Iparvédelem, 1905 (1. évfolyam, 2-3. szám)
1905-10-01 / 2. szám
IPARVEDELEM 1905. 2. sz. egyesületbe való belépésükkel egyesületünk vezérlő eszméje iránt a rokonszenvet mind szélesebb körben ébresztik. Mily rohamosan verne az eszme az általános köztudatban gyökeret, ha a községek hazafias elüljáróságai is mielőbb fölkarolnák ez eszmét és a községek anyagi erejükhöz mérten egyesületünkbe való belépésükkel támogatnának! Egyesületünk vezetőségének az a terve, hogy az iskolai év kezdetével a hazai papír- és tanszergyárosok és iparosok czímét, védjegyét és készítményeit lelkeshangú fölhívás kapcsán az iskolákban kifüggesztendő falitáblákon kifüggeszthesse és ezáltal az ifjúságot a honi ipar pártolására serkentse, sajnos, egyenlőre nem sikerült. A balsiker oka az idő rövidségében, anyagi erőink fogyatékosságában és az érdekelt iparosok közönyében leli magyarázatát. Ami azonban késik, az nem múlik. A balsiker csak időleges és az egyesület vezetőségét nem riasztja el attól, hogy a fölmerült gyakorlatias eszmét tovább is a megvalósulás felé vigye. Örömünkre szolgál megemlíteni, hogy az egyesület szakosztályai már megalakíttattak és a közeli napokban már sorra megkezdik működésüket. Sok és nagy feladat vár rájuk, de az osztályok alább, a hivatalos részben fölsorolt tagjainak névsora arra enged következtetni, hogy munkásságuk és kötelességérzetük a bennük lakozó képességekkel karöltve sikeresen le fogja győzni az elébük tornyosuló nagy nehézségeket. Midőn még megemlítjük, hogy a régi agitáczió eredménye a taglétszám növekedése terén nem nagyon kielégítő és a védőjegy és védőtábla igénybevétele sem fejlődik a kívánatos mértékben, azzal bocsátjuk útjára az immár kéthetenként megjelenő lapunk második számát, hogy a honi iparpártolás eszméjének terjesztésében oly szélesre törje az utat, hogy azon az egész ország népe egy szívvel-lélekkel találkozhassék. Támogassuk a hazai ipart! Nem egyszer volt már alkalmunk hangoztatni, hogy mindaddig, amíg közönségünk, de elsősorban intézeteink, egyesületeink, maguk a városi és állami hatóságok és összes társadalmi tényezőink föl nem karolják a hazai és illetve a helyi ipart, addig iparunk föllendüléséről beszélni sem lehet. De nemcsak hogy föllendülésről nem lehet szó, hanem mest azok az inatávak is, amelyek eddig többé-kevésbbé virágzásnak indultak, a közömbösség és a pártolás hiánya miatt elsonyvednek és pusztulásnak indulnak. Nem tartom erre elfogadható oknak a politikai térre való utalást és nem tartom gátló akadálynak a közös vámterületet sem. A múlt tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a közös vámterület mellett sok iparágunk fölvirágzott és újabb és újabb ipari czikkek termelése és gyártása indult meg. Nem kellett volna egyéb, mint az, hogy közönségünk melegebben érdeklődjék hazai ipartermékeink iránt, ne haladjon el közömbösen iparosaink sziszifuszi munkája mellett és csak kevéssé is, de méltányolja azt a buzgalmat, fáradságot és munkásságot, amelyet iparosaink vállvetve fejtenek ki nemcsak megélhetésükért, hanem annak a hazafias czélnak érdekében is, hogy meggyőzzék közönségünket a hazai ipar haladásáról és versenyképességéről. Sajnos, kevés kivétellel ma is ott vagyunk, ahol voltunk évekkel ezelőtt. Minden szebb, jobb és értékesebb előttünk, ha külföldi, és silányabb, értéktelenebb, ha az ipari termék hazai gyártmány. Csak kevesen gondolnak arra, hogy mekkora igazságtalanság rejlik ebben a fölfogásban. Meggyőződésem az, hogy ha sikerülne közönségünkben a hazai ipar iránt való érzéket felkelteni, ha sikerülne a kételyeket eloszlatni és melegebb érdeklődést szítani hazai iparosaink verítékes munkája iránt, a közös vámterület mellett is annyira föllendülne hazai iparunk és ipari vállalkozásunk, hogy hazai iparosaink panaszai csakhamar elhallgatnának. Honi ipartermékeink versenyképességét, szolidságát, értékét és megbízhatóságát bizonyítják a kiállítások és bizonyította a verseczi iparkiállítás is. Ak^^ gy szebb jövő hajnalát reméltük fölvi’"' -.ni s illetve a helyi iparra. Sajnos, juk és mindenképen megokolt re ^,^nk nem vált valóra. Iparosaink ma is .i oly jogosan vannak telve panaszszal és keserűséggel, mint annak előtte és hazai iparunk pangása csak oly sokszor hallott jájszó, mint volt akkor, amikor még nem tudhatta vásárló közönségünk, mi mindent termel a hazai ipar. Holott közönségünk meggyőződhetett arról, hogy alig van olyan iparág, amelyet hazánkban, sőt jórészt Verseczen is, nem kultiválnak és amely szolidabb czikkeket nem termelne, mint bármely külföldi ipartermelő. A hazai ipar pártolásában pedig, ismételjük, elöl kell járnia a hatóságoknak, állami és városi intézményeknek, egyesületeknek és intézeteknek. Ha a közönség látja és tapasztalja, hogy közintézeteink céltudatosan, állhatatosan és következetesen mindenkor csupán hazai és elsősorban helyi ipartermékeket vásárolnak, ha közintézeteink élén álló férfiak, elöljáróságok, iparhatóságok adnak példát a helyi ipar támogatására és nyújtanak biztosítékot a hazai iparter-Csak „Védőjejv“-éivel ellátott honi árut vásároljunk!