Iparvédelem, 1906 (2. évfolyam, 5-20. szám)

1906-04-15 / 5. szám

z IPARVÉDELEM lyázásában, útját vágjuk a milliók ezreinek, me­lyek tőlünk idegen ipartermékekért idegenbe kerülnek. Pályákat, új keresetforrásokat nyitunk a munkanélküliségnek, kenyeret adunk s biztos megélhetést teremtünk sok szegény munkásnak, édes hazánknak pedig virágzó, erős nemzeti ma­gyar ipart, mely nemcsak hogy szükségleteinket fogja fedezni, hanem az idegent is meghódítja s ezáltal pénzforgalmunkat, kereskedelmünket nagy­ban elő fogja mozdítani. «A nemzeti stílussal együtt belevinnék a gyárakba, a műhelyekbe és a boltokba a nemzeti érzéseket. Fenséges terv: az iparban is magyar képet adni a hazának!» — mondja Bartha Miklós «Nemzeti ipar» czímű czikkében. Ha Kossuth Lajos és annyi meg­annyi magyar főúr tudott daróczruhában járni és büszke volt a még durva és gyarló honi készítményre, mi nem pártfogolhatjuk a fejlődő és virágzásnak indult honi ipart? Véssük mélyen szívünkbe, hogy az ipar fejlesztésének legbiztosabb és leghatásosabb tényezője a fogyasztás! Úgy egyéni, mint bármi­nemű szükségleteink beszerzésénél ne hanyagol­juk el a honi ipart s ha a kereskedők nem szé­­gyelnek idegen termékeket adni, mi se resteljük azokat visszautasítani s magyar gyártmányt kö­vetelni ! Kazinczy idejében hazafiúi kötelességnek tar­tották, ha írtak s buzdítottak mindenkit a verse­lésre, most hazafiúi kötelességének tesz eleget, de csak részben, a­ki a honi ipart pártfogolja, terjeszti. "Tekintsünk vissza a múltba és látni fogjuk, hogy legféltettebb s legdrágább kincsünk, nem­zeti nyelvünk is el volt hanyagolva s most, hála Istennek, a virágzás magas fokán áll, a mit vilá­gosan bizonyítanak nagynevű íróink halhatatlan művei ! Valamint nekünk addig van szüleink gondos ápolására szükségünk, míg gyermekek vagyunk s mikor ifjakká nőttünk, az élet háborgó ten­gerére lépve, megküzdünk a zajló hullámokkal; úgy honi iparunknak is most van nagy szüksége a támogatókra, pártfogókra, míg zsenge s ha megerősödött, bátran szembe fog szállni ellen­feleivel s kivívja azt a helyet, a­mely megilleti. Nem kérek én önöktől nagy áldozatot, csak a honi ipar pártolására és terjesztésére hívom föl figyelmüket. Járuljunk mi is a magyar ipar pár­tolásának és terjesztésének nemes eszméjéhez s nekezzünk ügyünknek, mely a nemzet ügye, nyerni az egész ifjúságot ! Mozgalmunkban­­ mintaképünk a szegedi tisztviselő-kar s ifiúi lelkesedéstől áthatva, kiáltsuk vele­t­ünkre és igaz magyar voltunkra fogad­­magyar ipar érdekében, a hol csak tunkat és szükségletünket hazai ké­­látjuk el­, a honi iparti» jelszavunk a ma­­-élénk visszhangra talál és sike­rülni fog a szervezeti kapcsot létrehozni, úgy ez eszme az ifjusági akcziók keretében is méltó tes­tet fog ölteni s fölemelt szavunknak nagy ereje, nagy súlya lesz. Ha lelkesedésünk nem lesz szalmatűz, sem pedig hulló c­sillag, hanem erő­sen kitartunk küzdelmünkben, a siker nem ma­rad el, mert hisz csak a mi sziklaszilárd akara­tunktól függ a győzelem. Tisztelt kollegáim! Önök közül talán egyesek előtt különösnek tűnik föl, hogy közgazdaságunk iparáról szólok. Meg kell jegyeznem, hogy jelen előadásnak alapját képezte azon fölolvasás, me­lyet a «Honi-Ipar»-ban olvasott eszmék alapján öt évvel ezelőtt, mint középiskolai tanuló a lőcsei főreáliskola Arany-önképzőkörében ugyancsak e czímen tartottam. Az intézet ifjúsága élén Vende Ernő körvezető tanárral, fogadalmat tettünk, illetve nyilatkozatot írtunk alá s köteleztük ma­gunkat, hogy a mennyire tehetjük, szükségleteink beszerzésénél a honi ipart előnyben részesítjük. A fogadalmat a nyilatkozat alapján a kör tagjai minden évben megújítják s aláírásukkal kibővítik. Most ismét munkásügyről szólok. Fölszólalá­­som nehezíti az a szégyenletes tény, hogy alig néhány napja egyetemi polgártársainkat, kik nemzetünk Nagyjai mellett tüntettek, munkás­­szoczialista sihederek Budapest utczáin meg­támadták s nemzeti lobogónkat kezükből kitép­ték. Mi, a székesfővárosi egyetemi s főiskolai ifjúság erre mit tettünk? Méltóan a magyar név­hez, nagy ünnepség keretében új zászlót szen­teltünk föl s megesküdtünk, hogy megvédelmez­zük. És jogos fölháborodásunkat, megbotránko­zásunkat a lefolyt nemzet- s hazaellenes szocziá­­lis zavargásokkal szemben kifejezésre juttattuk. Fűzzünk ezen magasztos, lélekemelő ünnephez még egy szent s messze a jövőbe kiható foga­dalmat! És pedig azt, hogy igyekezni fogunk az egyszerű földmíves, iparos lelki­világát, ügyét-ba­­ját megismerni és szerény tehetségünkhöz mér­ten mindenkor s mindenben segítői, jó tanács­adói leszünk. Hogy fölkeressük és fölvilágosítjuk a kisembereket arról, hogy nem azok a m­éreg­­keverők akarják a magyar nép javát,akik a piacz közepére, vagy az utczák sarkára állva, hazát­­lanságot, gyűlöletet kiabálnak s eget, földet ígérve izgatnak, hanem azok, a­kik fájó szívvel látják, hogy vérük, a magyar nép helyzete nem olyan, mint a­milyennek lennie kellene és nagy tudás­sal, széleskörű ismerettel, haza- és fajszeretettel társadalmunk bajainak megszüntetéséért zajta­lanul bár, de önzetlenül és kitartóan küzdenek, igyekezvén e honmentő munkának az egész magyar értelmiséget megnyerni, így szivünkbe fogadva a nemzeti magyar szo­­czializmust, védjük a honi ipart s egyszersmind védjük a magyar hazafias munkásokat is, hisz honfitársaink, testvéreink ők is! Az ember testi egészségének föntartására vele­született belső s bizonyos külső körülmények 1906. — 5. sz. var Védőegyvesület számít a haza minden naptárára!

Next