Ipartestületek Lapja, 1939 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1939-01-01 / 1. szám
a lom fokozatosan emelkedő irányzatot mutat, de a külföldről származó forgalomban elég jelentős a visszaesés. Még rosszabb a helyzet a volt Ausztriában, ahol a külföldiek elöltött éjszakái júliusban 51, augusztusban 52 százalékkal csökkentek. Olaszországot sem kerülte el a külföldi forgalom lemorzsolódásának jelensége. A belga idegenforgalom az 1937. évi rendkívüli kedvezőtlen eredményeket sem tudta megtartani. Angliában is hónaprólhónapra rosszabbodott a helyzet. Franciaország az egyetlen ország, ahol az idén idegenforgalmi fellendülés volt. Az idegenforgalom nemcsak a tavalyi világkiállítási év eredményeit múlta felül, hanem elérte az 1927/28. évek nyári évadjának konjunkturális jellegű forgalmát is. A magyar idegenforgalom nagyméretű visszaesését még az eucharisztkus világkongresszus és a Szent István évnek világviszonylatban is kiemelkedő ünnepi eseményei sem ellensúlyozták. A tavaly még virágzó cseh idegenforgalom pedig a minimumra zsugorodott össze. IPARTESTÜLETEK LAPJA 1939 január 1 Iparos fijiugdi) Irta: Müller Károly, a Bpesti Fodrász Ipartestület volt elnöke, az IFOK igazgatási bizottságának tagja. Ha a jelek nem csalnak, végre komoly stádiumba került most már a kézművesiparosság nyugdíjellátásának intézményes megalkotása. Az IPOK-nak december 11-én tartott közgyűlésén behatóan foglalkoztak e messze kiható tárggyal és az ott kiküldött hetes bizottságot a kögyűlés azzal az utasítással engedte útjára, hogy záros határidőn belül (2 hónap) terjesszen elő olyan tervezetet, mely a kérdés megoldására alapul szolgálhat. Ismerjük e bizottságnak minden egyes tagját és bízunk abban, hogy a magukra vállalt feladatot komoly akarással és az ügy érdemét tekintve, szeretetteljes ambícióval fogják megoldani. Mindannyian elismerjük az iparosnyugdíj most már nagy és hézagpótló szükségességét és ha mégis hozzászólok e kérdéshez, teszem azt azért, mert meggyőződésem, hogy nem egy központi intézményt kell létesíteni, melynek összbevételének 50%-át annak adminisztrálása emésztené fel, hanem a meglévő jól bevált szervezeteinkben, tehát decentralizálva, az ipartestület kebelében kell azokat megteremteni. Nincs véleménykülönbség abban, hogy a magyar kézműves kisiparos társadalmon csak az ipartestületeken belül álló szervezettel lehet segíteni. Hatóságainkat erről meggyőzni iparosvezetőinknek legszebb feladata volna és örök hálára kötelezné az iparosságot. A szakipartestületek utasítandók lennének arra, hogy ügykörükbe vegyék fel az intézményes nyugdíjellátás kötelező létesítését. Állapíttassák meg a havi hozzájárulási összeg s úgy, hogy minden iparos anyagi erejéhez képest, az ipartestület keretén belül felállíthassa nyugdíjintézetét, tudatában lehessen annak, hogy öreg, megrokkant korában, ha kényszerülne reszkető kezét ama bizonyos darab kenyér után kinyújtani, az ne legyen alamizsna, hanem jogos járandóság. Elgondolásomnak alapvető feltétele, hogy a megállapított havi hozzájárulási összege éppen úgy, mint a testületi járulékfizetés, kötelező és törvényszerűen behajtható legyen, továbbá, hogy ennek a nyugdíjellátási alapnak vezetője a mindenkori testületi elnök legyen, ügyvitelét pedig az ipartestületi személyzet végezhesse. Az ipartestület vezetősége a szakma minden megmozdulásában vezetőszerepet vállal, ez a körülmény feltétlenül garancia úgy a tagtársaknak, mint a felettes hatóságoknak arra, hogy úgy a nyugdíjellátási alap, mint a segélyezési ügy jó kezekben van. Nem tehetjük magunkévá azt a sokszor hangoztatott kifogást sem, hogy nem lehet a szerényen kereső kisiparost kényszeríteni ezen nyugdíjellátási járulék fizetésére. Ha lehetett kényszeríteni a szerencsétlen kisiparost a munkája és tanonca után járó betegségi és rokkantsági járulék megfizetésére, akkor kell, hogy rákényszeríthessük arra is, hogy saját magáról öregsége és megrokkantsága esetére gondoskodjék, kétségtelen, hogy a keresetképtelenség egyaránt szegénységet jelent és ennek a dolgozó emberi tehertételt felebaráti alapon, a kölcsönösség jegyében vállaljuk, mert csak így tudjuk magunknak az öreg napjainkat gondmentessé tenni. Nem térhetünk ki a mutatkozó nehézségek elől, mert viszont az a tény, hogy mi a magunkéból kívánunk segíteni, kell, hogy minden gancsoskodást elhárítson inunkból. A közreadott tanulmánytervezetben az olvasó sok megszívlelendő megállapításokat talál. Az egésznek elgondolása és tervezete a most napirenden lévő tárggyal kapcsolatos és sok évi tanulmányon és tapasztalaton nyugszik. Érdeme, hogy iparostársi szeretetből és azoknak megbecsüléséből fakadt, célja és hivatása, hogy a benne közreadott eszme valóra válva, éltessen és majdan eltakarjon bennünket. Hatvan százalékkal emelkedett a kisipari kiviteli intézet útján lebonyolított export Az iparügyi minisztérium, Budapest székesfőváros és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara által alapított Kisipari Kiviteli Intézet nagybizottsága ülést tartott, amelyen az intézet 1938. évi munkásságáról szóló beszámoló szerepelt. Ébert Antal üdvözölte a megjelenteket, majd Kozmutza Pál dr. igazgató előadta, hogy az intézet megszervezte az exportképes belföldi kisiparosokat és külföldi piackutatási munkája révén figyelemreméltó külföldi megrendeléseket juttatott a hazai kisiparosságnak. Rámutatott arra, hogy az intézet kieszközölte a kisiparosok részére a kivitel terén rendelkezésre álló kedvezményeket és sikerült az export lebonyolítására hitelkeretet szerezni. Megállapíotta, hogy az intézet közreműködésével létrejött kisipari export értéke 1937. év folyamán kereken 500.000 pengő volt, 1938. év első felében pedig már 425.000 pengőt tett. 1938. év végére a kisipari kivitel értéke a 800.000 pengőt is meg fogja haladni, ami a múlt évhez viszonyítva 60 százalék