Iparvédelem, 1906 (2. évfolyam, 5-20. szám)
1906-04-15 / 5. szám
z IPARVÉDELEM lyázásában, útját vágjuk a milliók ezreinek, melyek tőlünk idegen ipartermékekért idegenbe kerülnek. Pályákat, új keresetforrásokat nyitunk a munkanélküliségnek, kenyeret adunk s biztos megélhetést teremtünk sok szegény munkásnak, édes hazánknak pedig virágzó, erős nemzeti magyar ipart, mely nemcsak hogy szükségleteinket fogja fedezni, hanem az idegent is meghódítja s ezáltal pénzforgalmunkat, kereskedelmünket nagyban elő fogja mozdítani. «A nemzeti stílussal együtt belevinnék a gyárakba, a műhelyekbe és a boltokba a nemzeti érzéseket. Fenséges terv: az iparban is magyar képet adni a hazának!» — mondja Bartha Miklós «Nemzeti ipar» czímű czikkében. Ha Kossuth Lajos és annyi megannyi magyar főúr tudott daróczruhában járni és büszke volt a még durva és gyarló honi készítményre, mi nem pártfogolhatjuk a fejlődő és virágzásnak indult honi ipart? Véssük mélyen szívünkbe, hogy az ipar fejlesztésének legbiztosabb és leghatásosabb tényezője a fogyasztás! Úgy egyéni, mint bárminemű szükségleteink beszerzésénél ne hanyagoljuk el a honi ipart s ha a kereskedők nem szégyelnek idegen termékeket adni, mi se resteljük azokat visszautasítani s magyar gyártmányt követelni ! Kazinczy idejében hazafiúi kötelességnek tartották, ha írtak s buzdítottak mindenkit a verselésre, most hazafiúi kötelességének tesz eleget, de csak részben, aki a honi ipart pártfogolja, terjeszti. "Tekintsünk vissza a múltba és látni fogjuk, hogy legféltettebb s legdrágább kincsünk, nemzeti nyelvünk is el volt hanyagolva s most, hála Istennek, a virágzás magas fokán áll, a mit világosan bizonyítanak nagynevű íróink halhatatlan művei ! Valamint nekünk addig van szüleink gondos ápolására szükségünk, míg gyermekek vagyunk s mikor ifjakká nőttünk, az élet háborgó tengerére lépve, megküzdünk a zajló hullámokkal; úgy honi iparunknak is most van nagy szüksége a támogatókra, pártfogókra, míg zsenge s ha megerősödött, bátran szembe fog szállni ellenfeleivel s kivívja azt a helyet, amely megilleti. Nem kérek én önöktől nagy áldozatot, csak a honi ipar pártolására és terjesztésére hívom föl figyelmüket. Járuljunk mi is a magyar ipar pártolásának és terjesztésének nemes eszméjéhez s nekezzünk ügyünknek, mely a nemzet ügye, nyerni az egész ifjúságot ! Mozgalmunkban mintaképünk a szegedi tisztviselő-kar s ifiúi lelkesedéstől áthatva, kiáltsuk veletünkre és igaz magyar voltunkra fogadmagyar ipar érdekében, a hol csak tunkat és szükségletünket hazai kélátjuk el, a honi iparti» jelszavunk a ma-élénk visszhangra talál és sikerülni fog a szervezeti kapcsot létrehozni, úgy ez eszme az ifjusági akcziók keretében is méltó testet fog ölteni s fölemelt szavunknak nagy ereje, nagy súlya lesz. Ha lelkesedésünk nem lesz szalmatűz, sem pedig hulló csillag, hanem erősen kitartunk küzdelmünkben, a siker nem marad el, mert hisz csak a mi sziklaszilárd akaratunktól függ a győzelem. Tisztelt kollegáim! Önök közül talán egyesek előtt különösnek tűnik föl, hogy közgazdaságunk iparáról szólok. Meg kell jegyeznem, hogy jelen előadásnak alapját képezte azon fölolvasás, melyet a «Honi-Ipar»-ban olvasott eszmék alapján öt évvel ezelőtt, mint középiskolai tanuló a lőcsei főreáliskola Arany-önképzőkörében ugyancsak e czímen tartottam. Az intézet ifjúsága élén Vende Ernő körvezető tanárral, fogadalmat tettünk, illetve nyilatkozatot írtunk alá s köteleztük magunkat, hogy a mennyire tehetjük, szükségleteink beszerzésénél a honi ipart előnyben részesítjük. A fogadalmat a nyilatkozat alapján a kör tagjai minden évben megújítják s aláírásukkal kibővítik. Most ismét munkásügyről szólok. Fölszólalásom nehezíti az a szégyenletes tény, hogy alig néhány napja egyetemi polgártársainkat, kik nemzetünk Nagyjai mellett tüntettek, munkásszoczialista sihederek Budapest utczáin megtámadták s nemzeti lobogónkat kezükből kitépték. Mi, a székesfővárosi egyetemi s főiskolai ifjúság erre mit tettünk? Méltóan a magyar névhez, nagy ünnepség keretében új zászlót szenteltünk föl s megesküdtünk, hogy megvédelmezzük. És jogos fölháborodásunkat, megbotránkozásunkat a lefolyt nemzet- s hazaellenes szocziális zavargásokkal szemben kifejezésre juttattuk. Fűzzünk ezen magasztos, lélekemelő ünnephez még egy szent s messze a jövőbe kiható fogadalmat! És pedig azt, hogy igyekezni fogunk az egyszerű földmíves, iparos lelkivilágát, ügyét-baját megismerni és szerény tehetségünkhöz mérten mindenkor s mindenben segítői, jó tanácsadói leszünk. Hogy fölkeressük és fölvilágosítjuk a kisembereket arról, hogy nem azok a méregkeverők akarják a magyar nép javát,akik a piacz közepére, vagy az utczák sarkára állva, hazátlanságot, gyűlöletet kiabálnak s eget, földet ígérve izgatnak, hanem azok, akik fájó szívvel látják, hogy vérük, a magyar nép helyzete nem olyan, mint amilyennek lennie kellene és nagy tudással, széleskörű ismerettel, haza- és fajszeretettel társadalmunk bajainak megszüntetéséért zajtalanul bár, de önzetlenül és kitartóan küzdenek, igyekezvén e honmentő munkának az egész magyar értelmiséget megnyerni, így szivünkbe fogadva a nemzeti magyar szoczializmust, védjük a honi ipart s egyszersmind védjük a magyar hazafias munkásokat is, hisz honfitársaink, testvéreink ők is! Az ember testi egészségének föntartására veleszületett belső s bizonyos külső körülmények 1906. — 5. sz. var Védőegyvesület számít a haza minden naptárára!