeket december 22-én a Szabómesterek Országos Szövetsége. Az ipartestület dísztermét zsúfolásig megtöltötték a boldog és mosolygó arcú megajándékozott gyermekek és azok hozzátartozói. Megjelent az ünnepségen Goszleth Ernő tanácsnokelöljáró, Müller Antal m. kir. kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő, a Budapesti Férfiszabók Ipartestületének képviseletében: Németh Gyula elnök, Kövér József és Rácz József alelnökök. Stenczky József az IPOK fogalmazója, Schlesinger Sándor az Egyesült Szabóiparosok Körének elnöke és sokan mások az ipari közélet vezetői közül. Horváth György, a Szabómesterek Országos Szövetségének díszelnöke nyitotta meg magasszárnyalású beszéddel a karácsonyfa-ünnepséget. Vágó Jenő a SzDSz igazgatója hosszabb beszédben méltatta az ünnepség jelentőségét. Müller Antal országgyűlési képviselő, a Férfiszabó Ipartestület díszelnöke mondott ezután beszédet. — A szeretet örök krisztusi gondolat, — mondotta. — Ennek a magasztos eszmének gyakorlati megvalósulásai ezek a karácsonyfaünnepségek is. A felebaráti szeretet szelleméről azonban nem szabad megfeledkeznünk az év többi 365 napján sem. Goszleth Ernő tanácsnok-elöljáró a székesfőváros nevében mondott köszönetet a Szövetségnek szociális gondoskodásáért, amivel minden évben több és több könnyet töröl le az ínséget szenvedők szeméről. Németh Gyula, a Budapesti Férfiszabók Ipartestületének elnöke annak szükségességéről beszélt, hogy a szeretet törvénye érvényesüljön a közéletben is. Schlesinger Sándor, az Egyesült Szabóiparosok Köre, Rácz József pedig a Budapesti Szabómesterek Hitel- és Termelő Szövetkezete nevében mondott köszönetet a Szabómesterek Országos Szövetségének a szép ünnepségért. Végül szétosztották a szeretetcsomagokat, amelyekben a szép és ízléses ruhákon kívül cukrot és gyümölcsöt kaptak az örvendező szegény gyermekek. Tagja lehet-e az ipartestületi Felmerült eset kapcsán ebben a kérdésben az IPOK az alábbi álláspontra helyezkedett: Az ipartestületekről és az Ipartestületek Országos Központjáról intézkedő 1932:VIII. tc. 11. §-a utolsó bekezdésének utolsó mondata az ipartestületi tagsági jogok gyakorlása tekintetében aként intézkedik, hogy az iparnak kiskorú javára gyakorlása esetén az ipartestületi tagsági jogokat az gyakorolja, aki az ipart a kiskorú javára űzi. Ugyanezen törvényhely az ipartestületi tagsági jogok gyakorlása tekintetében előírja, hogy az ipartestületben tagsági joga minden tagnak van, aki az ott felsorolt követelményeknek megfelel, illetve az ipartestületben két évnél nagyobb tagsági díjhátralékban nincsen, szenvedő választójogot ellenben az üzletvezető elöljáróságnak , csak olyan tagnak biztosít, aki magyar állampolgár és aki az ipartestület működési területén saját személyében legalább három év óta képesítéshez kötött ipart űz. A passzív választójogot tehát a törvény elsősorban a saját személyében való iparűzéshez fűzi. Az adott körülmények közepette a szóban lévő kéményseprő kerületnek a kiskorú javára történő iparűzése folytán a gyám tekinthető iparűzőnek, aki az ipart a kiskorúak nagykorúakká válásáig folytatja. Azok a jogok tehát, amelyeket az idézett törvényhely biztosít, a gyámot, mint iparűzőt illetik meg és nem az üzletvezetőt, akinek a személyét a törvény a szakképzettség ellenőrzésére követeli meg. Ebből következik, hogy az üzletvezető elöljárósági taggá nem választható. 1938 január 1.