Iparvédelem, 1908 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1908-01-05 / 1. szám
1908. — 1. sz. IPARVÉDELEM Pártoljuk a honi ipart!!! Ne szóval, de lettel!!! farsang jellegében érvényre jussanak és azok a rengeteg milliók, a melyek a farsang alkalmából üzleti forgalomba jutnak, hovatovább minél jobban növeljék a nemzetnek gazdasági erejét. Kísértsük meg tehát, hogy mulatságainkban nyilvánuljon meg a magyar nemzeti szellem, és a mulatánkra fordított kiadásaink a nemzetgazdaság erőforrásaivá váljanak. A régi jó időkben, amikor még volt a közmondás szerint a magyarnak bőven «mit aprítani a tejbe», a farsangi mulatságokban is kidomborodott a nemzeti jelleg öltözetben, tánczban és viselkedésben egyaránt. A nyugoti szokásoknak elterjedésével azonban fájdalommal látjuk, hogy mulatságainkból a nemzeti jelleg hovatovább teljesen kivész s annak helyét a külföldi szokásoknak hamis utánzata foglalja. Mulatságainkban arra, hogy a magyar társadalom mulat, csak arról ismerünk reá, hogy hallünk magyar szót, a tánczrendben pedig olvassuk, hogy «csárdás»-t is tánczolnak. Ha azonban jobban megfigyeljük, főleg fővárosunkban meg kell döbbennünk a fölött, hogy itt milyen német-magyar szójárás fejlődött ki; ha pedig a csárdást látjuk, arról ugyan bajosan ismerünk reá a magyar csárdásra, nevezzük azt, amit «lejtenek», inkább csárdás-bosztonnak, avagy jobban mondva: boszton-csárdásnak. E jelenség annál elszomorítóbb, mert magyar leányok ajkáról is hallhatjuk azt, hogy mennyire lesajnálják azt a magyar ifjút, aki nem tud bosztoncsárdást «lejteni.» Elszomorító jelenségek ezek valóban. Kérdezzük: miért kellett a franczia négyesnek kiszorítania a körmagyart; a bécsi keringőnek a magyar keringőt és sormagyart s a csárdásnak elfutnia az amerikai bosztonná? Mi lehet az oka annak, hogy a magyar lélek mulatozásaiban nem tud gyönyörűséget találni a festői szép magyar tánczokban és annak andalító zenéjében? Annyira erőt vett volna már a magyar társadalom lelkén a külföldnek utánzása, hogy saját hazájában se tudjon önmagára ismerni?! Ez elszomorító jelenségeken változtatni a magyar társadalomnak kötlessége. Kötelessége, mert éreznie kell azt, hogy minél jobban elmerül a nemzetköziség szenvelgésében, annál inkább távolodik el nemzeti érzésétől és annál inkább pusztul ki az a nemzeti szellem, amely mindig büszke önérzettel és önbizalommal tudta megvédelmezni a magáét. E téren ne tűrjünk ellenvetéseket. Törekedjünk megértetni honfitársainkkal, hogy nincsen ok pironkodni azért, ha a műveit német, angol vagy franczia társaságunkba jön és a társaság kifejezett jellegéből megérti azt, hogy ő magyarok társaságában van. Ezt a külföld is jobban meg fogja becsülni és nagyobb tisztelettel fog irántunk viseltetni, mintha itt a külföldnek silány utánzatát találja. E visszás helyzeten elsősorban a családok és főleg a magyar asszonyok és leányok segíthetnek. A bálok rendezőitől követeljék meg szép magyar tánczainknak a tánczrendbe való fölvételét. Ne tűrjék a magyar tánczoknak idétlen eltorzítását. Ügyességüket, okosságukat és leleményességüket használják föl arra, hogy fejdíszeikben és öltözékeiken meglegyen a magyaros jelleg. Megoldható ez szépen, ha kis időt és fáradságot vesznek és e kérdéssel foglalkozva, a báli öltözékek összeállításánál nem egyedül a külföldi divatlapokból keresik a mintákat, hanem fáradoznak azon is, hogy végre kialakuljon valami szép, ízléses és csinos magyar női viselet. A farsang alkalmából foglalkozzunk azzal a kérdéssel is, hogy ezen időszak mily kihatással van a nemzet közgazdasági életére. Úgy véljük, hogyha e kérdéssel foglalkozunk, és oly híven társul a kellemes a hasznossal, mint amily kihatással van a bálok sikere arra a jótékony és nemes czélra, amely czím alatt az egyes bálokat rendezik. A farsangnak közgazdasági jelentőségét abban a körülményben találjuk meg, ha számot vetünk azzal, hogy a báli öltözékekre és más szükségletre a nemzet a farsang folyamán mennyi iparczikket használt fel, mekkora pénzértéket képviselnek és honnan származtak ez iparczikkek. A statisztika részletesen nem mutatja ki azt, hogy a farsang folyamán mennyire növekedett meg az áruforgalom és az mily értéket képvisel. Ez okból elmélkedésünk alapjául keressünk egy valószínűségi számítást. Tegyük föl, hogy egy báli napon az országban húszezer nő vesz részt. Egy női öltözék átlagos ára fejében KORÁNYI és FRÖHLICH MenvHH«*onvi k**l~'■npvék vásznak*s ♦••hernetiMi**k heszer/.a-Depajan'koz'k laptársunk . Telefon 76. „HUNGÁRIA” védjegy. Telefon 23—70. Önműködő ajtócsukó, szabad, ablakszellőztető, ajtó és ablakredőny napellenző és iakatosárúgyár BUDAPEST, GYÁR-UTCZA 12. SZÁM. NEOIvAN LÁSZLÓ ÉS TÁRSA elég ----Budapest, Kávin-tér 2-ik szám.----Költsépro*•♦*>««.»( k«*l. árj»*pvz~H kel vászon, Milton , as tatn*•viliminták kal a ?’ g sziv* s»Mi «zolpal.n j 8 HIB KLEIN és FIA föh. udvari szállítók Budapest. Magyar KÁRPÁTI IBOLYA-szappan a legjobb.