Iparügyek, 1892 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1892-01-15 / 1. szám
1892. január 15. ________IPARÜGYEK._____ _ __ meg fog felelni azon várakozásoknak, melyeket szervezéséhez fűztem s a magyar kereskedelem és ipar fejlesztésére irányzott törekvésben hasznos tevékenységet fog kifejteni. Fenntebb már megemlékeztem az 1890. évi XIV. t.-cz. alapján és az állam, illetve kormány nem csekély támogatása mellett létesült ,Magyar ipar- és kereskedelmi bank részvénytársaság“-ról. Ezen, az idézett t.-czikkben biztosított jelentékeny kedvezményeket élvező pénzintézet czélja: működése által nagyobb tőkéknek hazai iparvállalatokba való hasznos befektetését biztosítani és ezáltal a hazai iparnak erőteljes kifejlődését előmozdítani. A hazai iparérdekek előmozdítására irányuló ezen általános és fő czélnak megvalósítására a nevezett pénzintézet tevékenysége kiterjed a következőkre: a) létező hazai iparágaknak megfelelő tőkebefektetések által nagyobb mértékben való fejlesztése; b) biztos fejlődési képesség előfeltételeivel bíró új iparok és gyártási ágak létesítése és meghonosítása ; c) a fenntebbi két pontban megjelölt vállalatok létesítése és üzembe vétele czéljából részvény-, betéti- és közkereseti társaságok vagy szövetkezetek szervezése, vagy fennálló vállalatoknak részvény-, betéti vagy közkereseti társaságokká vagy szövetkezetekké való átalakítása, végre az ilynemű létesítésekben való részvétel; d) társas vagy magánipari vállalkozások részére az üzleti és befektetési tőkék megszerzésének előmozdítása rövid lejáratú vagy elfogadmányi, lehetőleg olcsó hitelek nyújtása által. — A társulat csak az év folyamán alakulhatván meg, m. évi július hó 1-én megkezdett működése a jelentésem tárgyát képező csonka évben inkább csak az előkészítésre volt utalva. Az országos ipari és kereskedelmi alap gyarapítása érdekében felhívást intéztem a hazai részvénytársaságokhoz. Köszönet és elismerés illeti nevezett köröket, testületeket és magánosokat, hogy első felkérésemre készséggel járultak adományaikkal az említett alaphoz, úgy hogy csupán magánadományokból az ipari és kereskedelmi alap 1890. deczember 31-ig több, mint 10,000 írttal szaporodott és vagyonállása egyéb bevételekkel mintegy 60,000 forintra emelkedett s ezen jelentésem megtételéig is folyást és örvendetes mérvben gyarapodott. Az alap — melynek kezelését a m. kir. adóhivatalokra, illetőleg a m. kir. állampénztárakra ruháztam — vagyona ma már alig egy évi fennállása után a 80.000 frtot meghaladja. A következés csakhamar igazolta ezen alap létesítésének szükséges voltát, miről mindjárt létesítése után alkalmam nyílt meggyőződni, midőn néhány meglevő gyári vállalat anyagi zavarokba esvén, hozzám fordultak segélyért. Mellőzhetni vélem e helyen ezen alap múlt évi felhasználásának részletezését, fenntartva azt jövő évi jelentésem részére, midőn teljes évről fogok e tekintetben is jelentést tehetni. Ez alkalommal csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy ezen alap több ízben tett képessé segélynyújtásra oly esetekben, midőn igen fontos ipari érdekek forogtak koczkán, melyeken e czímen a korlátolt költségvetési hiteladomány keretében nem segíthettem volna. A hazai ipar régóta érezte már hiányát egy oly szervezett közvetítő kereskedelemnek, mely fősúlyt a hazai termelésre fektessen. De különösen érezte azt iparunk azon része, mely termékeinek kiviteli értékesítésére törekszik s melynek életfeltétele, hogy újabb piaczok nyittassanak meg. Oly feladat, melyet a kisebb tőkével és eszközökkel rendelkező kereskedő csak nehezen oldhat meg s épen azért kívánatos, hogy e feladatot egy nagyobb tőkével rendelkező társaság vegye kezébe, mely az ipari és kereskedelmi érdekeltségeket maga körül gyűjti s közreműködése, támogatása, közvetítése által utat tör ott, hol az egyesek ereje szétforgácsolt s gyakran egymással versenyző működés mellett czélhoz nem vezetne. Ez indított arra, hogy egy magyar kereskedelmi társaság létesítését kezdeményezzem s annak sikeres működtetését minden rendelkezésemre álló eszközzel elősegítsem. Az erre vonatkozó akciót még a múlt évben indítottam meg, mi az érdekelt körök buzgó támogatása mellett sikerre is vezetett, amennyiben nevezett társaság ez év folyamán egyelőre 1.200.000 frtnyi tényleges alaptőkével megalakult s működését megkezdette. * Ezek után áttérek a múlt év ipari fejlődésének részletes ismertetésére és pedig elsősorban a kis-, illetve kézműipar helyzetére. A kisipar helyzete a lefolyt évben sem volt kedvező, bár helylyel-közzel kétségtelen haladás és javulás észlelhető. Azon bajok, melyeket múlt évi jelentésemben már érintettem s a melyek kisiparunk fejlődését gátolják, fennállanak most is. A szakértelem s kellő műveltség, valamint a kellő tőke, olcsó és könnyű hitel hiánya kisiparosaink túlnyomó többségénél még mindig igen érezhető. A szakértelem hiányán gyakorlati irányú ipari tanműhelyek és ipari szaktanfolyamok által igyekszem segíteni. A tőke és hitel hiányát csak társadalmi szövetkezés útján lehet pótolni. E tekintetben is kísérletet tettem a lefolyt évben, oly módot akarva nyújtani a különböző vidékek kisiparosainak, amely mellett helyzetük jelentékenyen megjavítható lenne. Ugyanis — mint erre már múlt évi jelentésemben utaltam — tanulmány tárgyává tettem azon kérdést, mily módon lehetne a hazai kisipar állandó foglalkoztatását és egyúttal versenyképességét biztosítani. Úgy találtam, hogy a czél leginkább elérhető lenne az úgynevezett ipari raktárszövetkezetek létesítése által. Meghallgattam e kérdésre nézve szakférfiak véleményét is, kik az eszmét helyeselvén, megállapítottam azon alapelveket, melyek alapján ily szövetkezetek szervezendők lesznek. Kiváló figyelemmel voltam arra, hogy a lehető legkisebb öszszegre szóló részjegyek s azoknak a lehető legelőnyösebb befizetési módozatai alapján biztosíttassék a kisiparosoknak ily szövetkezetekben való minél tömegesebb részesedése, mindazonáltal, hogy e szövetkezetek életképességét is biztosítsam, szükségesnek jeleztem, hogy egy ily szövetkezet alakításához legalább 200 tag 500 részjegygyel hozandó össze. Ily szövetkezetek alakítását oly czélból tartom szükségesnek, hogy tagjait állandóan foglalkoztassa, azoknak készítményeit raktárra vegye, elárusításukról gondoskodjék. Egyúttal, minthogy kisiparosaink legnagyobb baja éppen az, hogy kellő tőke és hitel hiányában nem képesek bevárni készítményeik előnyösebb értékesíthetésének idejét, hanem akarva nem akarva, kénytelenek azokat azonnal áruba bocsátani, ezen raktárszövetkezeteknek fő feladatát képezné a beraktározott áruk értékének kétharmadáig a lehető legmérsékeltebb kamatláb mellett előleget nyujtani, az árukat a lehető legelőnyösebben értékesíteni s azután az elért vételárt egészben vagy a netán adott előleg levonásával az iparosoknak kiszolgáltatni. Ily módon biztosítva volna az illetők állandó foglalkoztatása s ennélfogva megélhetése, másfelől pedig mód lenne nyújtva arra is, hogy egyes városok vagy vidékek kisiparosai segédgépeket szerezhessenek be közösen, mi által ismét termelésképességük s egyenletes, gyorsabb munka által versenyképességük fokoztathatnék. — Tekintettel arra, hogy minden új intézmény keresztülvitele, bármily előnyös legyen is az érdekeltekre nézve, sok nehézségbe ütközik, mindenekelőtt kísérletet kívántam tenni erre alkalmas négy városban, u. m.: Brassón, Kassán, Kolozsvárott és Temesvárott, melyeknek kereskedelmi és iparkamaráit bíztam meg a terv megvalósításával. Az árukra adandó előlegek, úgyszintén az áruk esetleges időre való eladása kellő tőkét igényelnek. Minthogy pedig ezen szövetkezetek betétjeiken kívül más vagyonnal nem rendelkeznek, módot nyújtandó azok mielőbbi megalakulására, egyrészt az országos közgazdasági, illetve ipari alapból, másrészt a magyar ipar- és kereskedelmi bank-részvénytársaság által összesen 100,000 forintot tartok rendelkezésre, melyből a létesíteni tervezett négy raktárszövetkezet mindegyikének 25.000 frt kölcsönt biztosítottam 4°/0 kamatozás mellett. Jól tudom, hogy ez az összeg is kevés még a jelzett czél elérésére, de számítottam e részben az illető vidékek pénzintézeteinek készségére, hogy az így szervezett s kellő biztosítékot nyújtó szövetkezeteket lehető olcsó és könnyű hitelben fogják részesíteni, így a brassói takarékpénztár, fölfogva ezen intézmény jelentőségét, készséggel tett eleget a hozzá intézett felhívásnak s az esetre, ha a raktárszövetkezet létesíttetik, a beraktározott árukra adott előlegek 80°/o-ának megfelelő összeget kölcsönkép nyújtani ígérkezett. Sajátságos azonban és jellemző kisiparosainkra, hogy ezen javakat czélzó intézmény iránt túlnyomó részben csak közönyt tanúsítanak s annak létesítését nem karolták fel azzal a buzgalommal, melyet az megérdemelne.*) Kolozsvár és Temesvár kisiparosai kijelentették, hogy a raktárszövetkezetet nem kívánják létesíteni. Kassán húzódik az ügy; egyedül Brassó város kisvarosai azok, kik, habár lassan haladva, mégis fölfogják ezen intézmény közhasznú czélzatát s a szövetkezetét már legközelebb megalakítják. E szövetkezet az általam megállapított alapelvek szem előtt tartásával öszszeálltott alapszabályait már elém terjesztette. Ami a fegyenczipart illeti, az iparosok köréből több panasz s köztük némely figyelmet érdemlő is, terjesztetett elém. A kérdésnek magának nehéz voltát és azt, hogy annak megoldását a nem kis mértékben ellentétben álló, egyaránt közérdekű tekintetek mennyire nehezítik, nem kívánom itt feszegetni, de megvizsgálva minden egyes esetet, az igazságügyminiszter úrral egyetértve, igyekeztem azt a méltányos érdekek figyelembe vételével orvosolni, odatörekedve, hogy fegyházaink lehetőleg csak oly iparágak űzésével foglalkozzanak, melyek az országban vagy éppen nem, vagy csak oly csekély mértékben üzetnek, hogy ezzel a kisiparnak nem okoznak versenyt. Köszönettel tartozom e tekintetben az igazságügyminiszter úrnak, aki a legtöbb esetben készséggel tett eleget a fegyencziparnak a kisipar érdekében leendő korlátozása iránt hozzá intézett megkereséseimnek. De nemcsak ezen, hanem egyéb irányban is igyekeztem lehetőleg segíteni kisiparunk bajain. Különös tekintettel voltam egyes, leginkább érdekelt iparágakra. Ily czélból rendeztettem a lefolyt évben a kereskedelmi múzeum által a bőripari kiállítást — mint az évenkint rendezendő szakkiállítások elsőjét mely még egyrészt feltüntette bőriparunk jelen helyzetét és annak hiányait, másrészt *) Tisztelettel emlékeztetjük miniszter urat arra, hogy az ipartanácsban a kamarák és az orsz. iparegyesület képviselői egyértelműleg oda nyilatkoztak, miszerint a raktárszövetkezetek anélkül, hogy a nyersanyag-beszerzés is működési körükbe vonható legyen, csak igen kevés helyen fognak létesülni. Ennek daczára a miniszter úr ragaszkodott ahoz az állásponthoz, hogy kizárólag a tisztán közös árusítással foglalkozó szövetkezetek részesülhessenek a czélba vett kedvezményekben. Szerk. 1.